Néhány napja motoszkál bennem a gondolat, ha a miniszterelnökről lehúztam a keresztvizet etikátlan döntései miatt – mondjuk például a Borkai ügyben -, akkor illene megjegyezni, hogy a másik oldal sem szeplőtelen. Sőt, az önünneplésén túl egyenesen beteríti a mocsok, ha a kormányon lévőkkel nem is veheti fel a versenyt.
Már hallom az ellenzéki olvasók hangját: miért foglalkozik a FüHü ezzel, amikor találhat a kormánynál százszorta több és nagyobb volumenű korrupciót, csalást, lopást; vagy ne bontsuk meg a kialakult összefogás amúgy sem igazán erős összekötő szálait. Annyiban tökéletesen egyetértek, hogy ne bontsuk meg, annyiban viszont nagyon nem, hogy ha eltűrjük és nem beszéljük ki, ezek a szálak nagyon hamar szétszakadnak, mert senki sem óhajtja az összefogásban magára venni a másik sarát.
Azt is írtam korábban, hogy az ellenzéknek önkormányzati hatalomhoz jutva nem csak arra kell figyelni, milyen csontvázak lapulnak meg a Fidesz vezette városvezetők jól zárható szekrényeiben, hanem arra is, hogy sem maguk, sem összefogásbeli társaik ne zárhassanak el újabbakat.
Jobb, ha mindenki megjegyzi: nincsen kis vagy nagy korrupció, és a csalást és lopást sem aszerint kell megítélni, kisebb vagy nagyobb mértékű-e, pláne nem aszerint, hogy az ellenzék követi el vagy a Fidesz.
Egyszerűen jelzők nélkül korrupció, csalás és lopás létezik, amelyet jogállamban elkövetni bűn, és büntetést kell, hogy maga után vonjon. Ahol ezt bármilyen megfontolásból nem így ítélik meg, ott nincsen, de legalábbis nem működik jól a jogállam.
TGM HVG-ben megjelent cikke az erkölcs oldaláról világította meg az utóbbi hetek kétségtelenül legnagyobb botrányait: fideszes a Borkai-ügyet, az MSZP-s Lackner ügyét. Teljesen igaza van.
TGM okfejtése, mint egy világítótorony, pontos útmutatást ad a tévelygő közerkölcsnek.
Egyetlen baj van vele. A mai közerkölcsök felől ez nem világítótorony, hanem elefántcsonttorony. A világ már régen bezárta az erkölcsösséget egy elefántcsonttorony megközelíthetetlen magányába.
Őrzi, időnként mutogat rá, de nem használja. Szerintem a kulcsát sem tudják, hová tették. Így jó a legtöbbeknek, lehet rá hivatkozni, de a kulcsot senki sem keresi, nehogy a végén még kiszabaduljon.
Így az erkölcs annyit ér, mint a kereszt sokak szobája falán, ha nem ismerik, vagy talán az még rosszabb, ha nem tartják meg a tízparancsolat egyetlen törvényét sem.
Magyarázat I.
Tollam hegyére azért az MSZP-t tűztem, mert a médiában elhangzó szkeptikus megnyilatkozásokat olyan dühvel utasítják vissza (lásd Klubrádió, Megbeszéljük c. műsora), mintha éppenséggel tagtoborzóikon előre kellene időpontot kérni, mert csak így tudják garantálni a három óránál kevesebb várakozást a regisztrációnál. (Ha létezik ilyen párt, azt momentán Momentumnak hívják.)
Pedig az igazság az:
a kutya se kíván belépni az MSZP-be,
sőt, jelentősnek nevezhető az elvándorlás. Belegondoltak az MSZP vezetői, hogy mit jelent számukra elveszíteni egy Botkát, vagy éppen miért csak tőlük léptek ki azok az önmagukat jelölt-várományosnak tartó tagok, akiket végül mégsem választottak az összefogás jelöltjének? Olyan „elvhű szocdemek” voltak, akik azonnal mindent elárultak, amint nem kaptak legalább szűkebb pátriájukban vezető szerepet. Sokan nemcsak kiléptek, hanem el is indultak az összefogás jelöltjével szemben. Volt, aki átpártolt a Fideszhez, volt olyan is, aki függetlenként világosodott meg, és néhányan hajlandóak voltak a MSZP berkein belül maradni úgy, hogy a párt saját maga indította jelöltként az összefogás jelöltje ellen. Igaz, sok vizet nem zavartak, mindegyikük a futottak még kategória aljára kerültek. Legutóbb már olyan is elpártolt tőlük, aki MSZP tagként lett összefogás-jelölt és még nyert is.
Magyarázat II.
Ha Borkai polgármesterségéről joggal azt kérdezi az ellenzék, hogyan fog odaállni a város lakói elé, akkor ugyanez a kispesti polgármesterre is igaz.
Még akkor is az, ha nem ő személyesen szárítja a zacskónyi port, ha nem ő beszél, hanem róla is beszélnek munkatársai, bizalmasai.
Magánbeszélgetés? Igen. De hát az orgia is „magánügy”, mint tudjuk.
Mennyivel különb megítélés alá esik, ha Gajda Péter egészen megválasztásának éjszakájáig nem ismeri fel egyik legbizalmasabb munkatársának hangját és arcát, de utána nem sokkal a fel nem ismert munkatársat kizárják pártjából?
Azon nincsen mit meglepődni, hogy a kizárt Lackner Csaba az ártatlanság vélelmének védőbástyája alatt megőrzi képviselői mandátumát, de árulja el nekem valaki, hogyan fog tudni együtt dolgozni munkatársaival? Milyen erkölcsi alapon fog az őt megválasztók érdekei ügyében eljárni, ha minden lépésének árnyékában ott lesz az inkriminált mondat: „aki jól csinálja, az igazából nem a büdzséből veszi el, hanem olyan emberekkel köt szerződést, meg olyan eladások vannak, ahonnan a külső vállalkozóktól jön vissza.” Minden jegyzőkönyvben szerepelni fog az ellenzékben lévők (Fidesz) jogos kérdése: Lackner úr, Ön mennyit kap ebből vissza és mennyit kell osztania polgármesterének? Ez a mondat akkor is jogos és ül, ha Gajdos soha nem fogadott el egyetlen vasat sem.
Lackner sarát nem lehet egykönnyen lemosni.
Itt jegyezném meg, hogy mindkét szereplő az összefogás jelöltjeként nyert mandátumot. Lacknert kizárta pártja, de nem hallottam a többieket elhatárolódni se tőle, se Gajdostól. Itt utalnék Gyurcsány napirend előtti felszólalására, amit ugyan a fideszes képviselőkhöz és a miniszterelnökhöz címzett, de nagyon is jó lenne, ha mindenki magára venné, akinek a választások azt a szerencsétlen helyzetet eredményezték, hogy mandátumot szerzett. Akár az országgyűlésben, akár az önkormányzatokban.
Ugyanakkor nem hallottam, hogy a szintén hangos botrányt okozó XIV. kerületi rendeletek ügyében, vagy pláne a XX. kerületi fizetésemelési botrányban nyilvánosan legalább tiszta helyzetet teremtett volna az összefogás és benne az MSZP. Nem magyarázkodásra gondolok, attól csak abbéli rosszindulatom élesedik, hogy
azért kell rögvest megemelni a képviselői fizetéseket, hogy Lackner oktató jellegű szavait megfogadva magasabbról indulhasson a havi bér három-négyszeresére rúgó egyéb bevételek végösszege.
Control-copyval bemásolhatnám az erkölcsről és politikáról írt korábbi, de ide is vonatkozó eszmefuttatásomat:
az erkölcs alakítja a politikát vagy a politika az erkölcsöt,
melyet bővebben a miniszterelnöknek írt nyílt levelemben taglaltam. A dilemma ugyanaz, csak és remélni tudom, hogy a megoldás nem ugyanaz lesz.
Szólhatna valaki az MSZP-ért aggódók közül a vezetésnek, hogy az összefogás ege fölött talán még most is kék az ég, de az MSZP fölött sűrű viharfelhők gyülekeznek! Ehhez olyan vezető kellene – a jelenlegi biztosan nem az -, aki ismeri Illyés Gyulát, ne adj isten, karizmával és önálló gondolatokkal is rendelkezik, aki képes felfogni, hogy „…növeli, ki elfödi a bajt.”
