Featured

Trump: a vírussal akarják megakadályozni az újraválasztásomat

Az USA elnöke ideges: a koronavírus válság kitörése óta a népszerűsége jelentősen csökkent – különösen az amerikai gazdaság mélyrepülése miatt. Immár 30 millió fölé emelkedett a munkanélküliek száma. Trump ezért bűnbak keresésbe fogott, és rögtön megtalálta Kínát.

A Reuters hírügynökségnek úgy nyilatkozott, hogy a kínaiak őt akarják megbuktatni a vírus válsággal. Mindez persze színjáték: Trump elnök Hszi Csinping elnöknek telefonon elmondta, hogy csakis az elnökválasztási kampány miatt adja elő a különböző zűrzavaros vádakat Kína ellen. Valójában érdekelt a két nagyhatalom jó viszonyában.

Joe Biden előretör

A demokraták elég színtelen jelöltje jelenleg több szavazatot kapna mint Donald Trump. Ez még nem sokat jelent, mert az Egyesült Államokban elektori rendszer van: a tagállamok döntik el azt, hogy ki legyen az USA elnöke. Hillary Clinton azért veszített Trump ellen, mert figyelmen kívül hagyta, hogy a globalizáció vesztes tagállamai több elektort állíthatnak mint a sikeres tagállamok: Kalifornia vagy New York. Trump egészen a koronavírus válság kitöréséig esélyesnek számított arra, hogy újra ő nyerjen. A járvány viszont mélybe lökte a tőzsde indexet és hatalmas munkanélküliségi hullámot eredményezett. Trump nem tudja jól kezelni sem a járványt sem pedig a gazdasági válságot. Ezzel feljött Joe Biden napja, aki akár azzal is nyerhet, hogy én vagyok Donald Trump ellenfele az amerikai elnökválasztáson.

EU-s kilábalás – Új New Deal VII.

A poszt-populizmus pozitív forgatókönyve és a progresszív erők sikere a pandémia után, azon múlik, hogy születnek-e megfelelő válaszok azokra a kihívásokra, melyeket egyfelől a járvány-krízis hozott előtérbe, másfelől pedig a populista, illetve alt-right politikai erők, azt megelőzően, előkészítették, illetve gyakorolták.

Lényegében és mindent egybevetve Európának, nem is új Marshall-tervre (amint azt Angela Merkel és van der Leyden kezdte emlegetni), hanem új közös New Deal programra van sürgősen szüksége, vagy másképpen fogalmazva a jóléti állam fetámasztására (Nyugaton, ott ahol ez a jobboldali-populista offenzíva hatására részben leépült, vagy elhalványult), illetve létrehozására (Keleten, ahol soha nem működött és máris elkezdték lebontani az illiberális offenzívák) van szükség.

Kis kitérővel állítható, hogy a New Deal, (közgazdászok Great Compression-nak, azaz „nagy kiegyenlítődésnek” is mondják), azokra a kihívásokra jelentett sikeres választ – először Franklin D. Rooseweltnek a nagy gazdasági válság (1929-1933) utáni periódusban két lépcsőben bevezetett, átfogó adó- és szociálpolitikai reformjai nyomán, majd a II.világháború után Harry Truman által megerősített és kiterjesztett politikájáról van szó – melyek éppen a kríziseket követően jelentkeztek, és ezért nagyon is aktuálisak lesznek a pandémia-krízist követően.

Az egyik kihívás a vagyonok és jövedelmek közötti óriási szakadék kitöltése, mely a krízissel még inkább elmélyül, és amely jelenség egész Európára vetítve kelet-nyugat közötti ellentétet is jelent, miközben részben Észak és Dél közötti szakadékot is, azaz komplex jelenség.

Ezt legkevesebb két-három intézkedéssel lehetne lényegesen csökkenteni, azaz a jóléti intézmények alapját ezáltal lehetne megerősíteni, illetve megteremteni.

A klasszikus New Deal politika alapját is a progresszív (a gazdagokat és magas jövedelműeket fokozottan megsarcoló szabályozás) adózás és a társadalombiztosítás kiterjesztése, beleértve a lakhatáshoz való jog bevezetését és gyakorlatba ültetését is, teremtette meg.

Ennek lehetne része az általam (amint II. bejegyzésemben írtam) már említett EU-s garantált alapjövedelem bevezetése, de csakis a közös adó, pénzügyi- és szociálpolitikák EU-s szintű elfogadása alapján. Ti. az európai szolidaritás és valós integráció alapját a jóléti állam intézményeinek a működése és nem, valamiféle nem létező nemzeti és etnikai alapon elképzelt harmónia és integráció, jelenthetné!

A jóléti állam rehabilitációja és Kelet-európai kiépítésének akadályai politikaiak, nem gazdasági alapjai vannak, még akkor sem, ha a gazdaságnak támogatásra van reális igénye, rezilienciára (V. bejegzésem) van szüksége. Kezdem

a negatív előjelekkel és azt mondom, hogy egyfelől az alt-right típusú, illiberalizmus, a jelenleg jellemző populizmus általános és különösen a nacionalizmusokkal összekapcsolt változatai akadályozzák az európai integrációt.

Másfelől ezt a geopolitikai politikák erősítik föl szerte Európában, az USA, Oroszország, Kína és Nagy-Britannia illiberális vezetőinek erős befolyása. És tudok mondani három biztató körülményt is. Először is az illiberális-populista politikai pártok és vezérek – Nagy-Britannia távozását követően, lényegében csak Magyarországon vezetnek kormányt (Lengyelország csak részben sorolható ide) – Európában mindenfele ellenzékben vannak és bár pillanatnyilag befolyásosak, mégiscsak kisebbségben vannak. Sőt, másodszorra, a járvány-krízis őket, az illiberális, alternatív tényeken és poszt-igazságokon, a szakértelem marginalizálásán alapuló, a jóléti állam leépítését követelő politikákat gyengíti (lásd IV.  bejegyzésem). Harmadszorra egy viszonylag zökkenőmentes – technikailag könnyen kivihető – intézkedés, melyet a krízis alatti parlamentek online működése gyakorlatilag is megvalósított/működtetett, a levél- és online szavazás általánossá tétele nagyban támogatná ma, a progresszív erőket, szerte Európában.

Johannis: a szociáldemokraták odaadták a magyaroknak Erdélyt

Románia szász elnöke a székely autonómiát bírálta, amelyről tervezetet fogadott el a bukaresti parlament alsóháza. Ez azért vált lehetségessé, mert a szociáldemokraták és az RMDSZ megállapodott egymással.

Románia elnöke konzervatív liberálisnak vallja magát, de nem szívesen nyilatkozik a Ceausescu korszakban betöltött szerepéről. A diktatúra idején a Securitate egyik munkatársa volt, akit épp emiatt a rendszerváltás után nem akartak beengedni Németországba. Klaus Johannis élesen szembeáll a szociáldemokratákkal, akik meg akarták buktatni őt.

Székely autonómia

Sztálin kényszerítette rá a román vezetést a székely autonómia elfogadására. A Maros-Magyar Autonóm tartomány több mint egy évtizedig állt fenn, fővárosa Marosvásárhely volt. Nicolae Ceausescu szüntette meg, aki megpróbálta beolvasztani a nemzeti kisebbségeket Romániában. A Székelyföldön több százezer magyar él. Jelenleg két román megyében van magyar többség, mindkettő a Székelyföldön van. Az egyik Kovászna, a másik Hargita. A székelyek régi törekvése az autonómia, de Romániában a politikai osztály mindmáig akadályozza ezt a folyamatot. Ehhez a vonalhoz csatlakozott a szász Klaus Johannis elnök, aki azzal vádolta meg politikai ellenfelét, hogy „a magyaroknak adta Erdélyt”.

A hazug embert és a sánta kutyát…

Azzal, hogy a 41 évesen elhunyt tatabányai egészségügyi dolgozó halálával kapcsolatos tényeket először megpróbálta elhallgatni a kormány, ténylegesen bebizonyosodott, hogy mennyit is ér a kormányzati tájékoztatás: semmit. – írja az Mszp közléménye.

 

A folytatás sem engedékenyebb azokkal szemben, akik ahelyett, hogy hiteles tájékoztatással nyugodtabb mederbe terelnék a lakosság amúgy is borzolt idegeit csak félrevezetéssel és elhallgatással igyekeznek önmaguk fényezésén kívül a szakértelem  és felelősségvállalás teljes hiányáról tesznek tanúbizonyságot.

„A halálesethez a kormány először csak annyit tudott hozzátenni, hogy a dolgozónak súlyos alapbetegsége volt, tehát nem a kormány hibája a veszteség. Ezt követően

a gyászoló özvegy kényszerült arra, hogy megszólaljon és elmondja az igazságot, amire a kormányzat nem volt hajlandó.

Ez késztette a minisztériumot arra, hogy „koronavírus első, egészségügyben dolgozó áldozatát saját halottjának” ismerje el. Ezek után pedig Müller Cecília is vizsgálatot rendelt el.”

A kormány annak érdekében, hogy ne kelljen elismernie a felelősségét, megpróbálta letagadni az ország hősi halottját. Kásler Miklós és Müller Cecília pedig azzal, hogy részt vállaltak az eltusolásban elárulták az egész egészségügyi ágazatot, valamennyi dolgozójával együtt.

Az MSZP kezdetektől követeli a folyamatos, gyors, pontos, hiteles és teljes körű tájékoztatást. A kormány azonban mára a teljes hitel- és bizalomvesztés stádiumába lépett, amivel a válságkezelést, a járvány megfékezését hátráltatja, hiszen aláássa a védekezésben, az intézkedések megalapozottságában vetett hitet.”

Trump minden jót kívánt Kim Dzsong un-nak

Kérdésre válaszolva az Egyesült Államok elnöke közölte: tudja, hogy milyen Észak Korea ifjú diktátorának állapota, de nem mondhatja meg. Vagyis az amerikai hírszerzésnek informátora lehet a diktátor környezetében, és őt leplezné le Trump, ha elmondaná: milyen állapotban van Észak Korea ifjú vezére?!

Kim Dzsong un , aki harmincas éveinek a derekán jár , hetek óta nem jelent meg a nyilvánosság előtt. Igazán nagy feltűnés az keltett, hogy nem vett részt Észak Korea legnagyobb nemzeti ünnepén április 15-én. Ekkor emlékeznek meg a rendszer alapítójának születésnapjáról. Kim Ir Szen a jelenlegi diktátor nagyapja volt, aki fiának adta át az első kommunista dinasztia trónját. Kim Dzsongil, akinek eposzi jelzője a kedves vezető volt, közutálatnak örvendett hazájában, mert mindent feláldozott azért, hogy Észak Korea atomhatalom legyen. Fia, Kim Dzsongun folytatta ezt a politikát, mellyel sikerült elérnie, hogy Donald Trump leült vele tárgyalni. Eredménye eddig nem volt a tárgyalásoknak …

A diktátor húga a régens?

A CNN szerint komoly szív műtétet hajtottak végre a túlsúlyos diktátoron, aki jelenleg egy kormányzati vendégházban lábadozik. Húga, Kim Jo Dzsong töltheti be a régens szerepét. A harmincas évei elején járó fiatal nő Kim Dzsongun kabinetfőnöke. Ebben a minőségében két kulcsfontosságú szervezetet ellenőriz. Az egyik az Észak Koreát irányító Munkapárt adminisztratív bizottsága. Ez ellenőrzi a hadsereget és a titkosszolgálatot valamint a rendőrséget és az igazságszolgáltatást. A másik kulcspozíció az agitációs és propaganda bizottság vezetése vagyis az állami média kontrollja (más média nincsen Észak Koreában). A Kim dinasztiából húga áll a legközelebb Kim Dzsong un-hoz, de utód aligha lehet belőle, mert Észak Korea katonás tradíciói miatt csakis férfi töltheti be ezt a tisztet. Ezért ideális régens a diktátor húga, mert semmiképp sem törekedhet a piramis csúcsára, ahol a tábornokok és a pártvezetők nem fogadnának el egy nőt a világtól elzárkózó nemzeti kommunista rendszer trónján Észak Koreában.

Reggeli vírusjelentés – 2020. április 28. szerda

A hajnali összesítés alapján az új megbetegedések száma a világban 75 ezerrel növekedett így 3.122.816 igazolt megbetegedést regisztráltak. Magyarországon 2649 regisztrált megbetegedést és 9 újabb halálesetet jelentettek, így összesen 300-re nőtt az új koronavírus halálos áldozatainak a száma.

Budapesten regisztrálták a fertőzöttek több mint 50%-át, összesen 1347 fertőzöttet tartanak nyilván. A főváros után Pest megye (368 fertőzött), és Fejér megye (269 fertőzött)  a legfertőzöttebb gócpont.

Az Egyesült Államokban  több mint 1.010 ezer fertőzöttet tartanak nyilván, Spanyolországban majdnem 232 ezer koronavírusos emberről tudtak, Olaszországban pedig 201 ezer, míg a franciáknál 169 ezer, a németeknél 159 ezer, Nagy Britanniában pedig 162 ezer fölé emelkedett a számuk.

  • 2727-re nőtt Magyarországon a beazonosított fertőzöttek és az elhunytak száma 300-ra emelkedett 
  • A ma reggeli  járvány világhelyzet: igazoltan fertőzöttek: 3.122.816 elhunytak: 216.327  felgyógyultak: 931.976

Megérteni az érthetetlent

Sokan értetlenkedtek amiatt, hogy Orbán egy nyilatkozatában május 3-ára tette a járvány csúcsát, és ugyanakkor a kormány május 4-ére tűzte ki az írásbeli érettségik megkezdését. Hasonlóképpen értetlenkedve, és ugyanakkor felháborodva fogadták sokan, hogy Kásler miniszter a kórházakat néhány napos határidővel a közfinanszírozású ágyak 60 százalékának „felszabadítására” utasította, és az utasítást nem teljesítő kórházigazgató(ka)t azonnal menesztette.

Nem lehet kétségünk afelől, hogy ez az utasítás is magától Orbántól származik. Korábbi bejegyzésemben a sztálini idők vetéstervéhez hasonlítottam ezt a szörnyűséges intézkedést, és egyszerűen azzal magyaráztam, hogy

Orbán annyira megijedt az észak-olaszországihoz hasonló helyzet esetleges kialakulásától, hogy ragaszkodik a sokszoros túlbiztosításhoz a koronavírus-betegek ellátását szolgáló infrastruktúrában.

Most azonban, hogy kijelentette, hogy május 3-a után elkezdődhet „a védekezés második szakasza”, a gazdaság „újraindítása”, és fokozatosan erre irányuló intézkedéseket helyez kilátásba, talán megértettem, hogy a félelmen túlmenően miről is lehet szó.
Az én ismereteim a hazai mellett, mint rendszerint, ezúttal is a német médiából származnak, ahol nagyon sokrétű folyamatos vita folyik arról, hogy mit tesz a német kormány és mit tesznek – ettől árnyalatnyilag eltérve – az egyes tartományi kormányok, és ugyanakkor elég alaposan foglalkoznak más országok tapasztalataival, rendszeresen foglalkozva a brit és a svéd gyakorlattal is.

Tudjuk, hogy a járvány kezelésében a legdurvább korlátozásokat egyfelől Kínában, Hupej tartományban, másfelől Olaszországban és Spanyolországban hozták, ahol a kontaktusok korlátozása – eltérően az ausztriai vagy németországi korlátozástól – a munkába járásra is kiterjedt, mivel a közellátás szempontjából nélkülözhető ipari termelést is leállították.

A másik oldalon Dél-Koreában a nagyon kiterjedt tesztelés, maszkhasználat és emellett a fertőzöttekkel való kontaktusokat rögzítő okostelefonos alkalmazás segítségével sikerült gyorsan és hatékonyan korlátozni a fertőzés terjedését, és alacsonyan tartani a halálozást anélkül, hogy a munkába járást és az utcai életet korlátozni kellett volna.
Azt is tudjuk, hogy ezzel szemben a svéd kormány – az ország vezető járványügyi szakemberének meggyőződését követve – arra törekedett, hogy miközben az időseket és krónikus betegeket izolálják, egyébként ne korlátozzák az emberek mindennapi életét és érintkezését, ne zárják be az iskolákat, ne álljon le a gazdaság, és így – megkímélve a különösen veszélyeztetetteket, akiknél a fertőzés életveszélyes – mielőbb elérjék a lakosság nagy részének átfertőződését és a nyájimmunitás kialakulását.
Azt is tudjuk, hogy sokáig a brit kormány is hasonló politikát követett, amíg a betegség terjedése és a sok halálozás miatt ez társadalmilag elfogadhatatlanná nem vált. Mára Svédországot kivéve egész Európában általánossá vált minden nyilvános rendezvény megtiltása, az iskolák és a gyermekintézmények bezárása, a vendéglátóhelyek bezárása és a kiskereskedelem jelentős korlátozása, valamint a nemzetközi személyforgalom megszüntetése, hogy az emberek közötti kontaktusok töredékükre essenek vissza, és a járvány terjedése ne feszítse szét az egészségügyi rendszer kereteit, ahogy az Észak-Olaszországban megtörtént.
Ez a stratégia a járvány megfékezésében sikeresnek bizonyult, noha gazdasági, szociális és mentális következményei egyelőre felmérhetetlenek.

A terjedés lelassulása nyomán elsőként Dániában, Ausztriában és Németországban elkezdődött a kontaktusokat korlátozó intézkedések lassú, fokozatos oldása, arra törekedve, hogy a fertőzések intenzitása ne növekedjék, hanem megmaradjon az elért alacsony szinten. (Ez azt jelenti, hogy az ún. terjedési együttható 1 alatt maradjon, minél lejjebb.)

Ennek feltétele ezekben az országokban a távolságtartás fenntartása (például a másfél-kétméteres távolság fenntartása és maszkhasználat a németországi érettségi vizsgákon), a nagyon széleskörű tesztelés, és mielőbb szeretnék bevezetni az okostelefonos alkalmazással történő kontaktuskövetést is, önkéntes alapon. Vannak Németországban, akik gyorsabb lazítást szorgalmaznak (a gazdasági érdekképviseletek, a liberális párt és egyes tartományi kormányok), ugyanakkor a járványügyi szakemberek óvnak a lazítástól, második fertőzéshullámtól tartanak.
Az Orbán-kormány első ránézésre némi késéssel a német-osztrák utat követte a kontaktusok korlátozására: betiltották a nagyrendezvényeket, bezárták az iskolákat és gyermekintézményeket és a vendéglátást, és bevezették a kijárási korlátozást. (Még a szóhasználat is hasonló: nem Ausgangssperre, vagyis kijárási tilalom, hanem csak kijárási korlátozás, Ausgangsbeschränkung.) A maszk sem kötelező, csak javasolt, mint Németországban, bár ott egymás után írják elő a tömegközlekedésben és bevásárláskor, ahogy Budapesten nálunk is.

Két tekintetben látok alapvető különbséget a német-osztrák járványkezelés és az Orbán-rendszer lépései között. (Ezúttal a járványkezelésről beszélek, a gazdasági visszaesést kezelő intézkedések alapjában eltérő voltával ehelyütt nem foglalkozom.)

Az egyik különbség technikai jellegű: a nagyon széleskörű tesztelés Németországban és Ausztriában, illetve a kevés tesztelés Magyarországon. (Mellesleg Svédországban is keveset tesztelnek, az enyhe tünetekkel megbetegedetteknek csak azt mondják, hogy maradjanak otthon.) Németországban és Ausztriában a regisztrált fertőzöttek számának van relevanciája (bár ott is csak része a ténylegesen megfertőzötteknek), Magyarországon azonban nincs, másképpen fogalmazva nem a járványhelyzetről, hanem az egészségügyi rendszer működéséről ad információt.
A másik különbség viszont politikai. Németországban és Ausztriában demokratikus rendszerek járványkezeléséről van szó, minden intézkedés nyílt társadalmi vitatásával, részben egymással is vitatkozó, álláspontjukat alaposan indokoló, a tapasztalatok alapján nyilvánosan korrigáló járványügyi szakértők elterjedt nyilvános szereplésével, rengeteg vitával a médiában, a vezető politikusok hiteles fellépésével.

Az Orbán-rendszerben ezzel szemben szembetűnő a parancsolgatás, a hadsereg és a rendőrség ellenőrző szerepe a vállalatok és a kórházak fölött, a rendőrtisztek folyamatos szerepeltetése a kormány kommunikációjában, ugyanakkor a viták hiánya, a széleskörű titkolózás.

Ilyen körülmények között nem lehet igazán tudni, hogy miért csinálja Orbán, amit csinál.
A korlátozó intézkedések Ausztriában is, Németországban is, és másutt is lehetővé tették, hogy a vírus terjedése jelentősen lelassuljon, s lassan, lépésről-lépésre oldják a korlátozásokat: kinyissák az üzleteket, az iskolák egyelőre egyes évfolyamain újrakezdődjék a tanítás. Mindezt úgy, hogy a távolságtartás a kisebbre szabott iskolai csoportokban, illetve a boltokban fenntartható legyen, és az általános maszkhasználat is mérsékelje a fertőzésveszélyt. A kiterjedt tesztelés és a fertőzöttek kontaktusainak nyomon követése, az okostelefonos alkalmazás közeljövőben várt bevezetése illetve a fertőzöttek elkülönítése teheti lehetővé, hogy a kontaktusok fokozatos bővülése ne indítsa el a fertőzés fokozódásának újabb hullámát.
Orbán nálunk is a korlátozások fokozatos oldásáról, a gazdaság újraindításáról beszél.

A Fidesz-közeli nagy cégeket erősen sújtja a gazdasági visszaesés, és Orbánnak fontos, hogy ez mielőbb megforduljon.

A „munkaalapú társadalom” dogmájához ragaszkodva azt akarja, hogy nagyon gyorsan munkahelyet találjanak azok, akik az elmúlt két hónapban elveszítették az állásukat, hogy fenntartható legyen a legfeljebb három hónapig tartó álláskeresési támogatás, hogy ne legyen szükség tartós és nagyvonalú keresetpótlásra, mint a többi európai országban. Ezért öntik a hiteleket a gazdaságba.
Ez viszont óhatatlanul nálunk is a kontaktusok számának emelkedésével jár. Orbán az érettségi megtartásához is alighanem azért ragaszkodik, mert az élet mielőbbi normalizálásához a kontaktusok számának bővülésével számol, s ennek a fordulatnak nyitánya lehet az érettségi.
Csakhogy ennek feltételei Ausztriától és Németországtól eltérően nálunk nincsenek adva:

továbbra is kevés a tesztelés, és a kontaktusok széleskörű követésére az állam nincs felkészülve, nem is törekszik rá.

Nálunk az állammal szembeni bizalmatlanság miatt nem lehet arra számítani, hogy a polgárok széles köre lenne kész az okostelefonos alkalmazás önkéntes használatára, ha az egyáltalán rendelkezésre állna nálunk is. De az állam nem is foglalkozik ilyesmivel. Nálunk a járvány korábbi pontján került sor a kontaktusokat korlátozó intézkedésekre, mint a legtöbb, tőlünk nyugatra fekvő országban: Németországban, Ausztriában, Csehországban, így kevesebb a haláleset, kevesebben vannak kórházban, intenzív osztályon. De hogy mennyivel kevesebb a fertőzés, a megbetegedés, azt csak találgathatjuk. Ha viszont „a gazdaság újraindítása” érdekében mérséklik a kontaktusokat korlátozó intézkedéseket, miközben ennek feltételei nálunk sokkal kevésbé adottak, mint tőlünk nyugatra, akkor ez azzal a veszéllyel fenyeget, hogy felgyorsul a fertőzés terjedése.
Alighanem ezzel számol Orbán is, ezért tarthatta fontosnak a józanul feltételezhetőnél sokkal több kórházi ágy „felszabadítását” bármi áron, és a rengeteg lélegeztetőgép beszerzését. Árulkodó, ahogy magát előkészített üres kórtermekkel, ágyakkal fényképezteti a kórházakban tett látogatásai során, és újra meg újra elmondja: mindenkinek lesz helye, aki megbetegszik. Hetek óta sokan arról beszélnek: mi lesz, ha berobban a járvány, erre kell felkészülni. Ha jól értem a helyzetet, akkor

itt nem annyira a járvány berobbanásáról, mint inkább berobbantásáról lenne szó.

Úgy is lehetne mondani, hogy Orbán határozottan el akar mozdulni a járvány kezelésének német-osztrák stratégiájától a svéd stratégia felé. Nem a fertőzést akarják a továbbiakban fékezni, hanem hagyják az embereket megfertőződni, megbetegedni, s a már kórházi kezelést igénylő súlyos betegek ezrei számára hozzák létre a kapacitásokat.
Ne legyen félreértés: a hosszú hetek óta tartó elzártság a magányos idősek, a gyerekközösségtől, a játszóterektől való elzártság a gyerekek, a home office-ban dolgozó és közben az otthon levő gyerekekkel töltött hetek az aktív korúak számára válnak egyre inkább nyomasztóvá, s ezért érthetően várják az emberek Európa-szerte a korlátozások enyhítését.

Súlyosbítja ezt Magyarországon, hogy más európai országoktól eltérően a napi megélhetés is fölöttébb bizonytalanná vált.

Ahhoz, hogy a korlátozások enyhítése ne váljon veszélyessé, meg kell teremteni a feltételeket mind a védekezésben, mind a megélhetést biztosító szükségintézkedésekben, mind pedig a közszellemben. Orbán Magyarországán mindhárom feltétel hiányzik, s ezért jelenthet súlyos veszélyt, amire a jelek szerint készül.

Négyszer annyi vírusfertőzött lehetett Kínában

Valamivel több mint 55 ezer koronavírus fertőzött volt a hivatalos adat Peking szerint február 20-án, de a Hongkongi egyetem friss tanulmánya szerint a valós szám: 232 ezer!

Pekingben utólag korrigáltak: most már 83 ezret vallanak be – statisztikai hibákra hivatkozva. Mindez összefügg a kínaiak tájékoztatási rendszerével, mely kettős: belső és külső. Vuhanban a helyi vezetésnek már a múlt évben is voltak adatai a járványról, melyeket el is küldtek Pekingbe. Ott azonban haboztak: közeledett a kínaiak legnagyobb ünnepe a Holdújév amikor százmilliók kelnek útra. Késlekedtek a elzárással. Így több millióan hagyhatták el Vuhan városát, a járvány gócpontját. Hongkongban be sem engedtek senkit Hupej tartományból – ennek a fővárosa Vuhan.

A lázadó mandarin

Zsen Zsicsiang milliárdos ingatlan vállalkozó volt, egy állami cég élén. Tagja a kormányzó kommunista pártnak vagyis sokkal alaposabb tájékoztatást kapott mint a külvilág. Valamilyen oknál fogva megírta a valós számokat, amelyek óriási botrányt kavartak a kínaiak Twitterén a Weibon.

A császár meztelen

Ezzel a címmel tette közzé mini esszéjét Hszi Csinping elnökről, aki felvállalta a járvány elleni harc főparancsnoki tisztét. Március 12 óta senki sem látta a renitens mandarint, aki kiadta a belső tájékoztatás adatait a közvéleménynek.

Az USA és Ausztrália vizsgálatot követel

Maga Trump elnök is azzal vádolja Kínát, hogy elhallgatott fontos adatokat a korona vírus járvánnyal kapcsolatban, és ezzel nehéz helyzetbe hozta a világot. A gyanú egyáltalán nem alaptalan hiszen január 15 és március 3 között hétszer módosította az adatokat a pekingi egészségügyi hatóság – írja a londoni Guardian.
A Hongkongi egyetem kutatói nem is a Pekingben kiadott hét variációt vizsgálták hanem a WHO vuhani irodájának adatait. Megállapították: a kritériumokat állandóan változtatták Pekingben. Ezért hogyha az ötödik verzió kritériumait vesszük alapul, akkor a fertőzések száma végül 232 ezer lenne – írják a hongkongi kutatók. Pekingben egyre jobban tágították a kritériumokat – állapítja meg a tanulmány – ezért lehet, hogy a valós adat még 232 ezernél is több.

Másutt is ellentmondóan az adatok

A Financial Times szerint Nagy Britanniában több mint 41 ezer halottja volt eddig a korona vírus járványnak. Ez a duplája a hivatalos számnak. Spanyolországban is ellentmondóak a madridi központ és a tartományok adatai.
Ami pedig az amerikai-kínai kapcsolatokat illeti: azok a mélypontra kerültek. Missouri állam beperelte Kínát, mert nem tett meg mindent azért, hogy a korona vírus járványról értesítse a világot. Trump beszüntette a támogatást a WHO-nak, melyet a kínaiak eszközének nevezett. Peking viszont 30 millió dolláros gyors segélyt adott az Egészségügyi Világszervezetnek.

A DK nem megy el és tiltakozik

A kormány a mai napra hétpárti egyeztetést hívott össze a pártok finanszírozásáról. A DK nem szeretne biodíszletként a egyeztetésen  részt venni. Ugyanakkor tiltakozik a szerinte meghamisított KSH adatok ellen.

A kormány a felhatalmazási törvény előtt is egyeztetésre hívta a pártokat, és fogadkozott, hogy a teljhatalomnak lesz időkorlátja, nem akarnak korlátlan időre szóló felhatalmazást Orbán Viktornak. Tudjuk, hogy utána mi történt. Most azt kéri tőlünk, hogy játsszuk el, hogy velünk itt bármiről egyeztetnek.

Orbán Viktor azok után, hogy egyeztetés nélkül tűzte ki az érettségit a járvány csúcsával egy időre, egyeztetés nélkül dobta ki a betegeket tömegesen a kórházainkból, egyeztetés nélkül csinálta meg Európa legkisebb és leghatástalanabb mentőcsomagját.

A Demokratikus Koalíció nem megy el a mai, pártfinanszírozásról szóló álegyeztetésre.

Nem leszünk biodíszlet, pontosan tudjuk, hogy ahogy mindenről, úgy a pártok finanszírozásáról is a teljhatalommal kormányzó Orbán Viktor fog dönteni. Tekintve, hogy a DK állami támogatásának egyik felét a kormány, a másikat a szintén fideszes Állami Számvevőszék már elvette, velünk egyébként sem lenne miről egyeztetni. Szomorúan látjuk, hogy Orbán Viktor továbbra sem a járvány és a válság ellen, hanem az ellenzék ellen harcol, és teljhatalmának köszönhetően továbbra is bármit megtehet.

Kutatóintézetek 300 ezerre teszik míg a KSH 56 ezerről beszél

A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint egy hónap alatt 56 ezer magyar vesztette el az állását a koronavírus-járvány okozta válság következtében. Ez még akkor is brutálisan magas szám, ha valószínűleg köszönőviszonyban sincsen a valósággal, hiszen más kutatóintézetek az új munkanélküliek számát már 300 ezerre teszik. Mindez pedig azért, mert a kormányzat a naponta előadott hurráoptimista sikerpropaganda és az Európai Uniótól érkező segítség elhazudása mellett a kisujját sem mozdítja a munkahelyek megmentéséért és a bajbajutott családok megsegítéséért.

Úgy látszik, Orbán a válság közepén is a jól bevált receptet követi: a haveroknak és a focira ömlenek a milliárdok, míg a magyaroknak semmi sem jut.

A Demokratikus Koalíció felháborítónak tartja, hogy amíg a NER-oligarchák a válság közepén is vígan hízhatnak tovább, addig az ici-pici orbáni mentőcsomagból szinte egy fillér sem jut a munkájukat elvesztőknek, és a válság miatt tönkremenő családoknak. Az új munkanélküliek brutális száma ismét csak azt bizonyítja, hogy ez a kormány nem tudja, és nem is akarja kezelni a válságot.

Kirekesztett négyszögek

Victoria Hart és Nicky Case publikált interaktív tanmeséje azt a célt tűzte ki maga elé, hogy szórakoztató formában mutassa be Thomas Schelling közgazdász híres szegregációs modelljét.

A történet egy idealizált miniatűr társadalomban játszódik, ahol sárga háromszögek és kék négyszögek élnek egymás mellett. Mindannyian nagyon toleránsak: akkor a legboldogabbak, ha a szomszédaik legalább egy része különbözik tőlük, és csak az a nagyon is érthető kívánságuk van, hogy nem szeretnének egyedül maradni: olyan lakóhelyet igyekeznek választani, ahol a környezetük több mint egyharmada hozzájuk hasonló.

A játékban elszórakozhatunk különböző toleranciaszinttel és összetétellel megáldott mikro-társadalmakkal, akár saját kezűleg elhelyezve őket, akár automatizált szimulációt lefuttatva.

Az első szembeötlő leckét akkor kapjuk, amikor megpróbáljuk elérni, hogy senki se legyen boldogtalan a kis alakzataink közül. A feladat meglehetősen könnyű, hiszen nincsenek nagy igényeik, az eredmény viszont figyelemreméltó: lehetnek akármilyen elfogadóak, végeredményben mégis egybefüggő, homogén tömbök alakulnak ki.

Schelling a származás és jövedelem szerinti szegregáció jelenségét próbálta meg megérteni modelljével. Egyesült Államokbeli nagyvárosok demográfiai térképét vizsgálva feltűnő, hogy a lakosság meghatározott törésvonalak mentén blokkokba rendeződik. A modell megalkotásának egyik fő kérdésfelvetése az volt, hogy ennek oka vajon az egyes emberek szándékaiban rejlik-e, azaz azért viselkednek így, mert egész egyszerűen nem akarnak tőlük eltérő vallású, vagy anyagi helyzetű emberek közelében élni.

Az 1978-as könyvében (Micromotives and Macrobehavior) Schelling többek között ezen a modellen mutatja be, hogy a rendszer egyes szereplőinek motivációi (jelen esetben az emberek mássággal szembeni toleranciája) nem feltétlenül vannak összhangban a rendszer egészének működésével (itt a szegregáció jelenlétével).

Vi Hart és Nicky játékos magyarázata a kevesebb tudományos érdeklődéssel rendelkezők számára is közel hozza ezt a jelenséget. Főbb megfigyeléseik és tanmeséjük tanulságai a következők:

1. Az emberek akkor is hajlamosak a kirekesztésre csoportként, ha a csoport tagjai egyébként ezt nem tartják helyesnek.

2. A múlt hatással van a jelenre: hiába csökkennek az előítéletek, a régi struktúrák tehetetlensége folytán nem történik változás, amíg nem jelenik meg kifejezett szándék erre. Mint írják,

nem lesz pusztán attól tiszta a szoba, ha nem dobunk el több szemetet benne.

És ez vezet el a harmadik pontjukhoz:

3. Igényelni kell a változást és tenni érte, ha mindenki számára élhetőbb közösségeket akarunk létrehozni.

Schellinggel szemben, aki pusztán megfigyelte és magyarázta a létező folyamatokat, a játék készítői megpróbáltak happy endet kanyarítani a végére: ha aktívan keressük a sokszínűséget a környezetünkben, ezzel az új változóval le tudjuk téríteni a rendszert a kényszerpályájáról.

Mindenki saját szájíze szerint érthet egyet vagy vitatkozhat a következtetésükkel, annyi azonban biztos, hogy egy, a világ számos pontján aktuális kérdéshez adnak gondolatindítót.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK