Kezdőlap Featured Oldal 543

Featured

Az oroszok meghekkelték a brit Munkáspárt választási kampányát?

Polonius
-
0
Az oroszok meghekkelték a brit Munkáspárt választási kampányát?

A 2016-os amerikai kampány után az oroszok beavatkoznak a brit választási kampányába is. Erre célzott a munkáspárt vezére, Corbyn amikor beszámolt arról egy sajtóértekezleten, hogy támadás érte a Munkáspárt rendszerét. Utalt rá, hogy egy olyan trió ellen kell küzdenie, mely mögött felrémlik Oroszország árnya: Trump-Johson és Farage.

Először Hillary Clinton pendítette meg, hogy az oroszok segítségével győzött Trump 2016-ban. Most Hillary Clinton azt kérte Boris Johnson brit miniszterelnöktől, hogy hozza nyilvánosságra a jelentést arról: milyen szerepet is játszott Oroszország a brexit kampány finanszírozásában?!

Font milliókat kaphatott a brit konzervatív párt Putyintól a brexitért

Ezt tartalmazza az a jelentés, melyet a parlament hírszerzési bizottsága készített, és amelynek a közzétételét Boris Johnson miniszterelnök megakadályozta. A konzervatív kormányfő joggal tart attól, hogy a választások során ez hátrányosan befolyásolná az esélyeket – véli a londoni Sunday Times, amely megtudott egy-két érdekes részletet a jelentésből. Korábban ugyanez a lap közölte a miniszterelnök brexit tanácsadójának előéletét firtató cikket, melynek alapján egy munkáspárti képviselő feltette a kínos kérdést: Cummings orosz kém lenne?

160 ezer fontot fizetett egy Angliában élő orosz oligarcha, hogy teniszezhessen Boris Johnsonnal és David Cameronnal

A Csernuhin házaspár, melynek mindkét tagja igen aktív a brit társas életben imádja a teniszt mint a kapcsolat teremtés eszközét. Amikor megtudták, hogy az akkori miniszterelnök illetve külügyminiszter jó pénzért bárkivel teniszezik, akkor nem sajnálták ezért a 160 ezer fontot! A Csernuhin házaspár tavaly 450 ezer fontot fizetett be a brit konzervatívok kasszájába!

A különösen kellemetlen az ügyben az, hogy a házaspár Putyin közeli oligarchának számít. A Sunday Times azt a kérdést is felteszi: vajon milyen kapcsolatban álltak az FSZB-vel, az orosz titkosszolgálattal?!

Ez Nagy Britanniában különösen kellemetlen kérdés mostanság hiszen nem is oly rég Salisburyben – Londontól nem messze – a GRU, az orosz katonai hírszerzés megpróbálta megölni híres árulóját, Szkripal ezredest és annak lányát, Juliát. Emiatt Nagy Britannia sok orosz diplomatát kiutasított és kérésére a NATO államok – köztük Magyarország is – ugyanígy cselekedtek.

A rekorder oligarcha 1,2 millió fonttal támogatta a konzervatívokat

Alekszandr Tyemerko azzal dicsekszik, hogy közel áll az orosz miniszterelnökhöz, Medvegyevhez. Nyilván emiatt is kedveli őt az orosz hadügyminisztérium, mely elárasztotta őt megrendelésekkel amíg Oroszországban élt. Ebben az országban hadügyi megrendelést csakis az kaphat, akit a szolgálatok saját emberüknek tekintenek. Kérdés persze, hogy mennyire a saját pénzüket adták a konzervatívoknak az orosz oligarchák és mennyire a szolgálatok kasszájából finanszírozták a brexit barátait Nagy Britanniában?!

Ez már Roman Abramovics esetében is felmerült: Putyin kedvenc oligarchája a Chelsea VIP páholyában az szinte az egész brit elitet vendégül látta. Aztán beütött a Szkripal ügy, és Roman Abramovics tartózkodási engedélyét nem hosszabbították meg annak ellenére, hogy régóta a Chelsea csapatának tulajdonosa, és hét gyermeke közül öten Nagy Britanniában tanulnak. Roman Abramovics nem esett kétségbe: felvette az izraeli állampolgárságot, és így vígan utazgathat a világban, de a brit elit befolyásolásában már kisebb szerep juthat neki.

Az oroszok ásza a Lebegyev família

Alekszandr Lebegyev a hírszerzés rezidense volt Londonban, ahol aztán „váltott” és egy kis média birodalom feje lett: az övé az Independent és az Evening Standard. Fia, Jevgenyij Lebegyev jó barátságban áll Boris Johnsonnal még azokból az időkből amikor a mostani miniszterelnök London főpolgármestere illetve külügyminiszter volt. Perugiaban, egy olasz arisztokrata felújított kastélyában gyakran látja vendégül Boris Johnsont. Akit le is fényképeztek a közelben kissé másnapos állapotban. A Sunday Times ezzel kapcsolatban maliciozusan megjegyzi: korábban felmerült a gyanú, hogy a miniszterelnököt zsarolhatják, mert Perugiaban, az orosz oligarchák kastélyában „minden megtalálható az érkezés pillanatától a távozás percéig”. A bulvársajtó kábítószeres partikról tud, ahol lengén öltözött ifjú hölgyek is jelen voltak. Ugyanakkor az is tény, hogy a Lebegyev família szakított Putyinnal vagy legalábbis ezt a szerepet játssza el. Ők pénzelik a csekély ellenzéki sajtó egy részét. Dehát lehet, hogy ez a megbízatásuk …

Theresa May konzervatív kormányának egyik magát megnevezni nem kívánó tagja, elmondta a Sunday Timesnak, hogy nagy a zsarolás veszélye, és nemcsak ebben az ügyben: „milliárdosok finanszírozzák a konzervatív pártot!” – állította az egykori miniszter arra célozva, hogy a szponzorok azután megkérik az árát a támogatásnak.

A Munkáspárt kampány főnöke azzal vádolja a konzervatívokat, hogy szándékosan késleltetik a jelentés közzétételét a választások előtt. A konzervatívok csak az elmúlt év során 498850-642 000 fontot kaptak különböző orosz forrásokból – állítja az Open Democracy. Vajon ezek az orosz adakozók milyen közel állnak az FSZB -hez? – feszegeti a Sunday Times.

Five Eyes only

Ez a világ legjelentősebb titkosszolgálati szövetsége, mely az Egyesült Államokból, Nagy Britanniából, Kanadából, Ausztráliából és Új Zélandból áll. Amikor Kim Philby, a brit titkosszolgálat akkori főnöke elárulta hazáját, akkor nemcsak brit információkkal láthatta el orosz megbízóit hanem a másik négy állam titkaival is, mert elvben ezek a titkosszolgálatok nem tartanak titkot egymás előtt. Épp ezért aggaszthatja most Dominic Cummings brexit főtanácsadó orosz kapcsolati hálója az amerikaiakat, kanadaiakat, ausztrálokat és új-zélandiakat is. Erről nyilatkozott Ben Bradshaw brit munkáspárti képviselő az ausztrál Sydney Morning Heraldnak. Mr. Brexit ugyanis minden információhoz hozzájuthat Boris Johnson miniszterelnök mellett. Vajon mit profitálnak ebből az oroszok, akik nem is titkolják, hogy a brexit elszánt hívei?!…

BKV-finanszírozásba bújtatott „puska a falon”

Bak Mihály
-
0
BKV-finanszírozásba bújtatott „puska a falon”

A 2022-es parlamenti választásra élesedhet a BKV finanszírozását is érintő törvényjavaslat. A BKV működése eddig is hiányos volt. Karácsony Gergely még nem látja, „mi a túró ez”.

„Nem aratott átütő sikert” – mondta a BKV finanszírozásáról egy hete Karácsony Gergely, miután elhagyta a volt Karmelita kolostorban zajlott kormányülést, amelyre Orbán Viktor hívta meg a fővárosi ügyekről egyeztetni. Karácsony azt a nemzetközi gyakorlatot vetette fel igényként, hogy a tömegközlekedés számláját egyharmad-egyharmad arányban állja a kormány, az önkormányzat és az utazóközösség.

Nem felejtenek

Mindezzel együtt az új főpolgármester megegyezésre hajló hangulatról számolt be, azzal, hogy azért még lesznek viták a kormánnyal. Nos, a legújabb törvényjavaslat (amelyet Varga Mihály pénzügyminiszter megkerülésével Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes nyújtott be, s előadója Palkovics László innovációs miniszter) a helyi adókról szóló szabályok módosítására, arra utal, hogy a kormány

nem hagyja szó nélkül az önkormányzati választáson elszenvedett meglehetős vereséget.

A módosítás alapján a helyi iparűzési adóból (hipa) származó bevétel elsőként – a fővárosi önkormányzat esetén külön törvényben meghatározottak szerint – a helyi közösségi közlekedési feladat ellátására használható fel. Az ezen felüli bevétel „különösen” a települési önkormányzat képviselő-testületének hatáskörébe tartozó szociális ellátások finanszírozására fordítandó. (Az első fordulatban a „különösent” cserélik ki az „elsőkéntre”.)

Az indoklás nem túl bőbeszédű, a rendelkezés megismétlése mellett mindössze azt rögzíti, hogy a javaslat a helyi önkormányzatokról szóló 2011. évi törvénnyel, valamint a fővárosi önkormányzat és a kerületi önkormányzatok közötti forrásmegosztásról szóló 2006. évi törvénnyel való koherenciát teremti meg.

A valódi célt Tuzson Bence, a Miniszterelnökség közszolgálatért felelős államtitkára világította meg, amikor az önkormányzatok kezét szorosan megkötő módosítás ismertetésekor lényegében elismerte, hogy a célkeresztben Budapest áll.

„Ha Tarlós István tudta finanszírozni a főváros tömegközlekedését, akkor Karácsony Gergelynek is kell tudni finanszírozni”

– mondta Tuzson.

Eddig is súlyos bajok voltak

A valóság azonban az, hogy Budapest közlekedése hosszú évek óta súlyos pénzügyi nehézségekkel küzd. A közösségi közszolgáltatás tavaly több, mint 14 milliárd veszteséget könyvelt el, idén ennél is egymilliárddal nagyobb deficittel számol a még Tarlós István által benyújtott költségvetés alapján.

A főváros 2018-ban mindössze 12 milliárd támogatást kapott a kormánytól a közösségi közlekedésre, ezen felül 15 milliárdot az utazási kedvezményre jogosultak árkiegészítésére. A főváros 74 milliárdot tett be a kasszába, az utasok 68 milliárdot (de ebben benne van a néhány milliárdos büntetési pótdíj is). Vagyis az egyharmados résztől messze van a kormány hozzájárulása. Ami még ennél is kisebb, mert a BKV éppen három éve nem gazdája a HÉV-nek, amelyet a kormány átadott a MÁV-nak a működési kiadásokkal és hiánnyal együtt.

Az idei főösszegek szerint az önkormányzatban várhatóan 155 milliárd lesz a hipa-bevétel. Ez legnagyobb része a 282 milliárdos bevételnek. (Budapest teljes hipa-bevétele 287 milliárd, ennek 54 százaléka a fővárosi önkormányzaté, 46 a kerületeké.) A kiadási oldalon a legnagyobb tétel egyértelműen a közösségi közlekedésé, amire idén úgy 91 milliárdot terveztek; ez a legnagyobb kiadási tétel a teljes költségvetésen belül. (A Fővárosi Önkormányzat költségvetési hiánya egyébként brutális, 137 milliárd 2019-ben, amelyet nagy részben hitelből és értékpapírok eladásából fedez, áll az ezt rögzítő fővárosi rendeletben.

Ha minden pénzt a közlekedésre kell fordítani, az lényegében bedönti az összes többi közszolgáltatást.

Cél a következő parlamenti választás?

Ha eltekintünk attól, hogy képes lesz-e a kormány tételenként ellenőrizni a hipa-bevétel felhasználását, azt láthatjuk, hogy ez a falon függő fegyver nem az első felvonásban fog elsülni. A hipa befizetése – a vállalkozások méretétől is függően – a folyó év őszétől a következő év tavaszáig zajlik előlegként, majd a május végi adóbevalláskor az elszámolással. Tehát tervezhető pénz a korábbi év bevételének ismeretében lehetséges.

A főváros számára előírásként legelőször a 2021-es költségvetésben fog rendelkezésre állni az a szám, ami alapján képes lenne meghatározni a január elsejétől a BKV-nek adandó pénz összegét a törvény alapján. Nehéz nem arra gondolni, hogy ez

a 2022-es parlamenti választásokra „érhet be”,

akkorra okozva olyan működési zavarokat, amelyek befolyásolhatják az eredményt.

Karácsony: vissza kell vonni

Maga Karácsony Gergely se látja tisztán a történteket. Az ATV Egyenes beszéd című műsorában arról beszélt, hogy egyelőre nem tudja értelmezni,

„mi a túró ez”.

Abban viszont bizonyos, hogy a beterjesztés módja ellentétes az Orbán által „szent és sérthetetlenként” minősített megállapodással Tarlóssal. Azzal, hogy a fővárost érintő fontos kérdésekben nem döntenek egyoldalúan, az elképzelésről Orbán nem beszélt neki egy hete a kormányülésen. Ezért szerinte ennek a módosító javaslatnak csak egy vége lehet, a visszavonás. Mindenesetre levélben fog magyarázatot kérni Gulyás Gergely kancelláriaminisztertől.

Elhatárolódott Orbántól Várhelyi Olivér?

FüHü
-
0
Elhatárolódott Orbántól Várhelyi Olivér?

A DK szerint a magyar biztosjelölt „megtagadta” Orbán Viktort a neki írásban előzetesen feltett kérdésre. Azt írta, hogy neki az EU álláspontját kell képviselnie, nem bármely kormányét. Várhelyit holnap hallgatják meg az EP-ben, kemény vita várható.

Megtagadta Orbánt biztosjelöltje, Várhelyi Olivér – állítja Dobrev Klára és Molnár Csaba európai parlamenti képviselő. Az Európai Bizottságba a kormány által delegált diplomata – most a brüsszeli magyar képviselet vezetője – a bővítésért és szomszédságpolitikáért felelős biztos lehet, ha átmegy a csütörtöki külügyi bizottsági meghallgatáson az EP-ben.

A meghallgatás előtt – mint más esetekben is – a képviselők írásban tettek fel kérdéseket a jelöltnek. Ezek egyike azt firtatta, mi az álláspontja Orbánnak Bakuban (is) elhangzott beszédéről. Orbán fontosnak nevezte ezt a biztosi pozíciót, mert ezzel a magyar kormány segítséget tud nyújtani Azerbajdzsánnak és más országoknak. Vagyis lényegében azt kívánja Várhelyitől, hogy a magyar kormányt képviselje a bizottságban. A szabályok szerint ennek éppen a fordítottja a feladata.

Az erre vonatkozó kérdésre Várhelyi írásban azt felelte, hogy Orbán a magyar kormány álláspontját képviselte Bakuban, neki viszont bővítési biztosként „igazi európai szellemben” az Európai Unió politikai szempontjait kell képviselnie.

Azt is kijelentette, hogy

nem hajlandó egyetlen kormány, így az Orbán-kormány utasításait sem képviselni

munkája során.

A DK szerint tehát Várhelyi elhatárolódott Orbántól. Ezzel nulladik napján eljutott oda, ahova elődje, a szintén fideszes Navracsics Tibor egy év alatt ért el: nyilvánosan megtagadta főnökét – tették hozzá közleményükben.

A bizottsági meghallgatás előtt már Ursula von der Leyen is kinyilvánította, hogy a biztosoknak az EU egészét kell képviselniük, nem a küldő kormányokat. Ezen túlmenően is számíthat kellemetlen kérdésekre Várhelyi a magyar kormány túlságosan Putyin- és Edogan-barát politikája, a balkáni magyar kormányzati beavatkozások, valamint az Ukrajna-kapcsolatok akadályozása miatt is.

A Politiconak nyilatkozó szocialista és néppárti képviselők is arra számítanak, hogy kemény meghallgatás vár Várhelyire. Piri Kati holland szocialista politikus azt mondta, hogy a magyar jelölt

a képviselőcsoport „erőteljes ellenzésével” szembesül,

ha nem határolódik el Orbántól és kormányának intézkedéseitől. A nyilatkozatokban előkerül az otthon elítélt Nikola Gruevszki volt (észak-)macedón miniszterelnök befogadása is, és többen aggályosnak tartják a bővítési és szomszédsági terület kiválasztását Várhelyinek.

A szocialista és főleg a liberális Renew Europe (amelynek tagja a Momentum is) ellenállása esetén leszavazhatják Várhelyit. Ebben az esetben azonban kútba eshet a bizottság egészéről 27-ére tervezett szavazás, és a testület hivatalba lépése december elsején, ami már amúgy is egy hónapos csúszás lenne.

 

Magányvélemény I.

Kenderessy Milán
-
0
Magányvélemény I.

Komoly polémia alakult ki a Demokratikus Koalíció négy EP képviselőjének minapi elutasító szavazata körül, mellyel megakadályozták az Európai Parlament jogi bizottságának (LIBE) a Földközi-tengeren menekülők megmentéséről szóló állásfoglalás-tervezetének megszavazását.

Ismételten csak oda lyukadtunk ki, hogy

„…az erkölcs és politika nincsen mindig szimbiózisban egymással.”

Ez a DK EP képviselői szerint kimondatlanul, mondhatni kellő mellébeszélés mellett pontosan az a döntés, ahol igyekezve eljelentékteleníteni a lépés erkölcsi súlyát elsőbbséget kapott a politikai haszonszerzés.

Ez idáig mérlegelés és döntés kérdése. Lehet egyetérteni és kategorikusan elutasítani is. Kérdés azonban az mi késztette erre a lépésre a négy képviselőt? Szerintem belegondoltak abba, hogy ez a hazai politikai porondon micsoda  magas labda lenne a Fidesz számára – 460 orgánum harsogná -: íme a bizonyíték a DK migránsokkal árasztaná el az országot, jelentsen bármit is az a kötelező kvóta szétosztás. Na ezt nem akarták felvállalni egy egyszerű politikai nyilatkozat szintjén, hiszen ez sem pro, sem kontra nem dönt az Uniót igencsak megosztó kérdésről.

Idáig talán politikai szempontból még megmagyarázható, erkölcsi szempontból semmiképp sem. Sőt hatalmas hibának tartom, hogy Ara-Kovács Attila a Klubrádióban, Dobrev Klára az ATV Egyenes beszéd című műsorában magyarázta a… hogy is mondjam finoman… bizonyítványt… (a magyarázattól nem lesz jobb a bizonyítvány)

Hogy is mondta Gyurcsány?

Nincsen nagy lopás vagy kis lopás, lopás van, amivel szemben csak a zéró tolerancia a megengedhető mérték. Ebből kiindulva nincsen kicsit erkölcstelen és nagyon erkölcstelen szavazat, kizárólag simán, jelzők nélkül: erkölcsös vagy erkölcstelen döntés van…

„A politikai pártok és az erkölcs kapcsolata talán abban érhető tetten igazán, hogyan lavíroznak a politika világában és milyen mértékben áldozzák fel saját elveiket a politikai haszonszerzés és a hatalomtechnikai sikerek oltárán.”

Ez az elutasítás erkölcstelen volt, leginkább a Demokratikus Koalíció erkölcsi alapvetése ellen. Ez akkor is így van, ha a politikai haszna kétségtelen. Ebből kiindulva leginkább „megmagyarázni” nem kellett volna!

Viszont nem késő azt mondani, tévedtünk, sajnáljuk. Gyurcsány egyes szám első személyben alkalmazta ezt. Neki bejött.

Nem a DK-s képviselők strasbourgi nemjére

Bauer Tamás
-
2
Nem a DK-s képviselők strasbourgi nemjére

Napok óta foglalkozunk a DK négy európai parlamenti képviselőjének október 24-i nemleges szavazatával, mellyel megbuktatták az Európai Parlament jogi bizottságának (LIBE) a Földközi-tengeren menekülők megmentéséről szóló állásfoglalás-tervezetét. A tervezetet az EP plenáris ülésen 288:290 arányban utasították el, tehát a négy DK-s szavazat döntötte el a javaslat sorsát.

Amióta az elmúlt hét péntekén Tamás Gáspár Miklós klubrádiós interjújával a nemleges szavazás ténye – több mint két hetes késéssel – elérte a hazai nyilvánosságot, heves vita kerekedett körülötte. A DK-s EP-képviselők először a DK szóvivőjének rövid klubrádiós válasznyilatkozatával és Ara-Kovács Attila szintén rövid Facebook-bejegyzésével próbálták elintézni a dolgot, amivel aligha győztek meg bárkit is. Most végre Dobrev Klára és Ara-Kovács Attila azonos szövegű Facebook-bejegyzésével ), Ara-Kovács klubrádiós és Dobrev Klára ATV-s interjújával megpróbálták alaposabban megindokolni döntésüket.

Engem nem győztek meg.

Elolvastam a LIBE állásfoglalás-tervezetét, és tisztességes, megalapozott szövegnek találtam. Nem értek egyet azzal, hogy akár szélsőbaloldali, akár populista, akár szedett-vedett lenne. De nem ezek az alaptalan minősítések okozzák a fő gondot Ara-Kovács és Dobrev magyarázatában. Érvelésüknek két eleme van. Egyfelől azt mondják, hogy a leszavazott állásfoglalás-tervezet egyike az Európai Parlamentben tárgyalt sok-sok politikai állásfoglalásnak, határozatnak (resolution) különböző kérdésekben, melyeknek semmilyen tényleges jogkövetkezménye nincs. Nekik nem tetszik, hogy sok az ilyen az EP-ben, és nem akartak ehhez asszisztálni. Azt is megemlítették, hogy a javaslat körül nem alakult ki egyetértés a két nagy párt, a szocialisták és a néppárt között, márpedig e nélkül nincs esély értelmes határozathozatalnak.
A másik elem: az állásfoglalás-tervezetbe az utolsó pillanatban egy módosító indítvánnyal bekerült a kötelező kvóta, aminek – mivel a tagországok egy része elutasítja, és még azok sem hajtják végre, akiknek nincs ellene elvi kifogásuk – nincs realitása, a DK korábban is ellenezte, és miután ez belekerült, nem tudták a teljes szöveget sem elfogadni.

Érvelésük egyik elemével sem értek egyet.

A politikai életben, így a parlamentekben is fontos szerepe van a jogi normákat nem alkotó állásfoglalásoknak. A magyar Országgyűlésben a törvényalkotás mellett rendre születnek politikai szándékokat megfogalmazó határozatok, sőt politikai nyilatkozatok is. Nem egyszer kezdeményezett ilyesmit a DK frakciója is. Ennek megvan a maga funkciója: ha konszenzus alakul ki körülötte, akkor is, és ha nincs konszenzus, akkor is: arra jó, hogy nyílt állásfoglalásra késztesse az egyes politikai szereplőket. Ezzel befolyásolják a parlamenti pártok a politikai közvéleményt, és hatnak a döntéshozókra: a kormányra, az önkormányzatokra, a politikai élet más szereplőire.
Az Európai Parlament tevékenységében annak sajátos szerepéből következően nagyobb lehet az ilyen jellegű állásfoglalások előterjesztésének, megvitatásának és elfogadásának vagy elvetésének súlya, mint a nemzeti parlamentekben. Ez olyan adottság, amellyel a DK képviselői is tisztában voltak, amikor elvállalták ezt a szerepet, akkor pedig ebben a helyzetben kell tudniuk politizálni.
Emlékeztetek egy fontos példára. Mi, az Orbán-kormánnyal szemben álló magyar demokraták, nagy jelentőséget tulajdonítottunk annak idején annak, hogy az Európai Parlament többsége elfogadta az Orbán-kormányt bíráló Tavares-jelentést, majd egy ciklussal később, kétharmados többséggel a Sargentini-jelentést. Pedig ezek is csak állásfoglalások voltak, az Orbán-kormány ugyanúgy nem zavartatta magát tőlük, ahogy nem zavartatta volna magát attól sem, ha a többség elfogadja a LIBE-bizottságnak a Földközi-tengeri mentőakciók támogatásáról szóló állásfoglalás-tervezetét, benne az így kimentettek méltányos áthelyezését.
Az effajta állásfoglalásokhoz nem kötelező igazodni, de korántsem mindegy, hogy mit tekintenek Európában normának, és mit normasértésnek.

Ahogy hasznos volt, hogy a Sargentini-jelentés elfogadásával az európai politikában normaszegésnek minősül a jogállamnak az Orbán-rendszerben történő lebontása, fontos lenne, hogy a menekülők tengerből való kimentése és a megmentetteknek számos országba történő áthelyezése váljon normává, a kimentés és áthelyezés elutasítását pedig – ahogy Matteo Salvini belügyminiszterként a kimentést utasította el, Orbán Viktor pedig miniszterelnökként azt is és az áthelyezést is – tekintsék normaszegésnek.

Ahogy a Tavares-jelentésnél is, amelynek elfogadásánál nem volt olyan nagy a többség, mint a Sargentini-jelentésnél, nagy politikai jelentősége volt annak, hogy ki szavazza meg, és ki nem, ugyanez lehetett a helyzet a tengeri mentésről szóló LIBE-előterjesztés esetében is. A menekültkérdés 2015 óta az európai politika egyik központi kérdése, a politikai erők egyik fontos megkülönböztető jegye, és – tekintettel az Afrikából elinduló migráció növekvő szerepére – minden bizonnyal az is marad. Eddig is voltak, és feltehetően a jövőben is lesznek, akik szerint a menekülőkön a lehetőség szerint segíteni kell, adott esetben be kell őket fogadnunk a házunkba, mint ezt 2015-ben a Gyurcsány-család tette, de legalábbis átmeneti szállással, élelemmel, orvosi ellátással kell rajtuk a közösségnek segítenie.
Másfelől vannak, akik szerint le kell zárni előttük a határt, és minden eszközzel el kell őket riasztani attól, hogy tőlünk várjanak segítséget, építve az emberek idegenkedésére a máshonnan jöttektől, sőt erősítve azt, ahogy ezt Orbánék teszik 2015 óta.

A LIBE-tervezet benyújtói minden bizonnyal azt várták, hogy e nézetkülönbség mentén történik majd a szavazás, és abban reménykedtek, hogy a humánum és szolidaritás hívei többségre jutnak a szavazásnál.

Én ezt helyes és támogatható törekvésnek tartom. Az előterjesztők nyilván a szocialisták, zöldek és liberálisok teljes támogatására számítottak, köztük a DK-s képviselőkére is. Ebben is igazuk volt.
Mit változtat ezen az, hogy egy módosító javaslattal becsempészték a szövegbe a tengerből kimentett menekültek kötelező elosztását minden tagállam részvételével (persze nem általában a menedékkérők, hanem csak a tengerből kimentettek tekintetében, ami nagyságrendileg kisebb szám)? Taktikai szempontból ennek van jelentősége, hiszen valóban tudni lehet, hogy az Orbán vezette visegrádi országok ennek esküdt ellenségei. Ugyanakkor elvi szempontból ez nem változtat az állásfoglalás-tervezet megítélésén:

elvi szempontból a menedékkérők minden tagországra kiterjedő kötelező elosztása az Unión belüli kölcsönös szolidaritás magától értetődően helyes intézménye lenne, amellyel 2015-ben nyilvánosan is egyetértettünk.

Fontos gyakorlati jelentősége is van a tengerből kimentett menekülők elosztásának a tagországok között: a Salvinival küzdő baloldali olasz kormány számára létfontosságú kérdés, hogy a tagországok számottevő része legyen kész a kikötőiben partra szálló menekülők többségének átvételére, ezért kellett szerepelnie az áthelyezésnek az állásfoglalásban. Az állásfoglalás-tervezet elfogadása tekintetében kétségkívül egyszerűbb lett volna, ha a szövegben megmarad az eredeti tervben szereplő „méltányos és fenntartható elosztás”, és nem keményítik azt kötelezővé és minden tagországra vonatkozóvá, de ez taktikai, és nem elvi hiba volt.
Nem változtat a lényegen: egyfelől a mentés, másfelől az áthelyezés indokoltságának elismerésén. Ezt követeli a humánum és a szolidaritás parancsa. Éppen mert nem jogi normáról, hanem politikai értékeket kifejezésre juttató állásfoglalás-tervezetről volt szó, a kötelező áthelyezésről szóló betoldott szövegrész sem tehette volna kérdésessé, hogy igennel kell szavazni.

Ezért gondolom, hogy a DK képviselőinek nemleges szavazata súlyos politikai hiba volt.

Hozzáteszem: ha csak tartózkodnak a szavazástól, akkor több az igen, mint a nem, akkor már nem bukik el a tervezet. Így azonban ők buktatták el. Ezen a szavazáson Orbánék, Salviniék és társaik győztek, és ezért felelősség terheli a négy DK-s képviselőt

Politico: Várhelyi Olivérről

FüHü
-
0
Politico: Várhelyi Olivérről

„Magyarország »hihetetlenül goromba« jelöltje a bizottságba” – ezzel a címmel közölte az amerikai portál európai kiadása Lili Bayer cikkét Várhelyi Olivérről. A szerző emlékeztet rá, hogy Trócsányi Lászlót, Orbán Viktor első jelöltjét az EP érdek-összeférhetetlenség miatt elutasította.

„Várhelyi Olivér diplomata intellektusáról mindenütt elismeréssel szólnak, de arról nem, ahogyan a beosztottait kezeli, és elsősorban stílusa miatt bírálják. Uniós diplomaták, valamint jelenlegi és volt magyar tisztségviselők rendkívül intelligensnek, és az EU ügyeibe nagy tudásúnak mondják, de goromba vezetési stílusa kiabálással, a beosztottak szidalmazásával, káromkodásokkal jár” – írta a szerző.

Ugyancsak – diplomatákra hivatkozva – hozzátette:

Várhelyi a nagykövetek találkozóin is agresszívabb magatartást tanúsít, mint bárki más. A szerző szerint ez egyáltalán nem illeszkedik ahhoz a munkastílushoz, amelyet Ursula von der Leyen a jelölteknek írt – a cikkben idézett – leveleiben kívánatosként leírt.

Az újságíró többször kért a magyar missziótól állásfoglalást, de egy szóvivő mindössze annyit mondott, hogy a nagykövetnek nagyon sok a dolga, és nem tud válaszolni olyan kérdésekre, amelyek „nevük mellőzését kérő volt tisztségviselők állításain nyugszanak”. A szerző idézett egy további volt magyar tisztségviselőt, aki szerint Várhelyi „hajlamos kiabálni és káromkodni a munkatársaival, és „nem riad vissza attól sem, hogy megalázza őket”.

Egy másik magyar tisztségviselő arról számolt be, hogy Várhelyi „könyörtelen diplomata, aki keresi és élvezi a konfliktust, ugyanakkor nyomás alatt tartja beosztottait és saját magát is a legjobb eredmények elérése érdekében”. Jelenlegi beosztottai ugyanakkor azt állítják, hogy „el lehet viselni a nagykövet stílusát”, és volt, aki „barátságosnak, szívélyesnek és jó kollégának” mondta. Egy európai diplomata úgy nyilatkozott a szerzőnek, hogy Várhelyi „arrogánsan kezeli még a kollégáit is, gyakran leereszkedő, és nagyon sok rosszat mond az EP, valamint a Bizottság tagjairól még azok jelenlétében is”. A magyar nagykövetet Brüsszelben „okos fiúnak” ismerik, aki „nagyon közel áll Orbánhoz”. Ha Várhelyi jelöltsége eljut az Európai Parlament elé, várhatóan Orbánnal fennálló viszonyát is közelebbről megvizsgálják majd.

„Tekintettel a jogállamiság magyarországi helyzetére és a Putyinhoz fűződő kapcsolatra Várhelyinek meg kell majd győznie az EP képviselőit arról, hogy képes hitelesen elbírálni a Nyugat-Balkánon érvényesülő viszonyok demokratikus állapotát, és partnere tud lenni azoknak az államoknak, amelyeknek gondjaik vannak Moszkvával.

Amennyiben elnyeri a szomszédsági politika és a bővítés biztosának tisztségét, az ő felelősségi körbe esik majd a Nyugat-Balkán, Törökország, Ukrajna, Grúzia, Moldova, Belorusz, Örményország és Azerbajdzsán, valamint a déli szomszédsági kapcsolatok: Líbia, Algéria, Tunézia, és az ezekkel való együttműködés – például a migráció hatékony kezelésében. Ám a magyar kormány kapcsolatai Ukrajnával feszültek, egyrészt a magyar kormány és Moszkva közötti bizalmas viszony miatt, másrészt mert a magyar kormány az ukrán oktatási törvénnyel szembeni kifogásai miatt akadályozza a NATO és Ukrajna közeledését, és ezzel Ukrajna nyugati integrálódását.

A szerző Ara-Kovács Attilát, a DK EP-képviselőjét idézte, aki azt mondta: „Várhelyi esetleges megbízása bővítési biztosként felér Moszkva érdekeinek a térségben való manifesztálódásával”. Bayer azt írta: a Nyugat-Balkánhoz fűződő kapcsolatok sem lennének rendben, egyebek között azért, mert Orbán menedéket adott Nikola Gruevski volt macedóniai miniszterelnöknek, de felsorolt számos más okot is.

A demokrácia védelmezői a térségben azt is megkérdőjelezték, hogy vajon megfelel-e a tisztségre egy olyan jelölt, aki a jogállamiság erodálásával vádolt Orbán-kormányhoz kötődik. Az EU néhány szomszédja azonban üdvözölné, ha magyar lenne a bővítési biztos, Törökország például a jó kölcsönös kapcsolatok miatt is örülne egy ilyen fordulatnak. Aleksandar Vučić – Trócsányi jelölése kapcsán – úgy nyilatkozott, hogy jó, hogy ha a bővítési biztos a térségből származik, és lelkes volt Milorad Dodik nacionalista boszniai szerb vezető is, aki szoros kapcsolatot ápol Budapesttel. Még Brüsszelben is sokan gondolják úgy, hogy Várhelyi ismeretei talán értékesek lehetnek – írta a cikk.

Brutális EU-büntetés a korrupció miatt

Bak Mihály
-
0
Brutális EU-büntetés a korrupció miatt

Nettó 500-600 milliárd forint büntetést fizet az ország az EU-programok során elkövetett pénzügyi szabálytalanságokért – írja az Európai Bizottságtól származó adatok alapján Jávor Benedek. Fejenként több, mint 50 ezer forint az ára annak, hogy ne álljanak le a támogatások. Lehet, hogy ez nem a vége.

A legrosszabb forgatókönyv valósul meg az uniós támogatások körüli korrupció miatt – derül ki Jávor Benedek írásából, amelyet az Európai Bizottság adataira támaszkodva közölt. Eszerint bruttó 700 milliárd forint feletti, a hazai önrész levonásával több, mint 500 milliárd a büntetések végszámlája.

A legrosszabb forgatókönyv valósul meg

Mint az idén nyárig európai parlamenti képviselő (Párbeszéd) írja, a 2014-2020 közötti időszak uniós pénzfelhasználását övező korrupció miatt évek óta zajlik a huzavona a magyar kormány és az Európai Bizottság között. Már tavaly ősszel körvonalazódott, hogy nagyon komoly büntetés néz ki, akkor is szó esett akár 500 milliárdhoz közelítő összegről. Idén tavasszal pedig már legalább 300 milliárd, de kedvezőtlen esetben 400-500 milliárd is lehet az a büntetés, amit az EU az uniós pénz szabálytalan, korrupt kormányzati felhasználása miatt kiszabhat Magyarországra.

Az Európai Bizottság 2018-as költségvetési zárszámadásának keretében a Költségvetési ellenőrző bizottság számára készült kérdőív válaszai alapján

a valóság a pesszimista becslésekre is rátromfolt.

Mindent összevéve a legrosszabb forgatókönyvnek feltételezett 500 milliárd forintnál is nagyobb lehet az a pénzügyi korrekció, büntetés, amelyet a bizottság kiszabott.

Ennyibe kerül Magyarországnak Mészáros Lőrinc, Tiborcz István és más Fidesz-közeli oligarchák korrupciója – írja Jávor. De ezt nem ők fizetik meg, hanem a magyar adófizetők. Minden magyar állampolgár több, mint 50 ezer forinttal száll be az EU-s büntetésbe, amit a kormányzati korrupció miatt szabtak ki az országra.

Az összes uniós szabálytalanság negyede a miénk

A 24.hu írt arról először, hogy a kormány gigabüntetést vállalt be annak érdekében, hogy a felfüggesztett uniós kifizetések újra meginduljanak, és az ország hozzájusson az EU-s támogatásokhoz. Annak a kérdőívnek adatai azonban, amelynek válaszait az EB a bizottság költségvetési mentesítési eljárásának keretében állította össze az EP költségvetési ellenőrző bizottsága számára, ennél is magasabb összegre utalnak.

A közel száz oldalas dokumentumból először is világossá válik, hogy Magyarországon régiós összehasonlításban is tragikus a helyzet. Ez évről évre változik, a 2014-2020-as forrásoknál 2018-ban 30 operatív program esetében voltak intézkedések, ezek közül hat Franciaországban, és nyolc Magyarországon. A többi 13 országnál egy vagy ritkán két programot érintettek az intézkedések – fogalmaz a bizottság válasza. Ez azt jelenti, hogy a szabálytalannak talált, és ezért

megbüntetett operatív programok több, mint negyedéért hazánk egymaga volt felelős az EU-ban.

Magyarország jobban teljesít, mint bárki más – fogalmaz Jávor.

A kormány nem vállalta a tételes vizsgálatot

Az is kiderül a válaszokból, hogy mekkora összegű büntetést szabott ki a bizottság Magyarországra, ezzel pontot téve az évek óta tartó találgatásoknak. Világossá vált, hogy

mind a hét tematikus operatív program esetében rendszerszintű, a közbeszerzéseket érintő szabálytalanságokat

tárt fel a bizottság, és olyan sok korrupt projektet találtak. Emiatt az egyesével, ügylet alapon kiszabott büntetések helyett az összes operatív programra alkalmazott tíz százalékos átalánybüntetést javasolta.

Ezt a magyar kormány visszautasíthatta volna, vállalva, hogy egyesével bebizonyítja a kérdéses projektekről, hogy azoknál szabályosan jártak el, és nem volt tetten érhető korrupció. A magyar kormány azonban ezt a lehetőséget visszautasította,

tudva, hogy aligha járna sikerrel a közbeszerzések tisztaságának bizonyítása során.

Így mind a hét operatív programnál lenyelték a megkötött szerződések értékének tíz százalékát kitevő átalánybüntetést. A hét operatív program a következő:

  • Gazdaságfejlesztési és Innovációs Operatív Program (GINOP): 2.718,5 milliárd forint,
  • Terület- és Településfejlesztési Operatív Program (TOP): 1.157 milliárd forint,
  • Versenyképes Közép-Magyarország Operatív Program (VEKOP): 269,3 milliárd forint,
  • Emberi Erőforrás Fejlesztési Operatív Program (EFOP): 884,9 milliárd forint,
  • Környezeti és Energiahatékonysági Operatív Program (KEHOP): 1.117,8 milliárd forint,
  • Integrált Közlekedésfejlesztési Operatív Program (IKOP): 1.034,2 milliárd forint,
  • Közigazgatás- és Közszolgáltatás Fejlesztési Operatív Program (KÖFOP): 298,5 milliárd forint.

És ez még csak a pénz háromnegyede

Összesen 7480,2 milliárd forintról van szó eddig. Az uniós pénz lehívásában – részben a Lázár János által korábban erőltetett korai lehívások miatt – már nagyjából 75 százaléknál jár az odaítélt és leszerződött támogatások aránya, a büntetést pedig erre az összegre szabták ki, figyelembe véve, hogy a kormányzat közben csendben, a nyilvánosság elkerülésével végrehajtotta az uniós pénzfelhasználási rendszer azon korrekcióit, amelyeket az Európai Bizottság előírt.

Az EB azt reméli, hogy a maradék 25 százaléknyi pénznél nem következnek be azok a közbeszerzési anomáliák,

amelyek miatt a mostani büntetést kiszabták. Azért csak várjuk ki a végét, még a hátralevő összegeket is veszélybe sodorhatja a rokonság saját lábra állítása – teszi hozzá a politikus.

Ezzel nagyjából 5600 milliárd forint az a tétel, amire a 10 százalékos átalánybüntetést számolják, ami önmagában 560 milliárd forintot tesz ki. Csakhogy a válaszok alapján ehhez hozzájön még néhány különösen korrupt operatív program külön büntetése. A Mészáros Lőrinc által letarolt, a KEHOP (Környezet és Energiahatékonyság OP) alá tartozó 420 milliárdos víziközmű tenderek esetében 25 százalékos korrekciót javasolnak a már leszerződött, mintegy 260 milliárdos szerződésállományra, ami további 60 milliárd forintnyi büntetés. Végezetül hozzá kell számolni a Terület- és Településfejlesztési Operatív Program (TOP) esetében alkalmazott kiegészítő 10 százalékos átalánybüntetésnek a leszerződött összegtől függő 60-80 milliárdos összegét is.

Lehet, hogy kevesebb büntetéssel számoltak

Ezzel összességében 700 milliárdnyi büntetés áll össze. Ha ebből le is vonjuk a pályázati önrészt, amit amúgy is magyar költségvetési/önkormányzati forrásból kellett volna fizetni, a tényleges büntetés akkor is 500-600 milliárd között lehet.

Ez pedig

az a nagyságrend (5-6 százalék), amennyivel a kormány a várható büntetésekre készülve „túlfoglalta” az uniós pénzt,

és ennyivel több pályázatot fogadott be, mint amennyit Brüsszel ténylegesen finanszíroz.

Azaz az esetleges későbbi büntetések már nem csupán abban a formában okoznak veszteséget, hogy nem kapunk a megvalósított projektekhez uniós támogatást (mint például Tiborcz István közvilágítási ámokfutásainál), és magyar költségvetési forrásból kell finanszírozni őket, hanem veszélyeztetik a Magyarország rendelkezésére álló keretösszeg 100 százalékának lehívását is. Vagyis

tényleges, elérhető EU-s támogatások elvesztésével járhat.

Jávor szerint mindez egyetlen embernek nem tűnt fel eddig: Polt Péternek. Az 500-600 milliárdnyi büntetést eredményező rendszerszintű korrupció eltussolásának területén végzett fáradhatatlan munkájának jutalmaként épp most választották meg újabb 9 évre a Legfőbb Ügyészség élére. Ez a büntetés a 2014-2020 közötti magyar uniós támogatási keret több, mint 5 százalékára, az ország éves költségvetésének 2,5 százalékára rúg – fogalmaz Jávor Benedek.

Gyárfás: nem ő ölette meg Fenyőt

FüHü
-
0
Gyárfás: nem ő ölette meg Fenyőt

Tagadta bűnösségét a Fenyő-gyilkosság ügyében felbujtóként előre kitervelten elkövetett emberöléssel megvádolt Gyárfás Tamás médiavállalkozó, sportvezető a Fővárosi Törvényszék előkészítő ülésén kedden.

Elkezdődött, egyelőre úgynevezett előkészítő üléssel Gyárfás Tamás büntetőpere. Az ügyészség azzal vádolta meg az ismert üzletembert, a Nap TV korábbi tulajdonosát, hogy bérgyilkost fogadott Fenyő János médiavállalkozó 1998-ban elkövetett megölésére Jozef Rohác személyében. Utóbbi már az emiatt kiszabott jogerős szabadságvesztését tölti.
Az ügyészség emellett a Tasnádi Péternek és Portik Tamásnak adott megbízással is vádolja Gyárfást. Eszerint Portik Tamás szervezte meg a gyilkosságot, ami miatt Portik ellen is folyamatban van perújítási eljárás. Ezt egyesíthetik a Gyárfás ellen folyó eljárással.

Üzleti viták után gyilok

Az előkészítő ülésen röviden ismertetett vád szerint Fenyő és Gyárfás között az 1990-es évek elején üzleti, elszámolási viták, hatalmi harc robbant ki az RTV Újság és a Nap TV miatt. (Fenyő megpróbálta megszerezni a Nap TV-t Gyárfástól.) Perek indultak,

nyilvánosan fenyegették egymást a felek,

Fenyő terhelő adatokat próbált gyűjteni Gyárfásról, és lejárató cikkeket íratott róla az akkor a tulajdonában lévő Népszavában.

Emiatt

Gyárfás elhatározta, hogy megöleti riválisát.

Előbb Tasnádi Pétert bízta meg azzal, hogy 12 millió forintért végezzen Fenyő Jánossal. Tasnádi Péter ebből 6 milliót meg is kapott, aki azonban nem teljesítette a megbízást. Ezután fordult Gyárfás Portik Tamáshoz, hogy ölesse meg Fenyőt. A vádhatóság 52 tanúval, okiratokkal, szakértőkkel és „legfőképp” a Portik és Gyárfás közti, előbbi által rögzített hangfelvételekkel kívánja bizonyítani a vádlott bűnösségét – közölte az ügyész.

Nincs mit beismernie

Gyárfás Tamás felolvasta az előkészítő ülésre készített védekezését, melynek lényege, hogy az ügyészség feltételezése abszurd, az ő

személyiségétől idegen az erőszak.

Fenyő Jánossal fennálló lényeges nézeteltérései pedig már több mint egy évvel a gyilkosság előtt lezárultak, ezért nem is állt érdekében megöletni riválisát. Leszögezte: nem ismeri be bűnösségét, mert nincs mit beismernie. Se Portik Tamást, se Tasnádi Pétert, se senki mást

nem bízott meg gyilkossággal.

Több mint egyórás védekezésében Gyárfás arra is felhívta a figyelmet, hogy Tasnádi éveken át teljesen mást mondott a történtekről, az inkriminált hangfelvételekkel pedig Portik csapdát akart állítani, zsarolni akarta őt, továbbá az 515 perces hosszúságú, 2003-2004-ben készült felvételeken 3551 kihagyás, illetve számtalan nem érthető részlet van, ezért nem lehet alkalmas bizonyíték. Mint mondta, azért nem fordult a hatóságokhoz, mert félt a bűnözők bosszújától.

Sok tanút akarnak meghallgattatni

Gyárfás Tamás ügyvédje az előkészítő ülésen indítványozta többek tanúkénti meghallgatását. Például Pintér Dezsőét, a TV2 volt elnökét, Németh Péterét, a Népszava volt (de nem akkoriban) főszerkesztőjét, Pallagi Ferencét, a Blikk volt főszerkesztőjét (aki a Fenyővel zajlott vita idejében a Népszava főszerkesztő-helyettese volt) és Ihász Sándor volt fellebbviteli főügyészét. Továbbá kérte többek között a hangfelvételek kirekesztését a bizonyítékok közül.

A törvényszék jövő februárra tűzte ki a következő tárgyalási napokat, akkor folytatják Gyárfás Tamás meghallgatását.

Tizenhárommillió minden munkahelyért

Bak Mihály
-
0
Tizenhárommillió minden munkahelyért

Tovább nyomja az alacsony értéket termő beruházásokat a kormány. Szijjártó Péter szavaiból kiszámolható, hogy hosszú éveken át mi álljuk az „idecsábított” cégek alkalmazottainak bérét.

Beruházási rekordról számolt be Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter az Országgyűlés gazdasági bizottságában. Elmondta, hogy október végéig 62 nagy beruházásról kötöttek megállapodást, ami 9682 új munkahelyet jelent, ehhez a kormány 129 milliárd forint készpénztámogatást biztosított.

A siker ára

Ez azt jelenti, hogy

átlagosan 13,3 millió forint minden egyes munkahelyre.

Kiderült az is, hogy a beruházás-ösztönzési rendszeren keresztül létrejött új munkahelyeken a bruttó fizetés tavaly átlagosan 420 ezer, idén az első tíz hónapban 458 ezer forint volt.

Ha a teljes munkaerőköltséget (bér, járulékok, béren kívüli juttatások, képzés) nézzük, akkor is elmondható, hogy ezen cégeknek

legalább öt-hat évig nem kell költeniük fizetésekre, a pénzt a magyar költségvetés állja.

És ebben még nincs benne a szintén „járó” több éves társaságiadó-mentesség.

Összeszerelő-ország

Az első tíz hónapban Koreából érkezett tíz nagyberuházás, négy pedig Japánból,  összesen mintegy 3 milliárd euró összértékben, ezek az elektromosautó-iparhoz kapcsolódnak. Az  első tíz hónap beruházásaiban Komárom-Esztergom megye áll az első helyen 11 nagyberuházással, Pest megyébe 9, Budapestre 6 érkezett.

Tehát folytatódik a tendencia, amelyben javarészt az autógyártásba, és általában is az összeszerelő jellegű termelésbe „csábít” ide tőkét a kormány. Alacsony hozzáadott értékű gyártást, amellyel

képtelenség a magyar gazdaság felzárkózása a fejlett országokhoz.

„Normál” körülmények között az ilyen vállalkozások már elmenőben vannak, a magasabb béreket csak az efféle közpénztámogatással tudják-hajlandók kifizetni, és egyre szaporodnak a 10-20 milliós fejenkénti támogatások. A jászberényi Electrolux kapcsán részletesebben írtunk erről a súlyos problémáról. (Ez a példa is ékes cáfolata Szijjártó azon szavainak, hogy az új technológiák alkalmazása a siker feltételévé vált az  új világgazdasági korszakban, és le kell számolni azzal a régi dogmával, hogy a tőke nyugatról keletre vándorol, ahol olcsó munkaerőt keres.)

Felpumpált kivitel

Így aztán nem meglepő, hogy az ezekből a szalag-összeszerelő üzemekből dől az export. Szijjártó elmondta, hogy a tavalyi 104,8 milliárd euró exporttal a világ azon 35 gazdasága közé került Magyarország, amelynek éves exportja meghaladja a 100 milliárd eurót. Megjegyezte: 2010-hez képest 47 százalékkal nőtt a magyar export teljesítménye, ami szerinte Magyarország növekvő versenyképességét mutatja. Az mértékadó elemzői vélemények vitatják utóbbi megállapítást.

És nincs megállás. Szijjártó szerint az első nyolc hónapban a magyar export 72,2 milliárd euró volt, 4 százalékkal magasabb az egy évvel korábbinál, ezért jó esély van arra, hogy az év végén minden idők legjobb exportteljesítményét érje el Magyarország.

Nem biztos, hogy jó jel a GDP-hez viszonyított export-arány. Ez tavaly 84,9 százalékvolt. (Az EU-ban ez átlagban 46,7 százalék. Magyarország ezzel a 6. helyen áll az EU-ban – tette hozzá.) Ez a hányad jelentősen magasabb a tíz évvel ezelőttinél, ami rendkívüli módon függővé teszi az országot a külső kereslettől. Komolyabb világgazdasági, ezen belül uniós és német visszaesés súlyosan visszavetheti a hazai teljesítményt.

Belül is vitatják

A kormány környékén is vitatják ezt a gyakorlatot. A kilenc éve folyamatosan versenyképességi fordulatot sürgető Matolcsy György és a Magyar Nemzeti Bank pár napja kibocsátott Versenyképességi tükör című kiadványa például azt állapítja meg (többedszer), hogy

az­ elmúlt ­évek ­gazdasági­ bővülése ­főként ­a­ mennyiségi tényezők ­növelésén­ alapult,­ amelynek­ határai ­végesek.­

De Palkovics László innovációs miniszter is nekiment a „leányvállalat-ország arculatnak” szűk egy éve.

Ezt látva új szlogen jelent meg a kormányzati kommunikációban pár hónapja. Ez megjelent a Szijjártó előadásában is. Eszerint az új világgazdasági korszakkal párhuzamosan a magyar gazdaság is „dimenziót vált”, termelésorientált gazdaságból egyre inkább fejlesztésorientált gazdasággá alakul át – mondta Szijjártó.

Kis Visegrád – négy főváros az EU- hoz fordul

FüHü
-
0
Kis Visegrád – négy főváros az EU- hoz fordul

Budapest, Pozsony, Prága és Varsó élén liberális polgármesterek állnak, akik azt szeretnék, ha pénzügyileg nem a populista kormányzattól függenének hanem szeretnének közvetlenül pénzt kapni Brüsszeltől. Erről nyilatkozott Varsó polgármestere a német közszolgálati Deutsche Wellenek azt követően, hogy Berlinben találkozott Budapest, Pozsony és Prága első emberével. A négy visegrádi főváros szeretne paktumot kötni egymással.

Szabad városok egyezsége

Ez egyelőre még csak egy ötlet, de dolgozunk a közös egyezményben – mondta Rafal Trzaskowski  varsói polgármester. Aki megemlítette, hogy Karácsony Gergely megválasztása után ő volt az első külföldi, akit Budapest első embere felhívott. Rafal Trzaskowski, aki a liberális Polgári Platform politikusa tavaly nagy győzelmet aratott Varsóban: mindjárt az első fordulóban legyőzte kormánypárti ellenfelét. Lengyelországban hasonló a helyzet mint Magyarországon: a főváros és sok nagyváros az ellenzék kezén miközben a vidék támogatásával a PiS illetve a Fidesz bebetonozza hatalmát. Ez ellen akarnak tenni valamit a kis Visegrád program prominens politikusai, akik Brüsszelhez fordultak.

„A populizmus arra kényszerít bennünket, hogy együttműködjünk. A politikában ez nagyon fontos dolog. Vannak konkrét céljaink is: tárgyaltam Brüsszelben arról, hogy közvetlenül kapjunk pénzeket Brüsszeltől ne pedig a populista kormányon keresztül. Az EU politikusai biztosítottak arról, hogy ez lehetséges!”- nyilatkozta Rafal Trzaskowski, Varsó polgármestere a Deutsche Welle közszolgálati portálnak Berlinben.

Továbbiak

FRISS HÍREK

Továbbiak

A hír igaz!

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK

Független Hírügynökség Kft.
Kapcsolat: info@fuhu.hu

LEGOLVASOTTABB HÍREK

SZERKESZTŐ VÁLASZTÁSA

© Független Hírügynökség