Idén ősszel Lengyelországban parlamenti választásokat tartanak. Az ország politikai éghajlatát a konzervatív Jog és Igazságosság Párt (PiS) növekvő hegemóniája, valamint az ellenzéki tábor kaotikus helyzete uralja. Az „Európai Koalíció”, amelyet a legnagyobb ellenzéki pártok alapítottak néhány héttel az európai választások előtt, a választások után váratlanul szétesett. Nemrégiben spontán reakcióként egy új, balra hajló párt-szövetség jött létre: Lewica (a baloldal).
A lengyel baloldali pártok már hosszú ideje beleragadtak a válságba. A liberalizmus és a konzervativizmus közötti szakadék az elmúlt évtized közepe óta jellemzi a lengyel politikát. A csatatér közepén alig van hely a baloldal számára.
Liberális oldalon elsősorban a városi középosztály áll. Tagjai elfogadják a baloldali álláspontokhoz közeli igényeket, például kulturális kérdésekben vagy az európai integráció előmozdítása terén. Nagyon sajátos, hogy Lengyelországban a liberális oldalon uralkodó pártok a konzervatív Európai Néppárt (EPP) családjába tartoznak. Ezzel szemben a lengyel konzervativizmus határozottan a szociálpolitika felé fordult. Inkább a társadalom kevésbé jól teljesítő rétegét, valamint Lengyelország peremterületeit képviseli a városi központokkal való konfliktusuk során.
A régi bal
Lengyelország legnagyobb baloldali pártja – a Demokratikus Baloldali Szövetség (SLD) – képes volt megfékezni az utóbbi évek válságának következményeit. A parlamenti képviselet hiánya ellenére sikerült megőriznie regionális szervezeteit az ország egész területén. A önkormányzati választásokon tavaly, a párt majdnem annyi szavazatot kapott, mint a legutóbbi választásokon a Szejmben (a parlament alsó háza) 2015-ben. Ennek a jó választási eredménynek köszönhetően a Demokrata Baloldali Szövetséget felkérték, hogy csatlakozzon a nagyszabású „Európai Koalíció”-hoz az Európai Parlament választáson remélt sikerkoalícióhoz, amelynek az összes ideológiai megosztottságot kellett egyesítenie. Ez a koalíció, amelyet a liberális Polgári Platform vezet, magas szintű támogatást nyert a szavazatok 38 százalékával. A Demokrata Baloldali Szövetség tagjai öt helyet szereztek. Rekordot jelentő részvételi arány viszont a jobboldal javára billentette a mérleg nyelvét, így Jarosław Kaczyński PiS pártja elérte a mindenkori legjobb eredményt: 45 százalékot.
A közvélemény-kutatások során a Lewica koalíció eléri a 10% körüli támogatási szintet.
Az PiS győzelméhez hozzájárult az újonnan alapított Wiosna párt, amelyet a korábbi Demokrata Baloldali Szövetség aktivista, Robert Biedroń vezet. A Wiosna néhány szavazót elvett az Európai Koalíciótól, mindenekelőtt annak legnagyobb pártjától, a PO-tól. Wiosna elkerülte a baloldallal való közösségvállalást a választási kampányban.
A választások után számos belső konfliktus volt az Európai Koalíción belül. A Lengyel Parasztpárt (PSL) például elfogadhatatlannak találta, hogy a választási kampány során felmerültek az LMBT-kérdések, ezért megtagadta a baloldali pártokkal való koalícióban maradását. A szövetség szétesett. És létrejött egy új bal koalíció.
Új bal született
Az új tömörülés a „ Lewica” három párt koalíciója. A legnagyobb az SLD: hagyományos szociáldemokrata programot képvisel, és körülbelül egymillió szavazóval rendelkezik, akik azonosítják magukat a „baloldal” fogalmával. Az alapvető SLD választók elsősorban a közepes és kis városokban találhatók, mindenekelőtt az ország nyugati és északi részén. A Demokratikus Baloldali Szövetség különös szerepet játszik az új koalícióban, mivel Lewica de jure a Demokrata Baloldali Szövetség a koalíció választási bizottsága.
A koalícióban részt vevő második fél a Biedroń Wiosna. Választási potenciálját nehéz megbecsülni, és teljesen függ a párt elnökének népszerűségétől. A Wiosna programja leginkább egy balliberális párt programjának tekinthető. Választói elsősorban a nagyvárosok polgárságából eredeztethető.
A koalíció harmadik fele a Razem („Együtt”). 2015-ben alapították, és a görög Syriza vagy a spanyol Podemos lengyel megfelelőjének tekinthető. A baloldali kilátások Lengyelországban, valamint a régió többi országában a legfiatalabb generáció körében gyakorlatilag nulla. Razem mindegyik önkormányzati és európai választáson megszerezte a szavazatok 1% -át. A csoport antikommunistának mutatta be az SLD-t. Ezért a Lewica pártlistáinak terjesztése, amely egyben a Razem javát is szolgálta, az SLD engedményét jelenti a kisebb koalíciós partnerek számára.
A közvélemény-kutatások során a Lewica koalíció eléri a 10% körüli támogatási szintet. Az a tapasztalat, hogy a lengyel választók gyakran hajlamosak az új formációk rövid távú támogatására. Ha egy párt megkapja a választási bizottság jogi elismerését, ez csökkenti annak kockázatát is, hogy nem képviseltetik magukat a Szejmben. Lengyelországban a pártkoalícióknak 8%-os, az egyes pártoknak 5%-os eredményt kell elérniük, hogy részt vehessenek a Szejmben, képviselői helyet kaphassanak.
Az a széles körben elterjedt nézet, hogy a választásokon mindenképp lehetetlen lenne felülmúlni az uralkodó PiS- t, a liberális szavazók egy részét ráveheti a kisebb választási szövetség, például Lewica, és nem a Polgári Platformmal való együtt szavazásra.
Lewica stratégiai problémái
A baloldali koalíció kialakulása azonban nem oldja meg a baloldali stratégiai problémákat. A 2007-es és a 2015-ös választásokon az SLD és a liberális baloldali körök együttműködtek, és az együttműködés mindkét alkalommal kudarcot vallott. Az európai baloldal problémája – a hagyományos választópolgárok többségének fiatalabb választójával való összehozása a nagyvárosokban – Lengyelországban is megfigyelhető.
A tipikus baloldali szavazók elsősorban nem a munkásosztályból származnak, hanem a bürokráciából, különösen a rendőrségből és a katonaságból. Az LGTB-ügyletek iránti igény nem érdekli őket. Kritikusan tekintik a katolikus egyház politikai tevékenységét, de nem akarnak kulturális konfliktusokat.
Kelet-Lengyelországban az ortodox kisebbség nagy része baloldalra szavaz. Tagjai hevesen visszautasítják a katolikus egyházzal járó kiváltságokat, de maguk sem támogatják a liberális kulturális igényeket. A legtöbb lengyel szavazó, különösen a baloldali pártok tagjai elutasítják a politikai szélsőségeket.
Az októberi országgyűlési választások és a jövő évi elnökválasztás a lengyel baloldal történetében a túlélés lehetőségének esetleges kitörésének útját is jelenti.
Ezzel szemben a nagyobb városokban a fiatalabb szavazók elutasítják a baloldali szimbólumokat. A hagyományos baloldali szavazókkal ellentétben a kommunista korszak Lengyelországát kritikusan szemlélik, és nem a szociáldemokrata menetrendet támogatják a gazdasági és szoció-kulturális politikában, hanem inkább a piacgazdaság-orientált modellt részesítik előnyben.
2015-ben az „Egyesült Baloldal” szövetség valóban megnyert magának néhány liberális szavazót a nagyvárosi területeken. De ez nem tudta ellensúlyozni számos hagyományos SLD-szavazó veszteségét. A baloldal különösen sok szavazatot veszített kisebb településeken és a szegényebb régiókban.
A baloldal jövője
További probléma az SLD belső párthelyzetét érinti. Néhány népszerű, az SLD-vel társult helyi politikusnak nem engedték, hogy a kisebb pártok antikommunista gondolkodása miatt képviseljék magukat Lewicában. Ezek között volt például Monika Jaruzelska, a Népi Köztársaság utolsó pártelnökének és az átmeneti időszak első elnökének lánya. Néhány ismert SLD-politikus most jelöltként lép fel a PO listáin. Az SLD-vel való közös megjelenés jónéhány Razem-aktivista tiltakozását váltotta ki.
Robert Biedroń Wiosna helyzete még legbonyolultabb. Wiosna csak egy személyre támaszkodik, és gyenge eredményt ért el az európai parlamenti választásokon. Most a vita van azon, hogy Biedroń eredetileg bejelentette az Európai Parlamentben elnyert mandászumának lemondását, de aztán bejelentését soha nem hajtotta végre. A helyi aktivisták távoznak a pártból, és a közvélemény-kutatások alapján támogatottsága szinte megszűnt. Néhány megfigyelő szerint Wiosna a választási kampányban az LGBT-jogokra való összpontosítása volt az egyik legfontosabb tényező a kulturális forradalmat elutasító mérsékelt konzervatív választók jobboldalra távozása szempontjából.
Az ellenzéken belüli helyzet csak az uralkodó PiS javát szolgálja.
A lengyel koalíciós szakadások paradoxonja abban rejlik, hogy néhány választói csoport észrevétlenül ingázik a konzervatívok és a szociáldemokraták között, és hogy sem a Polgári Platform, sem a Demokrata Bal Szövetség nem harcol ezen választókért.
A baloldali koalíció programja a baloldalra jellemző társadalmi-gazdasági és kulturális fogalmakat tartalmazza. Kulturális kérdések dominálnak a Lewica koalíció választási kampányában. Ezzel a taktikával a liberális középosztályú Polgári Platform választópolgárait is rá szeretnék venni a váltásra.
A helyek eloszlása a Szejmben a D’Hondt-folyamat* szerint a legnagyobb választási szövetségek, például a PiS vagy a Civic Platform előnyére működik. Az ebből fakadó arány biztosítja, hogy az ellenzéki pártok kevesebb mandátumot szerezzenek, mint Kaczyński pártjai, még akkor is, ha együtt ugyanannyi szavazatot szerezzenek, mint amennyi a PiS-nek van.
Mivel hiányzik a megfelelő pénzügyi támogatottság, és mivel szintén nem, vagy alig képviseltetik magukat az önkormányzatokban, problémás lehet, hogy Wiosna és Razem továbbra is önmagában létezzen a választások után.
*A D’Hondt-módszer a pártlistás választási rendszerekben a mandátumok kiosztásának egyik módja. A legmagasabb átlagok módszerei közé sorolható. Nevét Victor d’Hondt belga matematikusról kapta. Valamivel kevésbé arányos, mint a Sainte-Laguë-módszer, mert kis mértékben a nagy pártoknak kedvez a széttagolt kis pártokkal szemben.
Ezt a módszert használja a magyar választási rendszer az országgyűlési választásokon az országos (kompenzációs) listás mandátumok kiosztásakor, és az Európai parlamenti választásokon is ezen módszer alapján osztják el a képviselő helyeket.
A választások eredménye dönti el az SLD jövőbeli kapcsolatát a koalícióval és azt, hogy közös pártot képeznek-e. Ha az eredmények sikeresek lesznek, ez előkészíti az utat a szorosabb együttműködéshez. De ha rosszabbnak bizonyulnak, mint a jelenlegi közvélemény-kutatások eredményei, akkor a koalíció kritikájának tendenciája erősödhet.
Az októberi országgyűlési választások és a jövő évi elnökválasztások sikere a túlélést jelentik a lengyel baloldal történetében. Az a tény, hogy a harc eddig sikeres volt, a hagyományos Demokrata Baloldal Szövetség szavazóinak akaratának köszönhető – azonban ezekből a körökből álló választók már nem lesznek elegendők a baloldaliak számára a jövőben. Eddig a baloldali liberalizáció és a fiatal, nagyvárosi választók megkeresése, amelyek a kulturális emancipációt támogatják, mindig választási katasztrófához vezettek. és úgy néz ki a Lewica koalíció sem oldja meg a baloldali stratégiai problémáit.
Rafał Chwedoruk
politológus, a Varsói Egyetem oktatója
és politikai kommentátor írása alapján
