Horvát lapértesülés szerint a Rosznyefty szeretné megszerezni a Mol csaknem 50 százalékos részét az INA-ban. A horvátoknak nincs pénzük ez eurómilliárdos vételárra, az oroszok az új horvát elnökben bíznak.
Új fordulatot vehet az INA „moltalanítása” Horvátországban, amivel, ha a Nacional hetilap értesülése szerint történne, a korábbi spekulációk igazolódnának. Nevezetesen hogy az oroszok szeretnének erős hídfőállást foglalni a térségben; a Rosznyefty pár éve már kinyilvánította érdeklődését a Mol INA-ban lévő 49,08 százalékos relatív többségi része iránt. Amit a horvát kormány hosszú évek óta szeretne visszaszerezni, de nincs annyi pénze, hogy kifizesse a magyar cég által kért – hivatalosan nem ismert – összeget. Lényegében a kétoldalú vita kipattanása óta
visszatérően sejlik fel Oroszország a háttérben.
A balkáni témákra specializálódott Balk.hu most azt írja a Nacional hetilapra hivatkozva, hogy a frissen megválasztott Zoran Milanović elnöktől reméli a Rosznyefty az ügylet nyélbe ütését. A horvát hetilap szerint az orosz cég a horvát állam élén történt személyi változást arra szeretné kihasználni, hogy átvegye az INA-t a MOL-tól. Olajügyekben jártas orosz források szerint
a Rosznyefty képviselői heteken belül megjelenhetnek Zágrábban,
miután Zoran Milanovićot február közepén beiktatják az elnöki tisztségbe. Azt azonban a lap is elismeri, hogy az elnöknek nincs beleszólása a végrehajtó hatalom (a kormány) döntéseibe, de mindenképpen olyan morális ereje lesz, hogy a nyilvánosságot felhasználva figyelmeztetheti Andrej Plenković miniszterelnököt, hogy az INA iránt létezik komoly orosz érdeklődés. A horvát értesülés szerint a Rosznyefty azért nem fordul közvetlenül a horvát miniszterelnökhöz, mert „frusztrálja Plenković viselkedése”, a horvát miniszterelnök ugyanis beiktatását követően azonnal (újból) felvetette az INA részvényeinek visszavásárlását a Moltól, ám ebben azóta szinte semmit nem tett.
A közelmúltban akkor újult fel a Mol kiszállása, amikor december végén egy horvát bíróság két év börtönbüntetésre ítélte (távollétében) Hernádi Zsoltot, a Mol elnök-vezérigazgatóját és hat évre Ivo Sanader korábbi horvát miniszterelnököt. Ez a per is a kétoldalú vita része, a Mol irányításszerzése miatt zajlik sok éve. Erről részletesen itt írtunk. Két hete pedig arról érkezett hír, hogy
április második felében elkészül a horvátok hivatalos ajánlata
a Mol kivásárlására.
A horvát lap egy forrásának ismerete szerint a Mol részesedése az INA-ban nem haladja meg a 800 millió euró értéket, de
a magyar vállalat hárommilliárd euróra teszi.
Vagyis az oroszok szerint az INA-részvények annak a harmadát sem érik, amit a Mol kér értük. A magyar cég elsősorban a rengeteg fejlesztés miatt értékeli magasabbra tulajdonrészét.
Érdekes kombinációval áll elő a Nacional. Orosz értesülése szerint a Rosznyefty azzal „olajozná meg” az ügyletet, hogy
felajánlana a Molnak egy tulajdonában lévő olajmezőt,
amelynek értékét többféleképpen lehet felbecsülni, és ennek következtében a közvélemény vesztesként tekinthet a Molra.
Másrészt a Rosznyeftynek és az orosz államnak vannak ütőkártyái. Korábban már voltak ellentétek Oroszország és Magyarország között a Szurgutnyeftyegázzal kapcsolatban. Az orosz forrás szerint
„a magyar fél egy kicsit okoskodott, de a magyarok jól tudják, hogy miként jöttek ki az ügyből”.
Arról a történetről van szó, amikor 2007-től az OMV megpróbálta – magyar értékelés szerint – ellenséges felvásárlással megszerezni a Mol irányító többségét, ami azonban az akkori kormány és ellenzék – a Fidesz is – összefogása segítségével nem sikerült. Az addigra összevásárolt 21,22 százalékot aztán márciusban eladta a Szurgutnyeftyegaznak, amelynek tényleges birtokon belülre kerülését a politikai háttérrel a Mol akadályozta meg az alapszabály módosításával. A pakettet végül 2011. májusában már az Orbán-kormány vásárolta meg az oroszoktól, meglehetősen felülárazva.
A horvátok által vázolt történet – különösen a láthatóan orosz forrásra tekintettel – meglehet, nem több vágyvezérelt nyomásgyakorlásnál. Különösen az inkább protokolláris súlyú elnöktől várható segítség emlegetése olvastán. Ettől függetlenül az elszánt horvát szándék mögött változatlanul nem látszik az anyagi háttér, tehát az orosz „segítség” korántsem tűnik irreálisnak. Pláne a felvázolt csereügylettel a bensőséges orosz-magyar-kapcsolat ismeretében.
A horvát értesülés szerint három éve az hangzott el, hogy Andrej Plenković mindaddig nem adja át az INA-t a Rosznyeftynek, amíg nem kapja meg Angela Merkel német kancellár erős támogatását. A horvátok nem csak a németektől, hanem az amerikaiaktól is félnek. 2017-ben az oroszok úgy vélték, hogy a MOL valójában nem is akarja eladni az INA-t, de az is felmerült, hogy a Rosznyefty nem beszélt volna nyilvánosan az INA megvásárlásáról, ha erről nem tárgyalt volna a magyarokkal.
A Nacional arra is emlékeztet, hogy Oroszország zágrábi nagykövete a múlt héten a horvát RTL-nek úgy nyilatkozott, hogy Vlagyimir Putyin melegen gratulált Zoran Milanovićnak elnökké választása alkalmából, és azt üzente neki, hogy Horvátország esetében Oroszország kész kiszélesíteni a politikai párbeszédet, a gazdasági kapcsolatokat és növelni a beruházásokat.
A hivatalos magyar álláspont – a Mol-vezetésé és a benne mintegy 25 százalékot birtokló kormányé – az, hogy megfelelő árajánlat esetén készek kiszállni az INA-ból. Orbán Viktor többször is beszélt arról, hogy a két ország kapcsolatait túlságosan megterheli az INA ügye.
