Mivel Magyarország és Lengyelország megvétózta az Európai Unió költségvetését és a COVID-19 helyreállítási alapját, az örökös kötvények kibocsátásának ügye soha nem volt erősebb. Bár az EU jelenleg nem tudja megtenni, tekintettel a jövőjével kapcsolatos bizonytalanságra, számos tagállama képes és kell is.
Sokat írtam a múltban arról, hogy kívánatos-e, hogy az Európai Unió örökös kötvényeket bocsásson ki. De ma azt javaslom, hogy az egyes tagállamok tegyék ezt meg.
Jelenleg lehetetlen lenne, hogy az EU örökös kötvényeket bocsásson ki, mert a tagállamok túlságosan megosztottak. Lengyelország és Magyarország megvétózta a következő uniós költségvetést és a COVID-19 helyreállítási alapot, és az úgynevezett Frugal Five (Ausztria, Dánia, Finnország, Hollandia és Svédország) jobban érdekelt a pénzmegtakarításban, mint a közjóhoz való hozzájárulásban. A befektetők örökös kötvényeket csak olyan entitástól vásárolnak, amely véleményük szerint a belátható jövőben is fennáll. Ez igaz Nagy-Britanniára a XVIII. Században (amikor kiadta a Consolst) és az Egyesült Államokra a XIX. Században (amikor az egyes államok adósságát konszolidálta).
Sajnos ez ma nem igaz az EU-ra.
Az EU nagyon nehéz helyzetbe kerül. A COVID-19 második hullámát éli, amely azzal fenyeget, hogy még az elsőnél is pusztítóbb. A tagállamok pénzügyi forrásaik nagy részét felhasználták az első hullám elleni védekezéshez. Az egészségügyi ellátás biztosításához és a gazdaság újraélesztéséhez sokkal többre lesz szükség, mint az 1,8 billió euróra (2,2 billió dollár) az új költségvetési és helyreállítási alapban, az úgynevezett Next Generation EU-ban. Mindenesetre ezen források rendelkezésre bocsátását Magyarország és Lengyelország vétója késleltette.
Orbán Viktor magyar miniszterelnököt aggasztja, hogy az EU új jogállamisági rendelkezése gyakorlati korlátokat szabna személyes és politikai korrupciójának.
Annyira aggódik, hogy kötelező érvényű együttműködési megállapodást kötött Lengyelországgal, magával rángatva ezt az országot.
Kiderült, hogy van egy egyszerű módja a vétó leküzdésének: alkalmazzuk az úgynevezett megerősített együttműködési eljárást. A Lisszaboni Szerződés formalizálta azzal a kifejezett céllal, hogy jogalapot teremtsen az euróövezet további integrációjához, de soha nem használták fel erre a célra. Nagy érdeme, hogy fiskális célokra felhasználható. A tagállamok egy alcsoportja költségvetést határozhat meg, és megállapodhat a finanszírozás módjáról – mondjuk közös kötvény útján.
Ezen a ponton az örök kötvények nagyon hasznosak lehetnek. Ezeket olyan tagállamok bocsátanák ki, amelyek folyamatos fennmaradását hosszú távú befektetők, például életbiztosító társaságok könnyen elfogadják.
Az örökös kötvények nagy előnyt nyújtanak, mivel a tőkét soha nem kell visszafizetni; csak az éves kamat jár. A jövőbeli kamatfizetések diszkontált jelenértéke idővel csökken – megközelíti, de soha nem éri el a nullát. Bizonyos mennyiségű pénzügyi forrás – mondjuk, a jelenleg tervezett 1,8 billió euró – többszörösen tovább menne, ha a hagyományos kötvények helyett örökös kötvényeket bocsátanának ki. Ez nagyrészt megoldaná Európa pénzügyi problémáit.
Ha egy ország örökös kötvényeket bocsátana ki, akkor annak további előnye lenne, hogy más európai országok ezt követendő példának találnák. A takarékos ötösnek különösen vonzónak kell lennie az örök kötvényeknek. Végül is szeretnek pénzt megtakarítani.
Európában nagyon sok a kielégítetlen kereslet a biztosítótársaságok és más hosszú lejáratú befektetők részéről a hosszú lejáratú kötvényekre. Eleinte prémiumot követelhetnek az örök kötvényekért, mert nem ismerik a hangszert. De a prémium valószínűleg eltűnik, amikor megismerkednek vele.
Olaszország nem tartozik azon szerencsés országok közé, hogy örökös kötvényeket bocsáthassanak ki saját nevükre; mégis jobban szüksége van az előnyökre, mint mások. Olaszország az EU harmadik legnagyobb gazdasága – mi lenne az EU nélküle?
Csodálatos szolidaritási gesztus lenne, ha azok az országok, amelyek az örök kötvényeket saját nevükben adják el, garantálnák Olaszország kibocsátását is.
Ez megerősítené az EU-t, és így közvetett előnyökkel járna számukra. Végül az EU elég erős lehet ahhoz, hogy örökös kötvényeket is kibocsáthasson a saját nevében. Ez a cél, amelyre érdemes törekedni.
