Azt olvasom a berlini Tagesspiegel internetes oldalán, hogy engedélyeztetés előtt áll a német Biontech és az amerikai Pfizer cég közös vakcinája a koronavírus-fertőzés megelőzésére.
A német cég tulajdonosát, vezetőjét, aki mellesleg a mainzi egyetem orvosi karának professzora, és a rák elleni gyógyszerek kutatásában ért el eredményeket, melyek cégének is fő profilját képezik, történetesen Uğur Şahinnak hívják. Törökországból bevándorolt család gyermeke, apja már a kölni Ford-gyár munkása volt, amikor ő négyéves korában édesanyjával együtt követte. Felesége, akit a mainzi egyetem diákjaként ismert meg, szintén török bevándorló-családból származik. Természetesen anyanyelvi szinten beszélnek németül, lányuk meg már nyilván németnek született.
Azt már a magyar interneten olvasom, hogy Szijjártó külügyminiszter azzal reagál a két szörnyű franciaországi terrormerényletre, hogy „Európa, ébredj”, nem szabad senkit beengedni, meg kell állítani a bevándorlást, az afrikaiak maradjanak Afrikában, a közel- és közép-keleti muszlimok is ott, ahol születtek. A nem kevésbé szörnyű bécsi merénylet után is hasonló szellemben küldött szolidaritási üzenetet az osztrák kancellárnak Orbán miniszterelnök is.
Ne legyen kétségünk: a Fidesz propagandája újra a menekültellenesség erősítésére használja ki ezeket a merényleteket.
Ne jöjjön ide senki, zárjuk be Európát a bevándorlók elől, üzeni Nyugat-Európának és harsogja itthonra Orbán, Szijjártó és minden emberük.
Nyugat-Európában azonban a multikulturalizmus évtizedek óta megváltoztathatatlan adottság. Az egykori vendégmunkások, bevándorlók és már Európában született leszármazottaik között vannak, akiket hátrányos, sokszor kilátástalannak tűnő helyzetükből fakadó frusztrációjuk a terroristák táborába vezet.
Ahogy a terroristák táborába vezeti sokféle frusztráció azokat a „fehéreket” is, akik Németországban muszlimokat, Magyarországon cigányokat gyilkoltak, gyilkolnak.
Miközben Nyugat-Európában vendégmunkások, bevándorlók, menekültek tízmilliói sikeresen integrálódtak és integrálódnak a befogadó társadalmakba. Nélkülük egy napig nem lenne működőképes a legtöbb nyugat-európai ország egészségügyi rendszere, ahol az orvosok között is sok a török, arab, lengyel, indiai, román és magyar bevándorló, a nővérek, asszisztensek között pedig még inkább.
De ott vannak a tudósok, a vállalkozók között is, mint a koronavírus-gyógyszert fejlesztő Uğur Şahin, ott vannak látványosan műsorvezetőként a televíziók képernyőjén, ott vannak az egész szolgáltató szférában, és ott vannak a gyárak munkapadjainál. Kiváltképp nagy szerepük van a kelet-európai vendégmunkásoknak a házi ápolásban Németországban és Ausztriában, illetve a mezőgazdasági idénymunkákban Közép- és Dél-Európában. A vendégmunkások, bevándorlók adó- és járulékbefizetései nélkül nem lenne egyensúlyban a társadalombiztosítás, hiszen kevés köztük a nyugdíjas, míg járulékot valamennyien fizetnek.
Amikor a bécsi rendőrség köszönetet mondott a város lakosainak a merényletet követő fegyelmezettségért, ezt a köszönetnyilvánítást tizenhárom nyelven,a multikulturális Bécs lakóinak nyelvein tette közzé, mint az osztrák rendőrség színeiben készült képen látható.
Ez pedig előbb-utóbb Magyarországon sem lesz másképpen. Az például, hogy a magyar egészségügyet az orvosok és ápolók hiánya sújtja, hogy a magyar mezőgazdaságban és házi ápolásban mennyire hiányoztak a koronavírus-járvány miatt idén a korábban ott jelen levő vendégmunkások, mindannyian tudjuk. Hosszabb távon működésképtelenné válhat az ország, ha elzárkózik a bevándorlás elől. Az első Orbán-kormány idején ezt még a Fidesz is tudta, akkor olyan demográfiai koncepciót dolgoztatott ki a Népességtudományi Intézettel, amely hosszú távra számolt számottevő bevándorlással.
Azután Orbán 2015 elején, a párizsi merénylet kapcsán rájött, hogy a durva bevándorló-ellenesség megerősítheti támogatottságát a magyar választók körében.
Masszív propagandával soha nem látott, még a régióban is egyedülálló mértékben fokozta az idegenellenességet az országban. A 2018-as parlamenti választás után meghirdette azt a „demográfiai kormányzást”, hogy bevándorlás helyett „belső erőforrásból”, a születésszám radikális növelésével kell elérni az országban a demográfiai egyensúlyt. Erről – és persze a középrétegek javára kialakított tartós újraelosztásról – szól az Orbán-kormányok úgy nevezett családpolitikája. Ez azonban hamis elképzelés. Minden demográfus tudja, hogy a népesedési trendek csak sok évtizedes távlatban befolyásolhatók.
A következő fél évszázadban hazai forrásból aligha lesz biztosítható különösen azoknak a szolgáltató ágazatoknak (egészségügy, ápolás, vendéglátás) mindenütt növekvő munkaerőigénye, ahol Nyugat-Európában nagy a bevándorlók szerepe.
Nemcsak elemi emberiességi, emberjogi szempontok szólnak tehát Orbán galád menekültpolitikája ellen, de hosszútávú gazdaságpolitikai, társadalompolitikai megfontolások is.
(Ceterum censeo: kíváncsi vagyok, mit mond majd minderről a hat ellenzéki párt készülő közös programja, aminek alapján közös listájukra kellene majd szavaznom.)
