Featured

Fából vaskarika

Már Lázár János tündöklésekor hangzatos, sokszor irreálisan magas számokat puffogtatva jelentettek be leépítéseket a kisebb államapparátus, kisebb bürokrácia vágyálmának jegyében. Lázár gyorsan el is rendelte a „végtelenített” munkaidőt mert maga is érezte, hogy az alacsonyabb létszám nem jelent egyben bürokrácia leépítést is csupán a munkavégzőkre ró több feladatot.

Már a 2010-es kormány felállásakor a kisebb államot a korábbinál kevesebb minisztérium felállításával, feladatok összevonásával akarták elérni. Néhány háttérintézményt megszüntettek, de ez is csak abból állt, hogy becsatolták a minisztérium közvetlen vérkeringésébe. Magyarul megkezdődött a központosítás, amely gyakorlatilag ma is tart.  A sokszor tíz-húszezres nagyságrendben belengetett leépítésből nemigen lett semmi, ahol meg igen az államigazgatásból kikerülők hamar magukra találhattak, hiszen  a magasan képzetteket örömmel és lényegesen nagyobb fizetéssel felszívta a magánszektor, míg a maradókra maradt a megnövekedett feladatok ellátása.

A minap a kormány-kedvencnek nevezhető Domokos László, ÁSZ elnök jegyezte meg, hogy ideje lenne megvalósítani a mostaninál hatékonyabb létszámgazdálkodást. A vezetése alatt álló intézmény jó példával járt elől, hiszen az ÁSZ-nál 15%-os létszámcsökkentést hajtottak végre, mégpedig példásan gondoskodva az elbocsátottak sikeres ismételt munkába állásáról immár a magánszférában.

Csakhogy a közszféránál nem ilyen egyértelmű a helyzet, hiszen bizonyos ágazatokban – kormányhivatalok, oktatás, egészségügy, rendőrség – jelentős és krónikus munkaerőhiánnyal küszködnek.

Az ágazati szakszervezetek többezer fős létszámhiányról beszélnek, egyesek szerint ez a szám csak a hivatalokban a négyezret is meghaladja!

Még Lázár János idején elrendelték a „végtelenített” munkaidőt, de bármilyen fájdalmas is ezt belátni a felsővezetésnek a munkaidő nem nőhet az égig, de ha időszakosan növekedhetne is rövid idő elteltével a dolgozók teljesítménye ezzel fordított arányban csökkenne még annak ellenére is, hogy esetleg a munkabér növekedne. Ezen még a rabszolgatörvénynek becézett rendelet sem tud lényegesen változtatni pedig sok helyről hallani az országban élnek is vele a munkáltatók szorgosan.

Demokratikus országokban a szakszervezet rövid időn belül hatékonyan közbeléphetne. Demokratikus országokban.

Csakhogy nálunk még a legvehemensebb szakszervezet sem tud annál többet elérni, mint hogy elmondja véleményét a megmaradt ellenzéki sajtóorgánumok némelyikében.

Ha hinni lehet a KSH adatainak az eltel nyolc és fél évben nem lett kisebb az állam, azzal együtt sem, hogy az informatikai fejlődés tagadhatatlan, átvehette sok korábban élő-munkaigényes feladat elvégzését, de hát az állam felügyeleti hatósugarának kiterjesztése, az intézményesített bekebelezés bizony nem csak azzal járt, hogy a költségek az állam büdzséjét terhelik, hanem a létszám felduzzasztásával is.

Így aztán hiába bocsátottak el x számú embert az elmúlt években és vettek fel y számút, a matematika szabályai szerint ha az y nagyobb mint az x akkor a legritkább esetben sem csökken az összlétszám.

Ha a cél az volt, hogy az elküldöttek lojalitása hagyott maga után kívánnivalót a regnáló kormánnyal szemben és az újonnan érkezettek mind lojálisak (ha másért nem hát állásuk megőrzése érdekében), akkor és csakis akkor megérte a statisztikailag eredménytelen, kommunikációs szinten szintén kudarcos próbálkozás.

Jelenleg folyik a sokadik félidő a szakszervezetek reményei szerint ismét eredménytelenül.

A német állapottól függ a térség autóipara

A V4-ekben a legnagyobb foglalkoztatók közé tartozik az autóipar, közülük három a német gyártók legnagyobb beszállítói. Egy lengyel tanulmány szerint nem tartható fenn az ágazat eddigi dinamikus fejlődése. E számok is megerősítik: olcsó jánosok vagyunk.

A visegrádi 4-ek meghatározóak az EU autóiparában: 2017-ben18 százalékát termelték, és az előállított minden egy euró hozzáadott érték további 1,1 euró hozzáadott értékkel gyarapította a GDP-t – írja a Polish Economic Institute (PEI) lengyel gazdaságkutató intézet tanulmánya. A V4-ek 2017-ben 3,53 millió járművet gyártottak.

Megy a kocsi Németországba

És hová megy ez a rengeteg négykerekű (nálunk például 93 százalék export)? A két évvel ezelőtti számok tanúsága szerint a német autóipar legnagyobb beszállítói egy kivételével ezek az országok. Sorrendben Csehország (5,78 milliárd euró), Magyarország (5,76 milliárd), Lengyelország (5,23 milliárd). Ezután következik Ausztria (5,14 milliárd), Franciaország (4,55 milliárd), Románia (4,54 milliárd) és Szlovákia (3,08 milliárd euró) voltak.

A lengyelek szerint a számokból az következik, hogy a négy ország közül

a cseh autóipar számít a legfejlettebbnek

mind gazdálkodási, mind technológiai mutatók tekintetében.

Túlsúlyos ágazat

Fontos adat, ami azzal szembesít, mekkora az ágazat súlya az egyes országok gazdaságában.

Forrás: PEI

Nos, a bruttó ipari kibocsátás (megtermelt érték) alapján a csehek és a magyarok egyaránt 25 százalékkal részesednek, a szlovákoknál már 30 százalék az arány. Lengyelország ipara ezzel szemben mindössze 8,4 százalékban függ az autógyártástól. Tehát egy jövőbeli visszaesés őket fogja legkevésbé sújtani.

Ennek megfelelően – miközben a legnagyobb foglalkoztató ágazatok közé tartozik az autóipar –

a feldolgozóiparban dolgozók 8-13 százalékát, az egész gazdaságban pedig a munkaerő 2-3 százalékát alkalmazzák.

A lengyel autóiparnak 314 ezer, a csehnek 198 ezer, a magyarnak 101 ezer, a szlováknak 79 ezer alkalmazottja volt 2017-ben, ami a feldolgozóiparon belül sorrendben 8, 12,8, 11,2 és 13,7 százalék. Az autóiparban a foglalkoztatás 2010 óta az uniós átlagot meghaladó mértékben növekedett, leginkább Szlovákiában, 54 százalékkal. (Ehhez hozzá kell tenni, hogy a beszállítói körrel együtt eléggé eltérő számok ismertek. Például a PwC nemzetközi tanácsadó cég 2018-as autóipari felmérése szerint Magyarországon összességében közel 170 ezer ember dolgozott az ágazatban. A lengyel tanulmány az Eurostat adataira támaszkodik.)

Ezek a számok is alátámasztják azt a megállapítást, hogy Magyarország (is) túlpörgette a járműgyártás megtelepedését, túlságosan kitetté vált az ágazat nemzetközi keresletének alakulásától.

Feleannyi termelési érték, mint az uniós átlag

Más oldalról ugyanezek a folyamatok:

az autóipari termelés Szlovákiában és Magyarországon nőtt a legnagyobb mértékben.

Szomszédunknál 2010 és 2017 között megduplázódott, Magyarországon pedig közel kilencven százalékkal emelkedett. Ugyanezen idő alatt az előállított hozzáadott érték (árkiigazítással) Lengyelországban és Szlovákiában nőtt a legnagyobb mértékben, közel nyolcvan százalékkal. Magyarországon ez már csak 68 százalék, Csehországban pedig 63 százalék volt. Mind a négy országban

jelentős mértékben meghaladta a növekedés az 53 százalékos uniós átlagot.

A négy tagország járműiparában az egy főre jutó bruttó hozzáadott érték 2016-ban azonban csak mintegy fele volt a 85 ezer eurós uniós átlagnak. Magyarországon és Csehországban 48 ezer euró, Szlovákiában 41 ezer euró, Lengyelországban 34 ezer euró. A grafikon azt mutatja meg, hogy a teljes feldolgozóiparon belül mekkora az egy főre jutó hozzáadott érték aránya.

Forrás: PEI

Látható, hogy ebben is hazánk vezet, ami a járműipar túlreprezentáltságága mellett rávilágít arra is, hogy hatékonyságban mennyire felette áll a többi ipari tevékenységnek.

És mennyit kapunk ezért?

Mindezek után érdemes beszélni arról is, hogy mégis mennyiért húzza magával a gazdaságokat a keleti autóipari munkaerő. Nos, a számok nem szívderítőek. Részben a fenti egyik adatból (a fejenkénti bruttó hozzáadott érték a fele az EU átlagának) is következik, hogy bizony olcsó jánosok vagyunk. A munkáltatók teljes munkaerőköltségét (vagyis az adók nélkül számított fizetés és természetbeli juttatás) az élen álló szlovákoknál is csak 1815 euró volt havonta 2017-ben. A cseheknél 1742, Magyarországon 1565 euró, Lengyelországban 1141 euró. Ami az ipari átlagnak mintegy 130 százaléka három országban, a lengyeleknél csak 94 százaléka. (Az óránkénti teljes munkaerő-költségben a negyedik legolcsóbb ország a miénk 2018-ban az EU-n belül.)

Nem csoda, ha a tanulmány is azt vonja le következtetésképpen, hogy

a V4-ek autóipara kedvező befektetési feltételeket kínál

a világ vállalatainak. A lengyel kutatóintézet ilyen pozitív tényezőként sorolja fel a térség szerencsés földrajzi elhelyezkedését Európa közepén, az alapvetően beruházásbarát és stabil politikai környezetet, a rendelkezésre álló kormányzati fejlesztési programokat (nálunk évekig szinte ingyen működnek az új nagyberuházások), a jegybankok által kínált alacsony kamatkörnyezetet, valamint a „versenyképes munkabéreket” és az alacsony társasági adót. Hátrányként említi a munkaerő jellemzően alacsony mobilitását, valamint a megfelelően képzett szakemberek hiányát.

Visszaüthet a túlsúly

Ami a jövőt illeti, a lengyel kutatóintézet tanulmánya valószínűtlennek tartja, hogy a V4-ek autóipara a német ipari termelés függvényében fent tudná tartani növekedésének korábbi lendületes ütemét. Németországban 2013 és 2016 között folyamatosan nőtt az autóipari termelés, de 2017-ben már 100 ezerrel csökkent az előző évihez képest és ez a trend folytatódott 2018 elején is. Márpedig a német autóiparra ható tényezők a beszállítóikat is érintik. A Német Iparszövetségben egyenesen stagnálástól tartanak belátható időn belül.

No comment… vagy mégis

Sokaknak ez az átgondolatlan figyelmetlenség meg nem bocsátható bűn. *szerk.

Visszalépek a képviselőjelöltségtől

A mai nap úgy döntöttem, hogy visszalépek a debreceni egyéni képviselőjelölti indulástól, annak ellenére, hogy összegyűjtöttem az indulásomhoz szükséges ajánlásokat. Döntésemet egyeztettem a Jobbik és a Momentum országos vezetésével is. Elhatározásom oka, hogy hiszek a Jobbik-Momentum-LMP összefogás erejében és sikerében Debrecenben és nem szeretném, hogy a személyem elleni támadások rontanák a pártszövetség választási esélyeit. A Jobbik-Momentum-LMP debreceni választási szövetségét és jelöltjeit továbbra is minden erőmmel segíteni és támogatni fogom. A körzetemben, Józsán új képviselőjelöltet fogunk állítani.

Kulcsár Gergely

Eddig csak a házasságkötésekre hatnak a támogatások

Változatlanul kevesebb a született gyerek és több az elhunyt az első félévben, a népesség tovább fogyott. Egyedül a házasságkötésekben látható olyan növekedés, ami a családi támogatásoknak tudható be.

A kormány által várt gyerekboom változatlanul nem érkezett el, az év első felében majdnem kétezerrel romlott a születések és elhalálozások egyenlege egy év alatt – derül ki a Központi Statisztikai Hivatal jelentéséből.

Az előzetes adatok szerint 2019 első félévében a születések száma 41 902  volt, 2,8 százalékkal kevesebb, a halálozásoké 67 741, ami 1 százalékkal több, mint 2018 azonos időszakában. Ennek következtében a természetes fogyás 7,9 százalékkal, 1892 fővel nőtt 2018 január–júniusához képest.

Júniusban az élveszületések száma 6,3 százalékkal csökkent, a halálozásoké 2,7 százalékkal emelkedett az előző év azonos havi értékéhez képest. Ennek következtében a 2719 fős júniusi természetes fogyás 37 százalékkal volt magasabb az egy évvel korábbinál.

A halálozások számának alakulásában a KSH ez év elejére is az influenzajárványt jelölte meg fő okként (a kiugró júniusi értékben pedig akár a hőség is szerepet játszhatott). A hathavi termékenységi adat romlott: 1,43 helyett 1,41 lett egy év alatt.

Egyedül a házasságkötésekben tapasztalható szignifikáns emelkedés.

Magyarázat híján csak arra tudunk gondolni, hogy a kifejezetten papírral együtt élők számára kigondolt kormányzati intézkedések miatt lódult meg az örök hűséget esküdők száma. Az első fél évben 24 020 pár kötött házasságot, ami 7,9 százalékkal több az egy évvel korábbinál.

Ezen belül januárban még 3,9 százalékkal kevesebb, február–márciusban kismértékben, április–májusban pedig átlagosan 8,2 százalékkal több házasságot anyakönyveztek, mint egy évvel korábban. Júniusban, egy hónappal a babaváró kölcsön hatályba lépése előtt pedig 15 százalékkal több, 7676 pár lépett frigyre. Ezt valószínűsíti, hogy

a legjelentősebb mértékű növekedést Pest régióban és Budapesten tapasztalták

(16, illetve 10 százalékot).

Később további elemzést igényelnek a területi adatok. Mindenesetre a születések száma Közép-Dunántúlon és Pest régióban emelkedett (1,2 és 0,8 százalék), a többiben csökkent. A legjelentősebb mértékű visszaesés Nyugat-Dunántúlon és Észak-Magyarországon (7 és 5,8 százalék), a legkisebb Észak-Alföldön és Dél-Alföldön (2,2 és 2,8) történt. Vagyis az átlagosan magasabb életszínvonalú nyugati országrészben a legnagyobb arányú volt a visszaesés. A halálozások száma talán jobban követi a szociodemográfiai jellemzőket: három régióban, Nyugat-Dunántúlon, Budapesten és Észak-Alföldön csökkent (1,1, 0,5 és 0,1 százalék), a többiben emelkedett. A legnagyobb növekedés Dél-Dunántúlon (4,3), a legkisebb Pest régióban (1,4) következett be.

Trump meghívja Putyint a következő G7 csúcsra

Trump, akit megkülönböztetett vendégként fogadtak és kezeltek Biarritzban  finoman jelezte, hogy a következő G7 találkozóra, amit Miamiban tartanak meghívja Vlagyimir Putyint is vendégként. Legalábbis erről beszélt az Egyesült Államok elnöke a záró sajtóértekezleten Biarritzban.

Öt éve tették ki Putyint, mert Oroszország annektálta a Krím félszigetet, mely Ukrajnához tartozott. „Legkevesebb négy vagy öt olyan téma volt a csúcstalálkozón, amelyen jó lett volna, ha az orosz elnök is a szobában van” – hangsúlyozta Donald Trump. Aki ezek után arra utalt, hogy „Putyin büszke ember, egyáltalán nem biztos, hogy elfogadja a meghívást”. Az Európai Unió ellenzi Putyin meghívását mindaddig amíg Moszkva nem tesz engedményeket Ukrajna ügyében.

Macron csúcstalálkozót szervez Ukrajna ügyében

Ezen négyen vennének részt: Angela Merkel és Emmanuel Macron az Európai Unió képviseletében valamint Volodimir Zelenszkij Ukrajna és Vlagyimir Putyin Oroszország nevében. Macron elnök a G7 csúcs előtt találkozott Putyin elnökkel Breganconban. A francia államfő megpendítette: előbb vagy utóbb, de Oroszországnak vissza kell térnie a nagyhatalmak csúcstalálkozójára.

Trump a saját szálloda komplexumában akarja megrendezni a következő csúcstalálkozót

Sokakban visszatetszést keltett az ötlet, hogy Miamiben olyan szálloda komplexumban legyen a következő G7 csúcs, amely Trump tulajdona. Ez etikai problémákat vet fel annál inkább, mert az Egyesült Államokban javában tart az elnökválasztási kampány. Felmerül a gyanú: nem ennek részeként akarja-e Trump eladni a csúcsot az amerikaiaknak miközben szép pénzt zsebel be ezért a nyakig eladósodott amerikai államtól?!…

Még egyszer a rezsiutalványról

Az odakent rendelettel nyitva hagyott kérdésekre igyekeznek választ adni a kormányban, de csak újabb kérdések tolulnak elő. Az igazságosságról ne is beszéljünk. A kormánymédia is láthatja a problémát.

A pénteki bejelentés után órákon belül megjelent a kormányrendelet a 9 ezres (háromszor háromezres) rezsiutalványról. Amelynek – Gulyás Gergely kancelláriaminiszter szíves közlése szerint – semmi köze ahhoz, hogy október közepén önkormányzati választások lesznek.

Kormányzati réskitöltés

A 28 jogcímen valamilyen nyugdíjat vagy nyugdíjszerű ellátást kapó honfitársaink – a kormány hivatalos tájékoztatása alapján 2,6 millió ember – számára a jelek szerint hirtelenjében összerántott rezsitámogatásról annak melegében írtunk. Ebben néhány megválaszolatlan kérdésre azon melegében felhívtuk a figyelmet.

Azóta kormányzati nyilatkozatok próbálják kitölteni a réseket. Fónagy János államtitkár ma reggel az állami tévében azt közölte megnyugtatásképpen, ami a kormányrendeletből eddig is egyértelmű volt. Vagyis hogy mivel

nem névre szól a vócser, a nyugdíjasok hozzátartozóikat (pontosabban: bárkit) megsegíthetik az utalvány felhasználásakor.

Az már inkább morális kérdés, ahogyan Fónagy – majd a kormányszóvivő Hollik István – fogalmazott. Nevezetesen hogy „ha nekik nincs rá szükségük”, akkor azt átadhatják rokonoknak, családtagoknak.

Ezekről a nyilatkozatokról azért érdemes leszögezni, hogy nem jogforrások. Amire nem ad választ a rendelet, az nincs.

Homály és félremagyarázás

A villany- és gázszámlára kibocsátott utalványok tehát jövő március végéig használhatók fel. Készpénzes befizetéssel a postán, vagy maguknál a szolgáltatóknál. Fónagy államtitkár erről azt közölte, hogy postai fizetés esetén az utalványon túli összeget csak készpénzzel lehet kiegészíteni, ami valóban kihüvelyezhető a rendelet szövegéből, de csak többedik elolvasás után. Ez a megszorítás mindössze érthetetlen. Látva azt, hogy a lakossági készpénzhasználat az egekbe tör,

az égvilágon semmi magyarázat sincs arra, miért tiltják a bankkártyás pótlást.

Az államtitkár azt is közölte, ami az összecsapott rendeletből úgyszintén kihámozható, hogy az utalványból visszaadni nem lehet. Amit azonban ehhez hozzátett, az

a fizetési módoknak csak egyik részére igaz.

Az, hogy a többletet a következő számlán írják jóvá. Ez legfeljebb a közműszolgáltatók ügyfélszolgálatain keresztüli befizetésre állja meg a helyét. Postán nem lehet többet befizetni a csekken feltüntetett összegnél, tehát aki nem tudja ügyesen összeválogatni a befizetni valókat, az nem kap vissza a pénzből vagy/és csak készpénzzel egészítheti ki a tételt, kártyával nem.

Vannak még bajok

És akkor nézzük, melyek a további problémás részletek.

A kormányrendelet értelmében a postás csak egyszer fog csöngetni az utalvánnyal. Szeptember elteltével a Magyar Államkincstárnál a honlapon közzétett címen kell kérni az újrakézbesítést november 30-ig. Ezzel első ránézésre az a baj, hogy a postai szolgáltatásokról szóló törvény értelmében ezek a küldemények tértivevényesek, amelyeket kétszer kell házhoz vinnie a postának. Ha pedig ez az érvényes, akkor a postán egy ideig átvehetők a levelek. A jogszabály – és a kiegészítő kommunikáció – semmi választ nem ad erre a kérdésre.

A Magyar Posta este azt tudatta, hogy tíz napig a postán is átvehető lesz a rezsiutalvány.

Ha nincs otthon se a címzett, se annak meghatalmazottja, közeli hozzátartozója, akkor a postás értesítőt hagy hátra, amelyen megjelöli, hogy melyik postán meddig vehető át a küldemény. Csak ennek lejártát követően küldi vissza a feladónak, a Magyar Államkincstárnak.

Spórolni akarnak?

Mindazonáltal nehéz elhessenteni azt a feltételezést, hogy

a háttérben meghúzódó cél: minél több utalvány ragadjon be.

Márpedig van erre esély azokon a településeken, amelyeken se postahivatal (mozgóposta), se internet, és, főleg, tájékozottság nincs. És még ha lenne is, idős, nehezen mozgó emberek mégis hogyan járnak utána.

Változatlanul homályban hagyják az a részletet, amely a bankon keresztüli átutalásokat érinti. Az az első pillanatban is kiderült a kormányrendeletből, hogy megalkotói

tudomást se vettek arról a legalább sokszázezres nyugdíjasrétegről, akik bankon keresztül egyenlítik ki a közüzemi számlákat

(a más szokásos havi kötelezettségekkel együtt). A számukra ajánlott megoldás, a szolgáltató ügyfélszolgálatánál megejtett kifizetés csak azoknak jó, akik minden egyes kifizetést maguk intéznek internetes banki kapcsolaton keresztül. Ez nem éppen a tipikus nyugdíjas. Utóbbi egyszer ad csoportos beszedési megbízást a számlavezetőnek. A rezsiutalvány birtokában – ha jól értjük – ezt kellene úgy módosítani, hogy alkalmi és ügyleti megbízásokra ne legyen érvényes a felhatalmazás, máskülönben a bank automatikusan levonja a pénzt a számláról.

Az már tényleg apróság(nak tűnik), hogy

rengeteg idős ember él valamilyen bentlakásos otthonban, ahol nem ők a rezsi jogosultjai,

noha a havi díjnak természetesen része ez a tétel is. Ahogyan rengeteg idős honfitársunk otthona papíron már például valamelyik gyerek nevén van, sok esetben a közműszolgáltatásokkal együtt. Összességében nem nagy pénz, de ha a kormány szándékát őszintének gondolnánk, akkor az ő terheiket is illene enyhíteni ezzel a kilencezer forinttal.

Arról már mi is sokszor megemlékeztünk, hogy mennyire

másodrendű a kis falvakban élő megközelítően kár egymillió ember,

akik fával fűtenek. Ők ugyanúgy kimaradnak a mostani a rezsisegítségből, ahogyan az elmúlt években a rövidebbet húzták a hozzájárulásokból.

Másodpiaci üzlet és állami aranybánya

És éppen ebben a társadalmi körben – lásd még a fentieket a vócser elúszásának veszélyéről – kell attól tartani, hogy élelmes nepperek rárepülnek erre a sokmilliárdos lehetőségre. A szerencsétlen elesettek kihasználása most se biztos, hogy elmarad – például a jól bejáratott uzsorások részéről.

Arról pedig muszáj szót ejteni, hogy az évek óta „padlón lévő” nemzetközi energiabeszerzési árak alapján

minimálisan egyharmaddal lehetne alacsonyabb a gáz- és villanytarifa.

Amely ma már állami kézben van, a kormány mostanra százmilliárdos többletbevételt akkumulált ebből a különbségből. Ez a pénz tehát megmarad az állam vagyonkezelésében.

Konteók terepe és az állami média belépése

Az meg már egyenes út a konteó világába, hogy miért kell papíralapú utalványra nyomtatni a rezsihozzájárulást. Talán azért, mert az Erzsébet-utalványok bezúzása után – a jogszabályban is megjelölten –

megbízáshoz lehet juttatni az ezt előállító céget?

Mert arra azért magyarázatot illenék adni, hogy miért kell ilyen drágán és körülményesen megsegíteni azt a társadalmi csoportot, amelynek anyagi körülményei talán a legjobban ellenőrzöttek. Elsöprő többségük semmilyen egyéb jövedelemmel se bír. De ha az igazságossági szemponttól el is tekintenek (a svájci indexálás és a nyugdíjplafon eltörlésével), a havi nyugellátással együtt kinek-kinek számlára vagy kápéban folyósítani lehetett volna ezt a kilencezret.

Talán a bajt érzékelték az állami médiában is. Mindenesetre a Gulyás Márton működtette Partizán Youtube-csatornán azt tették közzé, hogy a közmédiában olyan lelkes nyilatkozókat keresnek, akik nagyon örülnek a rezsiutalványoknak.

Lila zászló alá állt Nagy Blanka

A Kiskunfélegyházán önkormányzati képviselőjelöltként induló Nagy Blanka belépett a Momentumba. A lila zászló alá áll, ami „az elnyomó hatalom, a kezdetleges diktatúra feloszlatásáért lobog”.

„Mától a Momentum tagjaként küzdök a kormány ellen” – tudatja a Facebookon a kiskunfélegyházi diáklány, aki országos hírnév megszerzése után elindul a helyi önkormányzati választáson. Mint írja, az elmúlt egy évben barátokat szerzett. Olyan emberekkel találkozott, akik visszaadták hitét az emberi értékekbe: momentumosok, DK-sok, MSZP-sek, jobbikosok, párbeszédesek, LMP-sek, kutyapártosok. (Ennek az időszaknak belső tépelődéseiről írt hosszasan júniusban.)

Hosszú és – egy frissen érettségizőtől sajnálatosan – most is sok helyesírási hibával tarkított bejegyzésében arról ír, hogy a Momentumba belépése miatt néhányan talán elfordulnak tőle, esetleg az ellenséget vélik felfedezni. Lehetnek olyanok, akik most úgy gondolják: kígyót melengettek a keblükön.

Mindenkit biztosít arról, hogy ugyanaz az ember marad:

most már lila zászló alatt, mely az elnyomó hatalom, a kezdetleges diktatúra feloszlatásáért lobog.

„Az utóbbi időben felértékelődött bennem minden. Megtudtam, hogy mit jelent számomra a politika. Számomra pedig annyit tesz mint: az emberek érdekeit szolgálni tűzön vízen át” – fogalmaz Nagy Blanka. Azért a Momentumra esett a választása, mert

bennük látott olyan lehetőséget, amely a változás irányába tudja terelni a jelenlegi helyzetet.

Fontos, hogy olyan csapattal dolgozzon együtt, amely pontosan tudja, hogy a mai 21. századi embernek miféle életmódra, világra van szüksége.

A Veled a Városunkért Egyesületben folytatja a munkát, mert kitűzött maga elé egy célt, olyan körzetet szeretne teremteni, amelyben politikai ideológiáktól függetlenül jól érzik magukat az emberek.

„Még egyszer szeretném kihangsúlyozni: bár a testemet s lelkemet lilába borítottam, a szívem piros-fehér-zöld marad, melyben a sárga s a kék is helyet kap, melyek az Európai Unió színei” – írja Nagy Blanka. Fontos az együttműködés más pártokkal, hiszen a cél azonos: békés és demokratikus országot kell teremteni, amelyben nem érhet atrocitás valakit a neme, az identitása, a szexuálitása vagy a politikai nézete miatt.

Orosz trollok serege Hódmezővásárhelyen: sikertelenül – FRISSÍTVE

Orosz (nevű) kamuszavazók szálltak be a hódmezővásárhelyi belvárosi választókerületi előfelmérésbe a fideszes jelölt mellett. A délben zárult Facebook-szavazásban aztán mégis a nem kormánypárti nyert.

Szombaton délben – az önkormányzati választási kampány indulásakor – kezdődött és ma délben ért véget a Vásárhelyiek a változásért nevű Facebook-csoport szavazása az 1. választókerületben (Belváros) induló két jelölt közti támogatás felmérésére. Az egyértelműen a Tiszta Vásárhelyért és a Márky-Zay Péter polgármester Mindenki Magyarországa Mozgalom jelöltjeként induló dr. Mester János háziorvos mellett kiálló csoport vasárnap azt tapasztalta, hogy orosz (nevű) trollok serege – közte rengeteg fiatal nő – lepte el az oldal szavazófelületét.

Ennek következtében a kezdeti pár száz szavazat mellett nagy Mester János-fölény sok voksra ugrott és a Fidesz támogatta Daru Árpád felé fordult a verseny. Két órával a zárás előtt 739-723 arányban Daru állt nyerésre. (Az oldal szerkesztői ugyan azt ígérték, hogy törlik a kamu profilokat, de ez szemmel láthatóan nehezen megy, vagy folyamatos az utánpótlás.)

Ezután aztán – országosan ismertté válva – a trollkodás lényegében leállt. A végeredmény: 51-49 arányban (781-742 szavazattal) Mester János nyert.

Szerintük ez a sok külföldi név két dolgot jelenthet: a Fidesz Vásárhelyre is tömegével telepítette be a fiatal egyedülálló migráns nőket, vagy a Fidesznek annyira fontos a választás, hogy még egy fb-os szavazást is képes trollhadseregével megbundázni.

A helyi egyesület mindjárt a 2. számú egyéni választókerületben is egy napos szavazást indított. Itt is a helyi és a Márki Zay-féle mozgalom jelöltjét, Krupiczer Ferencet ajánlja Mucsi László (Fidesz) ellenében. Mucsit Lázár János emberének tartják: Lázár őt bizta meg a Tram Train építésének felügyeletével.

Lesz-e (ismét) magyar nyelvű SZER?

Többen megkerestek, hogy „első kézből” tudják meg mi a helyzet a hazai sajtóban felröppent hírrel: újraindítják a SZER magyar nyelvű adását. Őszintén, mint nyugdíjas, én is csak a médiában megjelenő hírekből értesülök, azt is fenntartással fogadom, mert az utóbbi két hír (2019. június 12. és 2019. augusztus 18.) kizárólag a Népszavában jelent meg.

Mindkettő sejtelmesen, de konkrétumok nélkül céloz a SZER magyar adásának újraindítására. Mondhatnám, minden alap nélkül. Ráadásul a nyilatkozók, mind demokrata pártiak és a washingtoni Johns Hopkins Egyetem tanárai (pl. Charles Gati vagy Simonyi András). Ez csak azért érdekes, mert az USA-ban Trump elnök hivatalba lépése (mi több, megválasztása) óta borzasztó erős a demokrata párti nyomás. Nem tudják elfogadni, hogy Hillary Clinton elveszítette a választást, ráadásul egy olyan jelölttel szemben, akinek nincs politikai, diplomácia és közigazgatási gyakorlata, háttere. Emlékeztetőül, az amerikai elnökök (többsége) szövetségi állami kormányzóként szereztek jelentős gyakorlatot, mielőtt az ország irányításának legmagasabb pozíciójába kerültek. Ennek hiányát szinte naponta tapasztaljuk Trump elnöknél, amit rendesen ki is használ (és felnagyít) az ellenzék, azaz a demokrata párt. (no meg annak szócsöve a CNN és a New York Times). Az amerikai belpolitika persze kihatással van a világra. Főleg olyan országra, mint Magyarország, ahol fogalmuk sincs az embereknek mi zajlik a tengerentúlon. Ami eljut, az is a demokrata párton keresztül. Vajon az átlagmagyarok közül hányan tudják fejből, kapásból, hogy milyen párti volt valamelyik előző amerikai elnök. Például Truman vagy Eisenhower, esetlen Johnson vagy Ford?

Talán, még ennél is elszomorítóbb, hogy a SZER-t, mint olyat sem ismerik.

Ez a hidegháború elején egy amerikai „ellen-adó”-nak indult. A szovjetrendszerű állami tömegtájékoztatás (propaganda) ellensúlyozása volt a cél. A legnagyobb különbség a többi idegen nyelven sugárzó külföldi adóval szemben (pl. BBC, Amerikai Hangja, Deutsche Welle, stb.), hogy szinte egész nap adott műsort, és a célország (szovjet típusú) belpolitikájának fonákságaira helyezte a hangsúlyt.

Ellentétben a többi nyugati adóval, mely naponta egy – maximum két órát sugárzott a célország nyelvén, amiben a nemzetközi, világhíreken kívül elsősorban az adót üzemeltető ország életét mutatták be. Ezért az ott dolgozókkal szemben a pártállam is „elnézőbb” volt, időnként megengedték, hogy az ország földjére lépjenek, családtagjaikat meglátogassák. Ezzel szemben a SZER munkatársait ellenségnek tekintették a keleti blokk országaiban. Hazalátogatásról szó sem lehetett, hiszen azért dolgoztunk, hogy megszűnjön a proletárdiktatúra, azaz (hazai értelemben) valóban rendszerellenes tevékenységet folytattunk.

Amiről nem sok szó esik. A republikánus Bush elnök 1992 nyarán (mandátuma lejárta előtt) sajtóján keresztül figyelmeztetett, hogy a Varsó Szerződés felé közvetített rádióadásokat nem szabad megszüntetni, (még legalább 10 évig), mert a „kommunizmus” nem szűnik meg egyik napról a másikra. Ennek ellenére a demokrata Clinton elnök első tevékenysége közé tartozott a SZER (RFE) adásainak beszüntetése, mondván „kitört a szabadság”, az adásokra nincs többé szükség, amit költségvetési takarékossággal támasztott alá.

Ami a magyar adást illeti. A magyar osztályon belül is nagy volt a dilemma: „menjünk vagy maradjunk”. Az osztály két pártra szakadt, az idősebbek, tapasztaltabbak a Magyarországra költözés ellen voltak. Szerintük nagyon „felhígul” a minőség, ha hazai munkatársak kerülnek a „gépezetbe”, azaz megszűnik az amerikai „policy”, az irányvonal. Hamarosan meg is történt. Pl.

az első szabadválasztás helyszíni közvetítésekor a debreceni tudósító így jelentkezett be: „az SZDSZ „sajnos” elveszítette a helyi választást”. A Rádió addigi hitele pillanatok alatt odalett.

A szerkesztőség másik tábora viszont a hazamenetel mellett kardoskodott. Végül, semmi sem lett belőle, hiszen a hazai média (Rádió) nem vette át a müncheni munkatársakat. Sőt, maga Antall József is a Rádió ellen volt. Egy bizalmas megbeszélésen kijelentette, hogy kormányának nincs szüksége egy kritikus adóra, ahogy azt az elmúlt években tapasztalta. Kapóra jött a frekvencia-moratórium, mely egy időre az egész magyar rádiózást megbénította. Arról még ma is tanakodnak (a volt kollégák), hogy ha a Rádió (SZER) Magyarországra költözik, ki fogja annak működését finanszírozni? Mennyire lehet (és szabad) az amerikai előírásokat betartani? Ezek a kérdések ma is érvényben vannak! Erről egyáltalán nem szól a fáma.

Ha lenne SZER, azt ki fogja működtetni és finanszírozni?

Amiről ugyancsak nem szoktak beszélni: hogyan működik a Trump elnök kormányzása alatt újraindított román és bolgár adás? Ismereteim szerint az újraindításban jelentős szerepe volt a helyi civil szervezeteknek (NGO), akik a korrupció elleni harcra hivatkozva győzték meg a szófiai és bukaresti kormányt, hogy egyezzenek bele az újraindításba. Az sem elhanyagolandó, hogy mindkét adást helyben, azaz a bukaresti és szófiai stúdiókban állítják elő, nem pedig külföldön, mint azt 1993-ig Münchenből tették. A SZER-nek (RFE/RL) Prágában és Washingtonban van „központja”, de a műsorok a helyszínen készülnek. Nincs információm, hogy milyen szerződés alapján működik a román és bolgár osztály. Sőt, arról sincs, hogy mennyire sikeres az adás.

Mintha ezekről még csak beszélni sem lehetne Magyarországon. Legalábbis nem látom ennek az alapos kibeszélését a magyar médiában.

Mit keres Zarif iráni külügyminiszter a G7 csúcson?

Biarritzban a G7 csúcstalálkozó helyszínén Jean-Yves Le Drian francia külügyminiszter megbeszélést folytatott iráni kollégájával. Előzetesen Emmanuel Macron köztársasági elnök jelezte ugyan, hogy magasrangú iráni diplomaták érkezése várható a G7 csúcs idején, de arra csak nagyon kevesen gondoltak ami végül bekövetkezett: Zarif külügyminiszter végül úgy tárgyalt a francia diplomácia vezetőjével, hogy előzetesen Jean-Yves Le Drian megkapta Trump beleegyezését!

Az USA elnöke már választási kampánya során szidalmazta a nagyhatalmak és Irán atom alkuját, melyet az Egyesült Államok részéről Barack Obama írt alá 2015-ben. Amint Trump bejutott a Fehér Házba, az első dolga volt megfúrni a szerződést. Benjamin Netanjahu miniszterelnök tapsolt, de az európai nagyhatalmak kétségbe estek, mert attól tartottak, hogy újabb háborúskodás kezdődhet meg a Közel Keleten. Az eredmény pedig újabb milliós menekült hullám lehet Európa felé. Németország a külügyminiszterét is elküldte Teheránba, Macron elnök pedig diplomáciai tanácsadóját küldte Irán fővárosába. Az eredmény Zarif külügyminiszter Biarritzban érkezett és fennhangon dicsérte Macron elnök kezdeményezését.

Sem Trump sem Irán nem akar háborút

Az amerikai elnök nemrég kezdte meg elnökválasztási kampányát, és semmi sem hiányzik neki kevésbé mint egy népszerűtlen háború. Tábornokai lebeszélik erről, mert elhúzódó konfliktusra számíthatnának. Az amerikai diplomaták pedig azt látják, hogy Izraelen és esetleg Szaúd Arábián kívül senki sem támogatna egy ilyen akciót.

Iránnak máris nagy károkat okoznak az amerikai szankciók. Egy esetleges háborús konfliktus esetében nemigen számíthatnának senkire sem. Amikor tavasszal Zarif külügyminiszter Moszkvában tárgyalt, akkor kerek-perec megmondták neki: Irán nem kapja meg az Sz 400-as rakétavédelmi rendszert, mely igen hatékony az amerikai és az izraeli légierő ellen. Putyinnak fontosabb Amerika és Izrael mint Irán.  Ilyen körülmények között Zarif iráni külügyminiszter nem döngetett zárt kapukat Biarritzban, ahol a G7 vezetői csúcstalálkozót tartanak. Ebből persze nem következik az, hogy eredményt is elér. De legalább csökken a háborús feszültség a Közel Keleten, és talán enyhül a szankciós szorítás Irán nyaka körül, ahol az amerikaiak úgy akarnak lázadást kirobbantani, hogy rontják az életszínvonalat. Évek óta kísérleteznek ezzel- eredménytelenül. Talán a tárgyalások újabb egyezményhez vezetnek el, melyek pótolják az atomalkut, melyből Trump kilépett, de később jelezte: hajlandó új egyezségre, ha az jobban megfelel az USA és Izrael érdekeinek.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK