Mint az igencsak emlékezetes, a FIDESZ a múlt év márciusában azzal emelte több, mint duplájára addig elért szavazatelőnyét, hogy „az ellenzék háborúba sodorna minket”. Akkora lármát csapott hazugságával, hogy a végén még saját maga is elhitte. A temetőkben nem járt ugyan körbe hangszórós kocsi, de ennek is csak nagyon kevés híja volt.
A NER érvelés egyszerű: Márki-Zay a kampány során kijelentette, küldene katonát Ukrajnába, egyértelmű hát, hogy fiainkat vágóhídra szánja, az országot meg belesodorná a háborúba. Azt a kormány harsonái kifelejtették zengeni, hogy ez abban az egyetlen esetben történhetne meg, ha NATO felkérésnek kellene eleget tenni.
Kétségtelen, hogy ha a NATO katonák küldését kéri, azt jelenti, a NATO hadban áll. Ilyen esetben mindegy, ki a miniszterelnök, mindenképpen küldené a katonákat (Orbán éppúgy, mint Márki-Zay), különben országostól rögtön kirúgnák a szervezetből szerződésszegés miatt. Azt pedig még Orbán is tudja, sok jó abból nem sülne ki, ha nem egy NATO és EU tag ország képviselőjeként utazna Moszkvába gázártárgyalásra, hanem mint pimf miniszterelnök, ugyanis az orosz stílus eléggé kellemetlen. Csak addig vagyunk fontosak az oroszoknak, amíg NATO és EU tagként belső zavart keltve segítjük Putyint, anélkül Orbán csak egy Lukasenka light, vagy tán még annyi sem, mert nem tudnak használni minket semmire. Még oroszul sem beszélünk.
Nagy szerencséje miniszterelnökúrnak, hogy a NATO nem állt hadban, és ma sem áll, így bátran harsoghatja azóta is, ő aztán nem küld katonát! Igaz, nem is kérte tőle senki. A többi jelentéktelen hatású látszatintézkedését, például hogy „hazánkon át nem szállíthatnak fegyvert Ukrajnának”, inkább fedje mély homály.
A jól megkomponált hazugság úgy ment át a köztudatba, ahogy magától értetődőn zöld a fű és kék az ég. A NER sajtó teljes erővel terjesztette (MTVA inkluzíve évi 130 milliárdjába belefér), a függetlenek viszont eltartott kisujjal figyelték, ahogy Márki-Zay rohangál mindenfelé, és kétségbeesetten kiáltozza, de hát ő nem is!
Függetlenék nem cáfoltak semmit, legfeljebb ismertették az eseményeket, hogy ha valakihez nem jutott volna el információként az ellenzék vérgőzös mivolta, az is értesüljön róla. A nép közben fejcsóválva nézte, ahogy Márki-Zay „tagadni próbálja a nyilvánvalót”. Nem is hittek neki, hiszen „katonákat küldene!”.
A választás eredménye ettől kezdve egyértelmű volt.
Jellemző miniszterelnökúrra, hogy ha valamiben egyszer megkapaszkodott, sokáig képes lógni rajta. Ma is ott buzgólkodik a békén, hiába akarják sötét erők háborúba kényszeríteni. Hogy kik azok a sötét erők, egyelőre rejtély, hacsak az ukránok morgását (dühét) nem tekintjük annak, akik azt szeretnék, hogy Magyarország szavakban is támogassa őket. A morgás értehető, mivel Oroszország minden keze ügyébe került hadigéppel támad, és olyankor nincs érzéke a célpontként használtaknak sem a finom pávatánchoz, sem az orbáni kettősbeszédhez. Az ukránok ehelyett elvárják a mellettük történő konkrét és egyértelmű kiállást. A magyar kormánytól is.
Azt ugyan várhatják. Olyan úgyse lesz.
A világ demokratikus része szintén békét szeretne, de nem mindenáron. Aki ezt követeli, az belenyugszik, hogy Oroszország az elrabolt területeket megtarthassa, és ezzel megadja az esélyt a jövő minden agresszorának, hogy elindítsa csapatait, mivel azok úgy gondolhatják, a demokratikus országok a területrablást nem fogják megakadályozni. Oroszország már bemutatta annak példáját, hogy nincs ellenállás (amint a Krím annektálásakor úgy is láthatta), tovább fog lépni, például Donyeck és Luhanszk annektálása érdekében, mert a korábbiakból arra következtet, gond nélkül teheti.
Ha azokat is megszerezte, az ismételt továbblépés magától értetődő, ahogy néhányan az orosz vezetésből már beszéltek párszor erről.
Az agresszori mohóságot illetően: mikor Chamberlain a Hitlerrel való tárgyalás után kijelentette, hogy Csehszlovákia feldarabolása és a Szudétavidék Németországnak való átengedése árán meghozta a békét, Churchill azt mondta neki a Parlamentben:
„Ön választhatott a becstelenség és a háború között. A becstelenséget választotta, és meg fogja kapni a háborút.”
Igaza lett.
Azért nagy hiba az azonnali béke követelése, mert nem csak az Oroszország jelenlegi területnyereségét fagyasztaná be, anélkül, hogy garanciát kapna a világ arra: az oroszok nem folytatják gyilkos terjeszkedésüket. Siker esetén „folyt. köv.” jöhetne, hiszen az agresszorok így szokták. Az ellenzék is a fenti elvet vallja, mert józan ítélőképesség esetén mást nem is tehet.
Orbánt viszont a ráció nem nagyon zavarja, ő aztán rendíthetetlen békepárti tűzön-vízen át.
Mint derék népének elmondotta volt, „…ütnek, vernek, rúgnak, harapnak, minden eszközt bevetnek, hogy belerángassanak minket a háborúba.” Minden eszköz alatt nyilván a demokrácia hiánya meg az alapítványok közbeszerzés mentessége (= közpénzkiáramoltató képesség) miatt visszatartott EU pénzeket érti. Az eljárásokat, noha az EU már számtalanszor megindokolta, fura módon nem tartja jogosnak, viszont ha figyelünk rá, világos lesz a kép:
„Mások számára követhetetlen észjárással navigáljuk hazánkat az európai hullámverésben”.
Aha. Hát, ha csak úgy nem…
A primitív észjárású Németország Orbán szerint már belesodródott a háborúba, de sokak meglepetésére pont úgy néz ki, mint aki nem sodródott bele.
Mi is pont úgy nézünk ki, ám ez nem a német típusú vakvéletlennek, hanem kizárólag miniszterelnökúrnak köszönhető, mert ő, míg ott lesz a vártán, nem enged a sodródásnak semmiképp!
Azon az áron sem, hogy közben szép lassan kisodródunk a demokratikus Európából.
