„Az erkölcs azon elvek összessége, amelyek a helyes és helytelen, a társadalmi jó és rossz megkülönböztetését segítik a cselekvés szintjén.”
Miért pont Önnek írom ezt?
Az elmúlt hetekben megtapasztalhattuk, hogy egy erős vár is könnyedén megroskadhat, ha megfelelő ponton éri támadás.
A helyzetet nézve semmi más nem történt, mint ami a szocikkal. Csupán a szereplők változtak, az esemény ugyanaz. Tudjuk, hogy a Hagyó-ügy, a Hunvald-ügy, a sukorói telekcsere és sok más esemény a 2006-os előzményekre jócskán rápakoltak. A jól adagolt és közszájon tartott médiás híradások megtették hatásukat. Ahogyan önök előre megígérték: ott lihegtek mögöttük, tarkójukon mindvégig érezhették hideg leheletüket. Ráadásul akkoriban az ellenzék se nélkülözött közmédiás megszólalási lehetőséget, ráadásul önök tudatosan kiépítették saját helyi médiahálózatukat is. A közmédiumok, ha nem is jártak el a a tőlük elvárható objektivitással de a mostaninál sokkal kiegyensúlyozottabbak voltak. Hiába a baloldali médiatúlsúly, ezeknek a piszkos ügyeknek napi tálalása nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy elveszítették a választásokat, sőt önök mindenhez a kétharmad nélkül is elég hatalommal rendelkeztek.
A szocik hátország nélkül maradtak. Ráadásul a 2010-es kormányváltáskor 15 százalékos ellenzékként veszítették el hatalmukat, pénzügyi hátországukat tekintve szegényebben, mint ahogyan a 2002-ben megnyert választáskor hatalomra kerültek.
A 2006-os események sulykolása, de a kialakult közhangulat is azt sugározta feléjük, hogy korruptak, csalnak, lopnak. Meg is lett az eredménye, a felnövekvő középiskolás és főleg az egyetemi ifjúság egyértelműen ellenük fordult. A jobbérzésűekből kiépült a Fidelitas tagsága, más részük a kétségtelenül politikai tényezővé váló Jobbikhoz csatlakozott. A megmaradt utánpótlás szemlélete semmiben nem különbözött a korábbi korosztályokétól, átvették a dohos ideológiai, politikai normákat és viselkedési mintákat.
Így lett a 2006-os választáson még 48 százalék körüli eredményt elérő pártból mára az 5 százalék körüli bejutási küszöböt remélő párt.
„Az erkölcs azon elvek összessége, amelyek a helyes és helytelen, a társadalmi jó és rossz megkülönböztetését segítik a cselekvés szintjén.”
Térjünk vissza az elmúlt hetekre
A stratégák jól bevált útmutatásának megfelelően a kampányt megelőzően is nyomást gyakoroltak minden ellenzéki pártra. A kampányhoz érve pedig össztüzet zúdítottak rájuk. Némileg már az is szokatlan volt, hogy az Ön pártját is rengeteg támadás érte és nem csak amolyan szokásos frázispuffogtatás, hanem célzott és sok helyen célt is érő támadás.
Az összpontosított nyomás ellenére sem sikerült megakadályozniuk, hogy az ellenzék – most először – ne csak a szavak szintjén váljon összefogás pártivá.
Lassan, de felfogták, hogy nyakig a szarban nem a bűz ellen kell harcot folytatni, hanem előbb minden áron ki kell kecmeregni a pöcegödörből, aztán ha már nem a teljes megsemmisülés veszélye fenyeget, el lehet kezdeni lemosni magukról a fekáliát.
A matematika szabályai szerint előre várható volt, hogy bizonyos helyeken pozíciókat veszít a Fidesz, mivel az eddig tagoltan semmit nem érő ellenzéki pártok összefogtak, így a külön-külön elért korábbi eredményeik száma nem csak összeadódott, de még némiképpen növekedett is azokkal a szavazókkal, akik korábban kizárólag az ellenzéki összefogás elmaradása miatt maradtak távol az urnáktól.
A korábban bevált receptekkel igyekeztek rést ütni az összefogásban érdekelt pártok közé, de érzékelték, hogy ez most nem elég hatékony ezért elkezdték az ellenzéki indulókat egyénileg, a helyi viszonyokhoz igazítva levadászni. Meglepődhettek, amikor látták, ez egyenesen kontraproduktív hatást váltott ki a helyi közösségekben. Egyszerű: a kisvárosokban, de még a nagyobbakban is az emberek ismerik egymást.
Csak olyan vádakkal kellett volna támadni, amiről előzőleg már suttogtak az emberek, de hangosan kimondani nem merték vagy nem akarták. Az utolsó hetekben magabiztos nyilatkozataik mögött érzékelhető volt a pánik. Sok helyen valójában fel is adták hadállásaikat s azokra a helyekre a koncentráltak, ahol többségük biztosítható volt. A billegőnek ítélt városokban Ön is bevetette magát. Ezt, az eddig tuti receptet is egyértelmű sikertelenség kísérte. Páston maradt az ellenfél. Ki hallott már olyat, hogy sem a keresztény szabadság ígérete, de még a három kiló krumpli vagy a gyulai kolbász osztogatása sem hatott.
„Az erkölcs azon elvek összessége, amelyek a helyes és helytelen, a társadalmi jó és rossz megkülönböztetését segítik a cselekvés szintjén.”
Szerintem az igazi pánikot jelezte, hogy a keresztény szabadság nevében eddig soha nem alkalmazott politikai lejárató játszmába kezdtek. Wittinghoff Tamásról, Budaörs köztiszteletben álló polgármesteréről kompromittáló videót tettek közre (ami négy éve készült, azóta volt betárazva). Azon túl, hogy ez erkölcsi felháborodást okozhatott, a budaörsiek sokszor újraválasztott polgármesterén más fogást nemigen lehetett találni. Magánéleti feddhetetlensége sérült, de korrupcióval, csalással, lopással, hazugsággal vádolni nem lehetett, így politikailag makulátlan maradt.
Manapság azért olyan jólét már van ebben az Ön által vezetett országban, hogy egy vezető pozícióban lévő családos ember meg tudjon fizetni egy teljes testi masszázst, főleg ha a masszőr föld feletti lebegést is ígér.
„Az erkölcs azon elvek összessége, amelyek a helyes és helytelen, a társadalmi jó és rossz megkülönböztetését segítik a cselekvés szintjén.”
Tudnia kellett arról, hogy ilyen felvételt akár az Önök táborában lévőkről is készíthettek. Tudott is. Nem véletlenül mondta a következőket szeptember végi kongresszusukon:
„Bárki lojális tud lenni a másikhoz, ha annak igaza van. Hozzám is könnyű lojálisnak lenni, ha igazam van. A bajtársiasság azonban több ennél, jóval túl van ezen. A bajtársiasság azt jelenti, hogy akkor is lojális vagyok hozzád, amikor te tévedsz, s akkor is számíthatok rád, amikor én tévedtem. És, barátaim, ugyan melyikünk nem tévedett még az elmúlt harminc év során?”
2018-ban Simicska nem dobott le bombát. Lehet, csak a rosszmájúság beszél belőlem, amikor azt mondom, az Ördög ügyvédje kevesebbet iszik, mert neki Borkai botrányával sikerült robbantani. Nem kicsit. Hiába számíthattak a borkai anyag leadására, nem voltak felkészülve a net erejére, mert ugyanez a bomba Budaörsön ez nem robbant. A leleplezés Budaörsön hatástalan maradt. Ebben bíztak a Borkai videó ügyében is. Elaltatták veszélyérzetüket. Nagy hiba volt.
Nem gondoltak arra, hogy milyen fontos a tartalom mellé a forma is. Minden szempontból.
Nem az az érdekes, hogy a Borkai-féle lányok domborulatai formásabbak, arra meg végképpen nem, hogy Borkai segge női szemmel vonzóbb látvány lehet Wittinghoffénál. Arra viszont igen, hogy belülről bemutatva, szereplőként elmesélve az egész történetet, nem az aktus, hanem az azt körüllengő korrupció, csalás, lopás és hazugság erkölcstelensége kapott kiemelt hangsúlyt, az erkölcsileg kevésbé elítélhető orgiával szemben.
Ezzel nem azt akarom mondani, hogy Wittinghoff családja szempontjából morálisan kisebbet vétett, mint Borkai. Nem, de ezt intézzék el mindketten otthon. Viszont
Wittinghoff a saját pénzéből hetyegett, míg Borkai az állítólag tőlünk ellopott pénzből érezte jól magát, tehát az országnak tartozik elszámolással.
Ajvé, mecsoda különbség, mondják a nem oly mély magyarok!
Nem kívánok semmiféle büntetőjogi számonkérést felemlegetni. Nem. Hosszú felvezetőmnek egyetlen célja van, hogy felhívjam az Ön figyelmét arra, nem véletlenül említem ennek az országnak a baloldalban való csalódottságát, s a baloldal kilátástalanságát. Jövőjükért kétezertízben egy lyukast garast nem adtam volna, pontosan azért, mert nem csak anyagi forrásuk volt elapadóban, hanem politikai hitelük is a nullához konvergált. Megérdemelték, mert korruptak voltak, csaltak és loptak. El is fordult tőlük minden jóérzésű ember, főleg a túlélés esélyét biztosító ifjúság.
