Fél év alatt akarnak elérni valamit a Fideszt odahagyott vezető konzervatív értelmiségek. Párt, vagy valami más, majd eldől. Pálinkás József, Csaba László, Jeszenszky Géza, Gyurgyák János és társaik: Orbán szövetségesei voltak. Ma pedig váltást akarnak.
Az jó ideje nehezen vitatható, hogy a manipulált választási szabályokkal rendre kétharmados fölénybe kerülő hatalom addig nem váltható le, amíg nem törik meg a szinte bolsevik mintájú monolit egység, amely kényszer börtönbe zárja a különféle szellemi áramlatokat. Hol fenyegetéssel, hol bőkezű ajándékkal, hol a „kommunisták” rémével felébresztve az egybetartozás érzését.
Kifut az értelmiség a Fidesz alól
Amely persze már régóta illúzió. Az Orbán mögött álló választói tömegek riasztóan szűkülnek a minden szempontból vesztesnek tekinthető társadalmi csoportokra. A tavalyi parlamenti és a mostani EP-választás megmutatta, hogy
a kormánypárt mindinkább csak a szegény, aluliskolázott és idős(ebb) emberekre számíthat,
a városokban egyre fogy a levegő körülötte.
Az értelmiség (nem statisztikai besorolása, hanem értékalkotó volta szerint) pedig szinte eltűnt mögüle. Mostanra pedig, úgy fest,
az a konzervatív véleményvezér-tábor is elpártolt tőle,
amelynek felelőssége – saját maguk szerint is – vitathatatlan. S amelynek némaságát-cselekvésképtelenségét e sorok írója majd’ két éve számon kérte.
Csöndes színre lépés visszafogottan
A magukat egyelőre Felelős értelmiség csoport februárban lépett színre, bár ennek nagy visszhangja nem volt. Egyik legfajsúlyosabb szervezője Pálinkás József akadémikus, Orbán korábbi minisztere, később az MTA elnöke. Alapítói nyilatkozatukban még Széchenyi István jegyében a kultúra és a tudomány értékeinek megőrzése érdekében hívták cselekvésre a velük egyetértőket.
Mint írták, kötelességüknek érzik, hogy emlékeztessék a kultúra és a tudomány területén intézkedő állami vezetőket:
a sikeres reformok alapos előkészítés és nyilvános mérlegelés nyomán születnek.
Az érintettek akarata ellenére kierőszakolt változások a szellemi életben soha nem érik el céljukat. Az értelmiség felelősségének tudatában kell visszautasítaniuk az elhamarkodott döntéseket, a kizsarolt végrehajtást, az intézmények rendjének felforgatását, a kormánynak nem tetsző ágazatok vagy nézetek elsorvasztására irányuló törekvést.
Tiltakoznak a napi érdekekhez, tudományosan kellőképpen alá nem támasztott elképzelésekhez igazított intézményalapítás gyakorlata ellen, és elítélik a világnézetek őszinte párbeszédét ellehetetlenítő durva vádaskodást, uszító hangnemet.
Hol voltál?
Látható, hogy ez elsősorban az MTA elleni kormányzati támadás elutasításának jegyében született, amelyben Pálinkás személyében is érintve-sértve érezhette magát, de már magában hordozta az átfogó rendszerkritika alapjait. Amelyet rövidesen, áprilisban Hol voltál, amikor….? című közleményükben foglaltak össze a honlapra feliratkozottakhoz szólva.
Már ekkor
„bizonytalan kimenetelű vállalkozáshoz, közéleti mozgalom elindításához”
kérték a közreműködést. Soraik pedig átfogó vádirat azzal kezdve, hogy „ha gyerekeink, unokáink megkérdezik majd: ’te hol voltál, amikor eladták a jövőnket?’ – mit válaszoljunk nekik?” Csak közbevetőleg. A csoportnak nem tagja, de hozzájuk hasonlóan kiábrándult fideszes Mellár Tamás ugyanezt a gondolatot fogalmazta meg lapunkban, amikor a tavalyi választás előtt összellenzéki jelöltségét indokolva arról beszélt, hogy nem akar unokája kérdésére úgy válaszolni, hogy „lapítottam”.
Súlyos vádak
De folytatva a „felelős értelmiség” felhívását, arról kérdeznek, hogy „nem mi voltunk a magyar ’szellemi élet’ abban az időben, amikor az ország vezetői önként dörgölőztek egykori elnyomóinkhoz, és európai szövetségeseik ellenében keleti despoták kegyeit keresték?”
Amikor a nemzetgazdaságot jövőtlen pályára terelték, a fejlesztési forrásokat elherdálták: értelmetlen építkezésekre, az uralkodó párt klientúrájának gyarapítására? Amikor a falu a megélhetését, az önkormányzatok önállóságukat, a környezetvédelem intézményrendszerét, a tudományos élet, az igazságszolgáltatás és a sajtó a függetlenségét veszítette el? Amikor bevándorlókkal riogatták az országot, amelyet a kivándorló fiatalok százezrei hagynak el?
Amikor a politika szitokszóvá lett, a nyilvános beszéd elaljasodott,
és március tizenötödikén nem tudhattuk, kinek a kabáthajtókáján mit jelent a nemzeti színű kokárda – áll a súlyos ítéletnek tekinthető kérdéssor.
Ezt se, azt se
Szerintük jóvátehetetlen a szellemi és anyagi kár, az emberveszteség, és nem akarják, hogy ez így folytatódjék. S megfogalmazzák krédójukat azzal, hogy
„nem akarjuk az alsó-jobboldali rendszer elkerülhetetlen bukása után a rossz emlékű álbaloldali pártok visszatérését”.
Szerénytelenségnek tűnhet, de elhatároztuk, méltóbb vállalkozó híján kísérletet teszünk a közvéleményt megosztó fogalmak értelmének tisztázására, a társadalomban zajló folyamatok megértésére, lehetőségeink és tennivalóink azonosítására – fogalmaznak.
Az első nyilvános fellépés
A minap aztán a csoportosulás megtartotta első nyilvános konferenciáját, ahogyan az az Index tudósításából kiderül.
Ezen Pálinkás József – aki az MTA kormányzati megszállásának idejére Orbán engesztelhetetlen konzervatív ellenfelévé vált – arról beszélt, hogy ma szinte nincs normális magyar közélet:
a középszer és a még lejjebb egyre hangosabb, és tort ül a megtévesztett milliók felett,
a végletesen lebutított közbeszéd minden honfitársunk számára megalázó.
Király Miklós (tanszékvezető az ELTE jogi karán) szerint egyértelmű, hogy a magyar kormány ki nem mondott célja az EU gyengítése. Az Európai Ügyészséghez Magyarország azért nem csatlakozott, mert nálunk a jog az uralkodó elitre csak formálisan kötelező, a korrupciós ügyeket csak a kis halaknál vizsgálja a rendőrség és az ügyészség, vannak minden gyanú felett álló polgárok. Az EU-s támogatásokat, ezt az új Marshall-segélyt eltékozolták – mondta Király, aki szerint
lényegi változáshoz alapvető belpolitikai fordulatra lenne szükség, a NER önfelszámolására.
Csaba László, a CEU tanára – kilenc éve még Orbán tanácsadója, azóta a gazdaságpolitika kíméletlen elutasítója – az euróövezeti csatlakozásról szólva azt mondta, hogy minden az EU-hoz köt minket, az EU pedig egyre inkább az euróövezetet jelenti. Ha az euróövezet olyan szörnyű, hogy lehet, hogy egymás után lépnek be, miközben senki nem lépett ki belőle?
Urbán László, aki 1998-ban pár napig Orbán pénzügyminiszter-jelöltje volt, mígnem a Matolcsy György-féle tündérmesés felfogású választási programról azt nem mondta, hogy az nem a kormányprogram, lesújtóan nyilatkozott a jelenről. A magyar gazdaságban a versenyképességre épülő tevékenységek csak az állam által megtűrt mértékben, főleg csak az exportágazatokban működhetnek. A jogi keretek ott is bármikor átírhatók, a hatalom monopóliummá teheti és szétoszthatja ezeket a saját klientúrájában, s a nemzeti szuverenitás megőrzése Orbánéknak ennek zavartalan folytatása.
Jeszenszky Géza megdöbbenve látja, hogy a mai Magyarországon
magukat 56′-osnak mondó emberek Oroszországhoz akarnak közeledni,
mert soha nem a Kelet lesz a jövő. A szerkesztő-könyvkiadó Gyurgyák János, korábban Orbán erős támogatója arról beszélt, hogy
„a turanista, szívcsakrás, hátrafelé nyilazó, lelkünk mélyén ázsiaiak vagyunk eszmét mindig csak a romantikus analfabéták és hasonszőrűek szerették”.
S ezen az sem fog változtatni, ha a jövőben súlyos százmilliókat fordítanak ilyen intézetre, a magyarságkutatóra.
Ha tényleg keresztények volnánk,
ennek az lenne a következménye, hogy türelmesek, megértőek, toleránsak tudnánk lenne a más nemzetekkel és vallási közösségekkel szemben – ezt pedig Beer Miklós váci püspök mondta.
Szeretnénk, ha Magyarországon a politika nem a tájékozatlan emberek szavazatainak egyszerű ígéretekkel való megvásárlása lenne, hanem tájékozott emberek autonóm döntései alapján alakulhatna. Hogy ebből a kezdeményezésből mi lesz, azt el fogja dönteni a következő fél év – foglalta össze céljukat Pálinkás József. Ez egyelőre egy értelmiségi kör, aztán ha továbblépnek, mindenkinek személyesen el kell döntenie, rész akar-e ebben venni – tette hozzá.
