Featured

Miközben a hat ellenzéki párt hónapok óta az összefogással büszkélkedik, súlyos szakadást látunk az Orbán-rendszerrel szemben álló ellenzékben.

Hadházy Ákos, aki a jelenlegi országgyűlés két és fél évvel ezelőtti megalakulása óta független képviselő, noha az LMP listájáról jutott mandátumhoz, valamint a szintén az LMP listájáról, listavezetőként bejutott, de a pártból a parlament megalakulása előtt kilépett és függetlenként dolgozó Szél Bernadett, továbbá az Együtt jelöltjeként, de az MSZP, a DK és az LMP támogatásával Csepel–Soroksáron egyéni mandátumot szerzett, független Szabó Szabolcs (aki először beült az LMP-frakcióba, majd elhagyta azt), október 23-ra az MTVA épületeinek autós bojkottját hirdette meg, Eredetileg „gyalogos” élőlánccal tervezték körülvenni az MTVA épületét, de a járvány miatt átváltottak az autós bojkottra. Folytatása lett volna ez a közel két éve ott tartott képviselői akciónak, amikor az őrző-védők kidobták onnan Hadházyt és Szélt, és a DK-s Varju Lászlóval is testi összeütközésbe kerültek az emlékezetes akcióban, amelyben MSZP-s és jobbikos képviselők is részt vettek.

Szakadásról azért beszélek, mert a hat ellenzéki párt egybehangzóan úgy nyilatkozott, hogy nem vesz részt Hadházyék rendezvényén. Ezt hol azzal indokolták, hogy inkább a színművészetisek felvonulásán vesznek részt, hol pedig azzal, hogy a járvány miatt semmiféle tömegrendezvényre nem mozgósítanak.

Egyik sem meggyőző: a járványra való hivatkozás egy autós blokáddal szemben nem állja meg a helyét, és a független képviselők akcióját az eredetileg tervezettnél korábbi időpontban tartják, hogy részvevői eljussanak a színművészetiek felvonulására is. Az pedig, járvány ide, járvány oda, minden bizonnyal tömegrendezvény lesz (legalábbis nagyon remélem, hogy sokan, több ezren leszünk).

Hadházy Ákos és a parlamenti ellenzék között a ciklus kezdete óta érzékelhető a feszültség. Két éve a „rabszolgatörvény” elleni tiltakozás és az MTVA-nál tartott össz-ellenzéki akció még minden ellenzékit összehozott, de azután a parlamenti ellenzéki pártok visszatértek a szokványos parlamenti üzletmenethez, míg Hadházy azt lényegében bojkottálja: bizottsági tagságot egyáltalán nem vállalt, plenáris üléseken nem szólal meg, csak néhány demonstratív akciót hajtott végre az ülésteremben.

Az Orbán-rendszerrel szemben csak a parlamenten kívüli tiltakozó, nyomásgyakorló akcióknak látja értelmét. Igazi siker volt az európai ügyészséghez való csatlakozás melletti aláírásgyűjtése: több ezer aktivistát mozgósító akciójukkal (amibe egyes parlamenti pártok is bekapcsolódtak, jobbára helyi szinten) 680 ezer aláírást gyűjtöttek össze. Idén – ismét a pártok részvételével – több tízezer kitöltetlen nemzeti konzultációs kérdőívet is összegyűjtöttek.

Hadházy demonstratív módon fordít hátat az Orbán-rendszer intézményeinek, míg a hat párt a rendszer szabályait elfogadva lép fel a parlamentben illetve az Európai Parlamentben, és a választásokon reméli legyőzni a kormányt, amit Hadházy a Fidesz kialakította szabályok elfogadása mellett nem tart reálisnak.

Ez két, elvileg eltérő ellenzéki stratégia, miközben Szabó és Szél részt vesz a parlamenti munkában is, rendszeresen felszólal és szavaz, az ellenzéki választási összefogást pedig Hadházy is helyesli. (Éppen az összefogás kérdésében kerültek annak idején konfliktusba az LMP-vel.) Eddig volt tehát közösködés is, de végig volt feszültség is, idegenkedés a másik gyakorlatától.

A hosszú ideje érzékelhető feszültségből a borsodi időközi választás kapcsán lett nyílt konfliktus. Hadházy egy, a választás estéjén kiadott Facebook-bejegyzésében tudatta a nyilvánossággal, hogy a közös jelölttel nemcsak az volt a baj, hogy rasszista megjegyzéseket tett, hanem az is, hogy gazdasági visszaélés van a számláján: a „szociális szövetkezet” konstrukciójával európai uniós forrásokat költött el részben saját célra. Azután hozzátette, hogy erről az ellenzéki pártok vezetőit már a választás napját megelőzően tájékoztatta, de a nyilvánosságot csak a választás után, hogy ne ártson a kampánynak.

A hat ellenzéki párt elnökei közös közleményben jelentették ki, hogy nem kaptak Hadházytól ilyen tájékoztatást. Hadházy kitart állítása mellett, az ellenzéki politikusok pedig rideg hangon kezdtek beszélni róla.
Azt persze nem tudhatjuk, hogy milyen csatornán milyen értesítést küldött Hadházy a pártvezetőknek, s mit kaptak vagy nem kaptak meg ők. Azt viszont tudhatjuk, hogy

a szerencsi jelölttel kapcsolatban Hadházy kifogása megalapozottnak tűnik: a 444 alapos cikke ezt támasztja alá.

Révész Sándornak már a hvg360-on augusztus 30-án megjelent cikkéből pedig az derül ki, hogy a jelölttel nagyobb a baj, mintsem hogy az bocsánatkéréssel elintézhető volna. Mivel ez a cikk nem férhető hozzá szabadon a hvg.hu-n, kénytelen vagyok hosszabban idézni belőle:

„Bíró László nem csúnyán beszélt, hanem konkrét jelentéssel bíró politikai állításokat tett. Például ezt: .kikapcsolták a zsidó uzsora-banktőkét a gazdaságból, megszüntették a háborús jóvátételként eufeminizált kozmopolita rablás kifizetését.’ Ha komolyan veszik magukat azok, akik közös képviseletükkel megbízták ezt az urat, s akiktől jobb híján Magyarország visszafordítását remélhetjük a pokolba vezető útról, akkor elgondolkodtak volna azon, hogy mit is jelent ez.

Milyen gondolatokat tesz ez a közéleti személyiség a magáévá? Akkor utánagondoltak, utánanéztek volna, hogy kik is kapcsolták ki és honnan azt a zsidó uzsora-banktőkét? Milyen jóvátételről van itt szó? De nem gondoltak és nem néztek utána.

Én néztem.

És konstatáltam, hogy ez nem is Bíró László mondata. Ezt ő csupán a magáévá tette. Idézte. Innen: ,Egy választási cikluson belül megszűnt a munkanélküliség, kikapcsolták a zsidó uzsora-banktőkét a gazdaságból, megszüntették a háborús jóvátételként eufemizált kozmopolita rablás kifizetését a győztes antant-országok számára, bebizonyították, hogy egy ország gazdasága a ‘szent’ bankáruralom nélkül is csodálatosan működhet, sőt, csak így működhet egészségesen, korai jóléti államot teremtettek Európa közepén, tehát vállalhatatlanná váltak az akkori politikai korrektek számára. A kozmopolita-cionista körök már ekkor elhatározták Adolf Hitler rezsimjének megsemmisítését.’

Igen, Bíró László a náci Német Birodalom iránti lelkesedésbe kapcsolódott bele. Lipusz Zsolt 2010-ben megjelent publicisztikáját idézte, amelyben a kurucinfo mélynáci „történésze” Európa legnagyobb tragédiájaként írja le, hogy a hitleri Német Birodalom legyőzetett. Ezzel azonosult ez az ,istenfélő, keresztény’ lélek, bizonyára nem egyedül az ,istenfélő, keresztény’ lelkek közül.”

Hadházy a sokszor idézett antiszemita megjegyzéseket is említi, miközben elsősorban azzal van baja, hogy a közös jelölt szabálytalanul használt fel uniós támogatást.

Ez is, az is vállalhatatlanná teszi a jelöltet, akit pedig a hat ellenzéki párt látványosan elvállalt.

Hadházy teljes joggal figyelmeztet: azt a súlyos hátrányt, ami a médiatérben és az anyagi lehetőségekben sújtja az Orbán-rendszer ellenzékét, csak minden szempontból kikezdhetetlen jelöltekkel lehet úgy-ahogy ellensúlyozni. A morális fölény mindig az önkényuralommal szemben fellépők legfontosabb fegyvere, és erről mondanak le az összefogó pártok, ha bármilyen tekintetben kikezdhető jelöltet fogadnak el bármely párttól.

Mostanra ez válhatott a hat párt és a három független jelölt közötti feszültség talán legfontosabb forrásává. Nemigen lehet mással magyarázni, hogy a hat ellenzéki párt most komolyan vehető indok nélkül, de látványosan elhatárolódott Hadházyéknak a Kunigunda utcába szervezett demonstrációjától: büntetik őt.

Nem túlzás-e az ellenzékben beállott szakadásként beszélni arról, hogy a hat párt kiközösít egy, vagy akár három pártháttér nélküli független képviselőt? Nem, mivel e három független képviselő, kiváltképp pedig

Hadházy a Fidesszel való szembefordulása óta talán egyedülálló erkölcsi-politikai tőkét halmozott fel, s egy személyes akciói révén Szél Bernadett is egyfajta szociális lelkiismeretté vált. Az Orbán-rendszer ellenzéke egyiküket sem nélkülözheti.