A visszaélés áldozatainak támogatói már régóta felkérték a Római Katolikus Egyházat, hogy a visszaélésekkel kapcsolatban tegyen hathatós lépéseket, ám az új útmutatások szerint továbbra is túl sok mozgásteret biztosítanak a püspökök számára.
A Vatikán a világ minden részén elvárja a püspököktől, hogy a polgári hatóságoknak jelentsék a papi szexuális zaklatás eseteit, még akkor is, ha a helyi törvények ezt nem írják elő.
A Vatikán azt is sürgette, hogy vizsgálják meg még azokat a visszaélésekkel kapcsolatos állításokat is, amelyek „kétesnek” tűnnek vagy bejelentésük anonim módon történik, ahelyett, hogy egyenesen elutasítanák őket.
Az új utasítások azonban nem kötelező erejűek, és nem szerepeltek az egyház kánonjogában. A rendeletet kritizálók szerint még mindig túl sok mozgásteret biztosít a püspököknek papjaik magatartásának megítélésében.
Az utasítások ehelyett egy új kézikönyv részét képezik, amelynek célja a püspökök és vallási felettesek útmutatása volt, azok számára akiknek kevés tapasztalatuk van a visszaélések kezelésében.
Anne Barrett Doyle, az áldozatok képviseletét és kutatását végző csoport, a BishopAccountability.org társigazgatója telefonos interjúban elmondta a papok által elkövetett szexuális visszaélések áldozatai régóta követelik, hogy a rendelkezés tegye kötelezővé tette a rendőrség felé történő jelentéstételt, az új útmutatást „előrelépésnek, de a legkisebb lépésnek” nevezte. -olvasható a The New York Times hasábjain.
Három évtized alatt három pápa megpróbálta kezelni a visszaélési botrányokat.
A 2013-ban megválasztott Ferenc pápa túllépte az elődeit, a szakértők szerint, a globális egyház addigi egyetemes gyakorlatával szemben megkíséreli egyeztetni a konzultációt az erőszakos áldozataival és a laikusokkal, arra ösztönözve az egyházi vezetőket, hogy működjenek együtt a polgári hatóságokkal.
Ferenc pápát azzal vádolták, hogy elmulasztotta ténylegesen törvénybe léptetni az általa javasolt erőteljes reformokat.
A Vatikánban 2019 februárjában tartott példa nélkül álló szexuális visszaélésekkel foglalkozó csúcstalálkozón remélték, hogy fordulópontot sikerült elérni, ám elmaradt a katolikusok által követelt világos globális csataterv kidolgozásáról.
A kritikusok szerint az egyház legnagyobb visszatérő problémája az átláthatóság hiánya és a püspökök elszámoltathatóságának folyamatos elmulasztása.
A pápának a vatikáni konferencia kezdetekor a püspököknek kiadott 21 ajánlása közül az első egy „gyakorlati kézikönyv kidolgozása volt, amely ismerteti azokat az lépéseket, amelyeket a hatóságoknak meg kell tenniük az eset felmerülésének kulcsfontosságú pillanataiban”. A csütörtökön kiadott irányelvek bejelölték ezt a négyzetet.
Évek óta a püspökök megkísérelték kezelni az egyház falain belül a visszaéléseket, egyházi nyomozók, bíróságok és bizottságok felhasználásával saját egyházmegyéikben, mielőtt az eseteket továbbadták a Vatikán irodájának, amelyet a Hit doktrínájának kongregációjaként ismertek.
Tavaly Ferenc pápa egyházi törvényt adott ki, amely a püspököket arra kötelezte, hogy a papság szexuális zaklatásainak vádját azonnal jelentsék feletteseiknek.
Mindeddig azonban a Vatikán arra számított, hogy a püspökök csak akkor jelentenek visszaélési vádakat a rendőrségnek és az ügyészeknek, ha a törvény előírja. Sok országban és néhány amerikai államban nincs ilyen törvény.
Az új utasítások – amelyeket a Hit doktrínájának kongregációja csütörtökön adott ki – valószínűleg a legnagyobb hatással azokban az országokban lesz, amelyekben nincs jól kidolgozott rendszer a visszaélések kezelésére – mondta Hans Zollner tiszteletes, a a vatikáni gyermekvédelmi bizottság és a Pápai Gergely Egyetem Gyermekvédelmi Központjának elnöke.
Azt mondta, hogy a püspökök „hosszú ideje” követelték a lépésről lépésre szóló iránymutatásokat.
Az új kézikönyv kimondja: „Még abban az esetben is, ha erre nincs kifejezett jogi kötelezettség, az egyházi hatóságoknak jelentést kell készíteniük az illetékes polgári hatóságoknak, ha ezt szükségesnek ítélik az érintett személy vagy más kiskorú megóvása érdekében.”
A Vatikán ezt a kézikönyvet „használati utasításnak” nevezi, amelynek célja papok segítése a bűncselekmények kezelésében: „mély seb, amely gyógyulásra szólít fel”.
Msgr. Giacomo Morandi, a Hit doktrínájának kongregációjának titkára, a The Vatican News csütörtökön közzétett interjújában elmondta, hogy az új iránymutatások felszólítanak a bejelentett visszaélések, még az anonim panaszokból eredő esetek kivizsgálására is.
A kézikönyv szerint a bejelentéseket csak akkor szabad elutasítani, ha a püspök úgy látja, hogy nem lehetséges eljárni, mert például a vádló nem volt kiskorú a visszaélés során, vagy egyértelmű, hogy a vádlott nem volt jelen.
A dokumentum megjegyzi, hogy a kiskorúak elleni bűncselekmények mindent formája üldözendő, a szexuális kapcsolatoktól a pornográfiáig, az online beszélgetésekig és/vagy szexuális jellegű megjegyzésekig.
Megerősíti, hogy a vallomások során beérkezett bűncselekményekről szóló jelentések nem fedhetők fel, de felszólítja a vallomást hallgató papot arra, hogy „igyekezzen meggyőzni a bűnbánót, hogy ezt az információt más módon közzétegye”, hogy a „megfelelő hatóságok” cselekedhessenek.
A dokumentum azt is tanácsolja a püspököknek, szüntessék meg azt a sok éven át szokásos gyakorlatot, hogy a megvádolt papot áthelyezik egy másik plébániába, településbe vagy országba, „azzal a gondolattal, hogy az állítólagos bűncselekménytől vagy állítólagos áldozatoktól való távolodása elegendő megoldást jelent az ügyben.”
Végül a kézikönyv figyelmeztet: azok a püspökök, akik nem vizsgálják meg bármely visszaélés vádját, kanonikus eljárás alá vonhatók gondatlanság miatt.
