Nemrég döbbentek rá: dúsgazdag családjuk mélyen merült a náci mocsárba. A Reimannok aktívan támogatták a Führert, gyáraikban zsidó kényszermunkások ezrei dolgoztak. Ezért a leggazdagabb német család úgy döntött, hogy legalább 250 millió eurót fordít a holokauszt áldozatainak támogatására. Üzenetük a mának szól.
Több százmillió eurót fordít a következő években a holokauszt áldozatainak támogatására, a náci rezsim idején az üzemeikben dolgoztatott kényszermunkások kártérítésére és a nyugati demokrácia erősítésére a Reimann család. Németország leggazdagabb gyáriparos dinasztiája náci múltjuk feldolgozása után jutott erre az elhatározásra.
A Calgon vízlágyítótól a Jacobs kávén át a Gucci parfümig világszerte ismert márkák sorát egyesítő JAB Holdingot ellenőrző família az elmúlt években szembesült azzal, hogy felmenőinek múltjára sötét náci árnyék vetül. Ennek feltárására történészeket kértek fel.
Keresik áldozataikat
A családi alapítvány (Alfred Landecker Foundation) honlapján ma megjelent közleményükben és közzétett levelükben részletesen ismertetik céljaikat. Minden követ megmozgatnak, hogy
azonosítsák és megtalálják a nácizmus korszakában a gyáraikban dolgoztatott kényszermunkásokat, és kártérítést fizessenek nekik vagy közvetlen leszármazottaiknak.
Erre 5 millió eurót (1,7 milliárd forint) különítettek el. Eddig 838 embert azonosítottak, egyikük sem zsidó vallású és egyikük sem koncentrációs táborból került az akkoriban a Benckiser nevet viselő céghez.
A család
további 5 millió eurót a holokauszt áldozatainak támogatására fordít.
A pénzt a Németországgal Szembeni Zsidó Anyagi Követelések Konferenciájával (Claims Conference) együttműködésben osztják szét a még élő, mintegy 400 ezer áldozat között. Öt millió eurót abba az alapba fizetnek be, melyet Németország tart fenn a holokauszt áldozatok támogatására. Tavaly 10 500 ember kapott tőlük támogatást. Az átlagos életkor 83 év volt.
Echte náci ősök
A Benckisert idősebb és ifjabb Alfred Reimann vezette a háború idején. Róluk a család megbízásából 2016-ban elkezdett történettudományi kutatások kimutatták, hogy
meggyőződéses nemzetiszocialisták és antiszemiták, a náci rendszer nyertesei, gazdasági haszonélvezői voltak.
A gyáriparos klán és a diktatúra kapcsolatát a második világháború után is vizsgálták több hivatalos eljárásban és arra a megállapításra jutottak, hogy Reimannék nem tettesek, hanem csupán „társutasok” – a náci rezsim külső támogatói – voltak, ezért vagyonukat és vállalkozásaikat megtarthatták.
Az új, független kutatási eredmények viszont egészen mást mutatnak. Idősebb és ifjabb Albert Reimann „bűnösök voltak, valójában börtönben lett volna a helyük” – nyilatkozott Peter Harf, a JAB Holding vezetője még márciusban a kutatás előzetes eredményeiről. Mint mondta, amikor a történészek bemutatták előzetes kutatási jelentésüket a család előtt,
„szóhoz sem jutottunk, szégyelltük magunkat és mindenki fehér volt, mint a fal”.
A Landecker-szál
A kutatás során feltárták Alfred Landecker teljes élettörténetét is. A mannheimi német-zsidó könyvelő katolikus nőt vett el, három gyermekük született, akiket a náci hatalomátvétel után katolikusnak kereszteltek. Landeckert származása miatt 1942-ben elhurcolták az Izbica nevű lengyelországi településnél kialakított zsidó gettóba, ahonnan rendszerint az Belzec vagy a Sobibór koncentrációs táborba szállították tovább a foglyokat. Landecker ezt már nem élte meg, Izbicában érte a halál, valószínűleg röviddel megérkezése után megölték.
Története azért fontos, mert egyik lánya, Emilie Landecker a Benckisernél dolgozott és viszonya volt ifjabb Albert Reimann-nal,
akiről egyelőre nem tudni, hogy mennyire ismerte szeretője családi hátterét. Emilie Landecker három gyermeket szült a gyermektelen házasságban élő mágnásnak. A házasságon kívüli kapcsolatból származó gyermekeit 1965-ben adoptálta. Közülük ketten ma is a JAB Holding fő tulajdonosai közé tartoznak.
A Reimann-família a kutatási eredmények hatására átnevezte és átszervezte családi alapítványát.
A szervezet ezentúl Alfred Landecker nevét viseli, és a kényszermunkások és a holokausztáldozatok támogatására fordítandó 10 millió euró mellett további
legkevesebb 250 millió eurót – legalább tíz évig évente 25 millió eurót – fordít céljai megvalósítására.
A múlt üzen a mának
Elkötelezik magukat az antiszemitizmus elleni harc, a nemzetiszocialista bűnök emlékezetének ébren tartása mellett és szembeszállnak a holokauszttagadókkal. Tudományos kutatásokat is finanszíroznak, annak jobb megértésére, hogy milyen tényezők vezetnek
„a liberális értékek visszaszorulásához”, az intézményi stabilitás és a hatalmi ágak szétválasztásának aláásásához”.
Munkájuk fontos céljaként tartják számon ennek a trendnek a megfordítását, különösen az ezredforduló idején született nemzedék (millenials) és az utánuk következő, úgynevezett Z generáció beállítottságát, értékvilágát tanulmányozzák. Felépítenek egy akadémiai, tudományos hálózatot is, amely annak a kérdésnek vetületeivel foglalkozik, hogyan lehet megvédeni az etnikai, vallási és kulturális kisebbségeket. Meggyőződésük, hogy a „populista majoritarizmus” erősödésének közepette a kisebbségek védelme az egyik legfontosabb ügy a nyugati társadalmak számára.
A német Manager Magazin legutóbbi, 2019 elején közölt összesítése szerint a Reimann család becsült vagyona 35 milliárd euró, ezzel az első helyen állnak a német családok vagyon szerinti rangsorában.
Az antiszemitizmus felélénkült Németországban
Ezt mutatják azok a felmérések, melyeket az Alkotmányvédelmi Hivatal, a rendőrség illetve a zsidó szervezetek készítettek az utóbbi időben. Nemrég Halléban egy neonáci fiatalember megpróbált vérfürdőt rendezni egy zsinagógában. Két embert sikerült is megölnie Jom Kippur napján.
Angela Merkel kancellár a múlt héten Auschwitzban tett látogatást, kancellárként először. Ezzel is demonstrálni kívánta, hogy Németország kormánya semmiképp sem elnéző a nácik bűneivel szemben. Ugyanakkor a legnagyobb ellenzéki párt, az Alternative für Deutschland soraiban sok neonáci aktivista van, és a szélsőjobboldali mozgalom nem siet elhatárolni magát a fajgyűlölő, antiszemita akcióktól Németországban.
