Először azzal állt elő a Fidesz az önkormányzati választás után, hogy az önkormányzatoknak az iparűzési adót – ez az egyetlen számottevő bevételi forrásuk – elsősorban a közösségi közlekedésre kell fordítaniuk. Ez ugyebár azt jelenti, hogy mivel a közösségi közlekedés finanszírozásához valamelyest eddig is hozzájárult az állam, most azt akarják, hogy az eddiginél nagyobb mértékben finanszírozza Budapest, Miskolc, Pécs, Szeged maga a városi közlekedést, és ne jusson pénze másra.
Bolgár György műsorában Orbán Balázs államtitkár ezt meg is mondta. Valami olyasmit mondott, hogy nem helyes azért adnia a kormánynak pénzt a közlekedésre, hogy azután a főváros olyan kérdéses célokra költsön, mint a minimáljövedelem (amit Karácsony Zuglóban már bevezetett). Vagyis lehetetlenné akarják tenni, hogy a fővárosi önkormányzat az új többség sajátos szociális, kulturális törekvéseit finanszírozza.
Ugyanakkor álltak elő az építésigazgatás áthelyezésének az önkormányzatoktól a kormányhivatalokhoz. Ne legyen módja az önkormányzatnak építésigazgatási eszközökkel megakadályozni egy kormányzati beruházási szándékot. Azt hiszem, a változtatási tilalom építésigazgatási eszköz.
Változtatási tilalmat mondott ki például a fideszes önkormányzat a második Gyurcsány-kormány idején megszüntetett OPNI területére, hogy ne lehessen más célra hasznosítani a területet.
Most majd a kormányhivatalok hatáskörébe kerül ez is, nehogy a főváros vagy valamely kerület így akadályozzon valamilyen kormányzati beruházást.
Most pedig a színházigazgatók kinevezésének és a színházak finanszírozásának centralizálása következik. Amíg Tarlós volt a főpolgármester, és fideszes polgármestere, illetve fideszes többségű közgyűlése volt Miskolcnak, Pécsnek, Szombathelynek, addig nem merült fel az, hogy a kormánynak vétójoga legyen a színházigazgatók kinevezésében. Addig egyetlen színházi városnak volt nem fideszes vezetése (Szegednek), addig ezt elviselték. Most, hogy Budapestnek és további három, színházat működtető város vesztette el a fideszes többségű önkormányzatot, már nem viselik el.
Vegyük észre: az önkormányzati választások megnyerésével az új polgármesterek illetve önkormányzati testületek nem jutottak valódi hatalomhoz. A kétharmados parlamenti többség bármikor bármilyen jogosítványukat elveheti, és, mint látjuk, el is veszi. És ez még csak a kezdet! Miután a személyi jövedelemadó önkormányzatoknál maradó része 1990 óta ciklusról ciklusra csökkent, 2010 óta végképp úgy alakult át az önkormányzati rendszer, hogy az önkormányzatoknak saját pénze voltaképpen nincs,
minden fejlesztésre az államtól kell pénzt kérniük.
Ezt nevezte el a Fidesz elegánsan Modern Városok Programjának. Olyan fejlesztéseket ad ennek keretében a kormány a városoknak, amelyeket a nyugati világban saját pénzükből valósítanak meg a városok, így önállóan is döntenek róluk.
Ebből nagyon kellemetlen következtetés adódik. 2010 óta sok vita folyt arról, hogy vajon szabad-e, érdemes-e elindulni a választásokon, bent ülni ellenzékiként az Orbán-rendszer parlamentjében. Most újabb kérdés merül fel: szabad-e, érdemes-e elindulni az önkormányzati választáson, megnyerni azt, és utána folyamatosan pitizni az önkényuralmi rendszer kormányzatánál azért, hogy valamennyit megvalósítsunk a kormányétól eltérő politikai törekvéseinkből. Merthogy, valljuk be, a Városliget ügyében, az atlétikai stadion ügyében, a közösségi közlekedés ügyében máris ez folyik, és még sok mindenben ez folyik majd.
Magam a választásokon való elindulás és a parlamenti jelenlét ügyében sok töprengés után arra jutottam, hogy el szabad indulni a választáson, be szabad ülni a parlamentbe, de csak úgy, hogy megkeressük és megtaláljuk azokat az eszközöket, amelyek révén világossá tesszük, hogy a rendszer ellenzéke vagyunk. A jelenlegi parlamenti ellenzéknek ez szerintem nem sikerült.
Az önkormányzati tisztségekért való elindulás és a polgármesteri felelősség elvállalása esetében is szeretném azt mondani, hogy igen, szabad és érdemes elindulni az önkormányzati választáson, szabad és érdemes elvállalni a polgármesteri illetve képviselői felelősséget. Azt viszont még nem tudom, hogyan lehet nem beleesni abba a csapdába, amit az jelent, hogy
a polgármestereknek és képviselőtestületeknek semmiféle igazi hatalma vagy forrása nincs, minden tekintetben folyamatosan a kétharmados parlamenti többséggel rendelkező Fidesz-kormány jóváhagyásától függenek.
Új önkormányzati vezetőink a választások óta azzal nyugtatgatták magukat is és bennünket is, hogy Orbán nem teheti meg, hogy ellehetetleníti az új budapesti, miskolci, pécsi stb. vezetést, mert ezzel maga ellen hangolná ezeknek a városoknak a lakosságát, ahogy Budapest esetében 1998 és 2002 között tette. Én ezt másképp látom. Szerintem fordítva áll a dolog:
Orbán azt nem teheti meg, hogy nem lehetetleníti el ezeket az új polgármestereket és testületeket, mert ha nem lehetetleníti el őket hatalmuk és pénzük elvonásával, akkor esetleg sikeresek lesznek, népszerűek lesznek, és azzal a saját esélyeit rontja az országos választáson.
Nem az az igaz, amit Orbán és még egy-két embere (Gulyás Gergely, Fürjes Balázs) mond az együttműködésről, a közös érdekekről, hanem az, amit Orbán és a mögötte álló parlamenti többség csinál.
„Ne azt nézzék, amit mondok, hanem azt, amit csinálok.”
Erre kell megtalálni a választ.
