Featured

Miért támogatják Orbánt a nyugdíjasok, ha a legtöbben mindössze 185 ezer forintot kapnak havonta?

A nyugdíjas medián 185 ezer forint vagyis az 500 eurót sem éri el. A legnagyobb nyugdíjas csoport ennyit kap egy hónapban azután, hogy idén 15%-kal emelkedett a nyugdíj. Igaz, az infláció 25%-os, és különösen jelentős a drágulás ott, ahol a nyugdíjasok a legtöbbet költenek: az élelmiszer piacon.

Európai mércével mérve szánalmasan alacsonyak a magyar nyugdíjak. Elég arra rámutatni, hogy Macron elnök minimum 1200 eurót ígér mostani reformjában, amely ellen sokan tiltakoznak Franciaországban. Mégis Macron elnök népszerűsége a mélyponton míg Orbán Viktor -jelentős részben a nyugdíjas társadalom szavazataival – fölényesen nyeri a választásokat.

A nyugdíjasok többsége Orbánt támogatja míg a fiatalok jóval kevésbé lelkesek

Miért? A magyar miniszterelnök politikai csodafegyvere az államfüggő kiskeresetű rétegek megvásárlása és megtartása. Ezeket a választópolgárokat olcsón meg lehet vásárolni, és mivel végtelenül kiszolgáltatottak, ezért rendkívüli mértékben hálásak.

Rettegnek nyugdíjasok a liberális elittől, amely Bokros Lajos szájával újra meg újra elmondja: nem jár nekik a rezsivédelem és a tizenharmadik havi nyugdíj! Egy olyan országban, ahol az átlag nyugdíjas nyomorog, ez nem épp az, amit a társadalomnak ez a kiszolgáltatott része hallani akar. A lepukkant egészségügyi rendszer gondoskodik arról, hogy Orbán Viktor számára ne jelentsen megoldhatatlan pénzügyi problémát a nyugdíjas társadalom megvásárlása. Évente ezerszámra halnak meg olyan nyugdíjasok, akik más szerencsésebb országokban még sokáig élhetnének. 2021-ben 46 ezerrel csökkent a nyugdíjasok száma.

A Nemzeti Együttműködés Rendszere ésszerűen működik: a lehető legolcsóbban vásárolja meg a győzelemhez szükséges választópolgárokat, akik alternatíva híján csakis Orbán Viktorra szavazhatnak.

Béke és biztonság – ez a magyar miniszterelnök aktuális jelszava, amely szinte egyértelműen a nyugdíjas társadalom számára készült. Nem csoda, ha a tehetséges fiatalok elpályáznak az országból, amely elveszítette a perspektívát. De a nyugdíjas társadalomból ki akarja látni a jövőjét?

97 éves korában boldog szerelemben él az Auchswitzot megjárt írónő

19 évesen a Zeneakadémia helyett Auschwitzba vitték, ez sötét árnyékként kísérte egész életében. 97 évesen szerelmes és boldog.

“19 éves voltam, éppen felvettek a Zeneakadémiára, de az akadémia helyett elhurcoltak a debreceni gettóba, majd pedig onnan Auchswitzba.

Negyven kilenc családtagomat ölték meg ott.

A 11 éves kishúgomat is gázkamrába küldték. Gyönyörű kislány volt, imádtam. Attól kezdve, hogy elhurcoltak a debreceni gettóba, búskomor volt. Nem beszélt senkivel, csak nézett ránk. Feledhetetlen a tekintete, nincs nap, hogy ne gondolnék rá.”

youtube.com

Mi volt a legrosszabb?

“Folyton fáztam, nekem ez volt a legrosszabb. A fülem meg is fagyott, ez még ma is látszik.”

Fahidi Éva kilencven évesen társra talált: “Bandival távolról ismertük egymást. Kilencven évesen amikor súlyosan beteg lettem, akkor ő eljött hozzám, segített, ápolt, nem hagyott magamra. Bandi hozzám képest fiatalember, “csak” kilencven éves. Fut és síel. Mi Bandival szerelmesek vagyunk egymásba” – mondta a Story magazinnak Fahidi Éva, aki úgy érzi, hogy teljes életet él, ha már fiatalkorában ezt nem mondhatta el magáról.

Vagif Alijev, a leg…

Vagif Alijev olyan fejlesztő, akire sok „leg” előtagú jelző alkalmazható: a legnagyobb, a legambiciózusabb, a legravaszabb. Minden kijevi ismeri projektjeit – „Parus”, „Gulliver”, Lavina Mall.

Az 1990-es években egy türkmenisztáni születésű azerbajdzsáni türkmén gáz cserekereskedelemmel foglalkozott Ukrajnának. Társa ebben az ügyben a Naftogaz botrányos volt vezetője, Ihor Bakai volt.

A keleti gázért cserébe Ukrajna számítógépekkel, kávéval és sok más addig hiánycikkel látta el Türkmenisztánt. Ennek köszönhetően Alijevnek sikerült nagy vagyont keresnie. Amikor a kezdeti tőkefelhalmozás időszaka véget ért, miami birtokán azon kezdett gondolkodni, hogy mi legyen a következő lépés.

A mennyország találkozót küldött az üzletembernek Donald Trump amerikai fejlesztő személyében New Yorkba. A vele folytatott beszélgetés a Trump Towerben évtizedekre meghatározta a vállalkozó sorsát. Alijev visszatért Ukrajnába, partnernek vette Igor Nikonovot és Volodimir Krapivint, és megalapították a KAN céget.

Első projektjük a besszarábiai negyed nagyszabású rekonstrukciója volt Kijev központjában, amely magában foglalta a Mandarin Plaza bevásárlóközpontot, a Dominant üzleti központot és az Arena City szórakoztató központot.

Alijev nemcsak az ingatlanépítésért felelős, hanem azért is, hogy világmárkákat vonzzon az ukrán piacra. Az ország neki tulajdonítja a Chanel, a Tiffany, a Dolce&Gabbana, a H&M, a Zara és az IKEA megjelenését.

A 2010-es évek elején a fejlesztő azt a célt tűzte ki maga elé, hogy legalább nyolc nagy bevásárlóközpontot épít Kijevben, amivel a kereskedelmi ingatlanpiac királya lesz. A cél elérését járvány, nagy háború, népességvándorlás és fizetőképességi válság akadályozta meg.

Az új gazdasági körülmények arra kényszerítik Alijevet, hogy változtasson tervein?

Az EP-vel folytatott beszélgetés során az üzletember optimizmust sugároz. Azt mondja, három-négy hónap múlva „megmérgezik Putyin bunkerét”, véget ér a háború, Kijev pedig nagy európai metropolisz lesz, a főváros lakossága jelentősen megnő, a turisták száma pedig tízszeresére nő.

A Blockbuster Mall sikertelen elindítása, az Ocean Mall építésének ötéves késése és az orosz oligarcháktól való finanszírozástól való függésről szóló pletykák hátterében a piaci szereplők úgy vélik, hogy Alijev nem építhet a tervek szerint.

Az üzletember elutasítja az ilyen előrejelzéseket, és megosztja az EP-vel a válságból való kilábalás stratégiáját.

Scholz: Putyinnak ki kellene vonnia a csapatokat, ez a tárgyalások alapja

„Véleményem szerint Putyinnak meg kell értenie, hogy nem jár sikerrel inváziójával és imperialista agressziójával, és ki kell vonnia a csapatokat. Ez a tárgyalások alapja” – mondta Olaf Scholz egy vasárnap sugárzott CNN interjúban.

A német vezető elismerte, hogy az egy éve tartó orosz-ukrán háború zsákutcába jutott, ami óriási károkat okoz Ukrajnának. De azt mondta, hogy nem fogja kényszeríteni az ukránokat kényelmetlen kompromisszumok megkötésére.

„Ukránok nélkül nem lesznek megoldások”

– mondta Scholz, megjegyezve, hogy Putyin egyértelműen rosszul mérte fel Ukrajna erejét, valamint Ukrajna összes barátjának egységét az orosz invázióval szembeni ellenállásban.

„Nagyon nehéz megítélni, mi fog ezután történni Ukrajnában, de egy dolog teljesen világos: továbbra is támogatjuk Ukrajnát pénzügyi és humanitárius segélyekkel, valamint fegyverekkel” – mondta.

Scholz elismerően nyilatkozott Joe Biden amerikai elnökről és vezetéséről is a jelenlegi nemzetközi válság idején.

„Nagyon tájékozott a nemzetközi kapcsolatokban. Szerintem ő az egyik legképzettebb elnök, aki tudja, hogyan mennek a dolgok a világon, ami fontos az egyre veszélyesebb időkben”.

Joe Biden amerikai elnök és Olaf Scholz német kancellár március 3-án találkozott Washingtonban. Megerősítették azon  szándékukat, hogy a szükséges mértékben megbüntetik Oroszországot az ukrajnai háború miatt.

Március 3-án az USA hivatalosan is bejelentette  egy új, 400 millió dolláros katonai segélycsomagot Ukrajnának, amely tartalmazza a HIMARS-ok, tarackok és Bradley lőszereit, valamint egyéb felszereléseket.

Szankciók, avagy Brüsszel a hibás mi csak megszavazzuk!

Szankció, szavalják már a gyerekek is, miközben sok ember zárja el a gázcsapot. Nem a gáz fogyott el, hanem az emberek pénze, mert sokan vagy esznek, vagy fűtenek.

Az oroszok elleni kényszerintézkedések nálunk minden alól felmentő okká léptek elő, és ha valaminek a korábbiaknál többszörösére nő az ára azért természetesen nem a kormány hibás, hanem a szankciók. Ezt harsogja a közpénzből forgatott kampányfilm a közpénzből  fizetett médiafelületeken.

A szankciók eredeti célja természetesen nem az, hogy hivatkozási ok legyen, de Orbánék jól felhasználják saját hibáik (bűneik) leplezésére, a NER kórus pedig nem csak bólogat, hanem hangosan ismételgeti is.

Egyértelmű, hogy Moszkva rablóhadjárata, melyben az agressziója mellett háborús bűnösként is tündököl, ellenlépésért kiált, mert láthattuk mi történik akkor, ha nincs ilyen. A Krím einstandolásakor szinte semmi ellenlépés nem történt ezért nem csoda, hogy Putyin vérszemet kapott.

Hja, mondogatta, ha ez ilyen egyszerű… és bizony, ha engedünk neki, akkor tényleg az. Ránéz a térképre, aztán int a csapatoknak: irány Kijev! Onnét már Berlin sincs olyan messzire.

További veszély a demokratikus országokra nézve, hogy a vérszem nem csak Putyinék sajátja –  ott van Kína Tajvan fájdalma, és ott vannak a terrorista meg a fanatizált államok (utóbbi kettő sokszor azonos), akik hagymázos álmaik megvalósításának hivatkozási alapjaként mutogathatnának a nagy testvérre.

A demokratikus világban bármely agresszív lépést válasz nélkül hagyni az agresszió létjogosultságának  elfogadását jelentené.

Az ezzel járó negatív gazdasági hatásokat vállalni kell.

Hungarikum, hogy ezt kies hazánkban milyen sok ember képtelen megérteni. Hatványozottan az, hiszen Miniszterelnök úr sem akarja érteni. Lehetséges persze, hogy ennek ellenére mégis érti, mivel az összes szankciót megszavazta, azaz az szankcióellenesség csak a szokásos nemzethülyítésre kell.

A szankció lehet politikai vagy gazdasági. Az első jelképes kárt okoz, például nem hívják meg az embert valahová, na bumm, a második viszont már kézzelfogható, így, ha a magyar kormányfő áldott jó szívének köszönhetően nem szeretné, hogy szegény Kirill pátriárka kihűlt leveskéje mellett dideregjen, az EU-val kell megküzdenie. Meg is tette „böcsülettel”, ezért a pátriárka ma is a halkan pattogó aranykandalló mellől nézi 4K tévén az ukránokat, ahogy menekülnek rommá lőtt, fagyos házaikból kis motyóikat cipelve.

Van még pár további orosz oligarcha, akiknek sorsát Miniszterelnök úr a szívén viseli, így a magyarok harca a putyinista elit jóléte érdekében eltarthat még egy darabig. Nekünk ez persze semmi, simán abszolváljuk mindegyiket. Szívósságunk legendás, nem csak köztudott.

„Mi, magyarok” -, kezdené szózatát büszke daccal szeretve tisztelt miniszterelnök urunk, ha a szívósságról kellene előadást tartani.

Az lenne ideális, ha szankció a kivetőnél nem járna semmiféle kárral, akire viszont kivetették, azt másodperceken belül tönkre teszi gazdaságilag. Nos, ilyen még Fülig Jimmy legnagyobb sajnálatára sem létezik.

Kevésbé ideális esetben a kivetőknél a szankciók okozta kellemetlenségek fokozottak, a fenyítettnek meg kimarad ugyan az import, és az ipar tényleg bukdácsolni kezd, de csak uszkve egy év után. Nagy ország esetén ez így törvényszerű, a megrendítő negatív hatásra várni kell.

Nálunk, mint kivetőknél felbukkannak további mellékhatások is.

Például az Európában a magas infláció. Ebben mi dagadó mellel jeleskedünk: nálunk majd háromszorosa az európai átlagnak. Csakhogy a kormány szokásához híven hazudik és állításával ellentétben ennek döntő részét nem a szankciók okozzák:

1./ Az energiadrágulás főként amiatt következett be, hogy Putyin elzárta a gázcsapot,
2./ a forintgyöngülés jócskán hozzájárult az energiaárak növekedéshez, amely a kormány sara,
3./ „jobb ha hosszútávú szerződést kötünk az oroszokkal” hazugságának köszönhetjük, hogy nem jutunk olcsóbban a piacról földgázhoz,
4./ ha kevésbé hagyatkoztunk volna az elmúlt 12 évben az olcsó orosz gázra (szigetelések, egyéb energiafelhasználást csökkentő beruházások), kevesebbet kellett volna az emelkedő árú energiafajtából vásárolni.

A fentiek alapján javasolnánk elsősorban Putyin (~50%), másodsorban a kormány (~30%) felelősségének firtatását, mert Brüsszel az előbbieknél jóval kisebb mértékben felelős
(~ 20%), és még ez a mondottnál jóval kisebb károkozás is (melyet Orbán is megszavazott) elengedhetetlenül szükséges válaszlépés volt úgy politikailag, mint gazdaságilag.

Egyébként, ha Putyin nem robbantja ki a háborút, akkor Brüsszel ezen okból történt magyarországi károkozása – szankciók híján – nulla lett volna, vagyis Putyinra fentebb rótt 50% jóval inkább 100%!

Persze a kormány mást mond, az átverésünk folyamatos. Miniszterelnök úr az elmúlt év augusztusánál ragadt le (addig voltak neki kedvezők az adatok), arra hivatkozva mantrázza még mindig, hogy  a szankciók nem érik el céljukat, mert például Moszkvában még mindig nagyon olcsó az élelmiszer, hogy dőzsölhetnek belőle az oroszok. Az véletlenül kimaradt ennek  magyarázatából, hogy az orosz mezőgazdaságra nincs hatása az Unió által megszavazott szankcióknak.

Ezek pont olyan átverések, mint a Miniszterelnök úr által korábban emlegetett 180.000 HUF/hó/háztartás rezsitámogatás, amelynek folyamatos fizetéséhez annyi pénzre lenne szükség, hogy félévenként csődölne be az állam, pedig már enélkül is befektetésre nem ajánlott, bóvli minősítésű kötvényeivel. Lehet, persze, hogy a múlt év valamelyik napján pár percig ennyi volt, de a bemondott összeg azelőtt és azóta is szégyenteljes hazugság, aminek már a leírása is kézgörcsöt okoz normál agyműködésű embereknél.

Nem kevés kell ám ahhoz, hogy egy értelmiségi vállalja az ostobaság hirdetését, de azért a NER lapokat nézve láthatóan van az a pénz.

ORBÁN SIKERE

Orbán miniszterelnök elmondta esedékes „évértékelő” beszédét. Szokása szerint sikerekről beszélt. Sikerei között sorolta fel, hogy a Vodafone felvásárlásával immár az infokommunikációs szektorban is megnövekedett a magyar tulajdon részaránya, és célzást tett arra is, hogy hamarosan a ferihegyi repülőtérre is sor kerül.

Az ellenzéki pártok is nyilatkoztak Orbán beszédéről. Elmondták, hogy szerintük miről kellett volna Orbánnak beszélnie, de nem beszélt. Arról viszont nem mondtak véleményt, amiről beszélt. Például arról sem, hogy szerintük is siker-e, hogy az Orbán-kormány sokezer milliárd forintot költött valamennyiünk pénzéből külföldi tulajdonú cégek visszavásárlására illetve megvásárlására.

Kezdődött a korábbi kormányok által privatizált közüzemek (energetikai cégek, vízművek) visszavásárlásával, amit úgy kényszerítettek ki, hogy a „rezsicsökkentéssel”, nyomott tarifák hatósági előírásával ráfizetésessé tették a közüzemek (energia- és vízszolgáltatók) működését, majd ajánlatot tettek azok megvásárlására. Folytatódott a külföldi befektetők javára privatizált bankok és egy kereskedelmi lánc visszavásárlásával, külföldi kézbe került médiavállalkozások felvásárlásával, most pedig biztosítókra és egy távközlési-infokommunikációs cég, a Vodafone állami felvásárlására is sor került. Orbán elbüszkélkedett vele: sikerült mindezt „magyarítani”. Amit az állam megszerzett, azt többnyire Orbánhoz közel álló magyar magáncégeknek tovább is adták.

Mire jó ez? Számít a fogyasztónak, hogy a vízmű, az áramszolgáltató, az élelmiszerbolt vagy a mobilszolgáltató üzemeltetője külföldi vagy hazai tulajdonban van? Magyar tulajdonban olcsóbb a szolgáltatás vagy biztonságosabb az ellátás? Minthogy a legkorábbi ilyen akciók óta eltelt egy évtized, nyugodtan elmondhatjuk: nincs ilyen tapasztalat. Az ellenkezője viszont igen.

Keresztes László Lóránt, az LMP képviselője legfontosabb politikai témájává a hazai vízszolgáltatás romló állapotát tette. Mindig elmondja, hogy azért romlik a helyzet, mert az állam nem hajtja végre a szükséges fejlesztéseket. Csak azt nem szokta hozzátenni, hogy ha a privatizált vízművek a nyugati befektetők kezében maradtak volna, a szükséges fejlesztéseket is nekik kellett volna finanszírozniuk. Most, hogy állami kézbe került a szolgáltatás, a fejlesztések finanszírozása is az államra hárul. Pontosabban hárulna. Íme, a „magyarítás” egyik nyilvánvaló hátránya.

És vajon a külföldi kézből állami közvetítéssel Orbán-barát magyar befektetők kezére játszott kereskedelmi bankok visszaszerzésének mi az előnye? Egyszerű ez: ezekből a bankokból ömlik a pénz az Orbán-barát vállalkozásokhoz. Hogy valaha visszafizetik-e a hitelt, az a jövő zenéje. Az állam teszi őket jövedelmezővé azzal, hogy rájuk szabott közbeszerzési pályázatokon, sokszor egyetlen pályázóként nyernek el állami megbízásokat, magas árak mellett. Ha egyáltalán, az így szerzett bevételből tudják törleszteni a hitelt. Egy,

a nemzetközi sztenderdek szerint működő bank szemében aligha lennének hitelképesek.

Ezt teszi lehetővé az, amivel Orbán dicsekszik: hogy a korábban külföldi szakmai befektetőknek privatizált bankoknak újra magyar tulajdonosa van, s így a magyar bankszektornak több mint fele van „magyar kézben”.

Amikor a Horn-kormány idején felgyorsult a magyar privatizáció, és sor került a közüzemek jelentős részének eladására, SZDSZ-es képviselőként szavazatommal támogattam a kormány gazdaságpolitikáját, és annak részeként ezeket a privatizációs döntéseket is, melyeket azóta folyamatosan támad a Fidesz.

Miért támogattam?

Közgazdászként tisztában voltam vele, hogy ez tőkebevonást jelent a magasan eladósodott magyar gazdaságba. Amikor 1995 végére a hatalmas privatizációs bevétel megékezett a magyar költségvetésbe, szavazatommal támogattam azt a költségvetéshez benyújtott módosító indítványt is, hogy a privatizációs bevételeket teljes összességében fordítsák az államadósság csökkentésére. (Az SZDSZ-es Gaál Gyula és az MSZP-s Keller László jegyezte a javaslatot, egyeztetve Bokros Lajos pénzügyminiszterrel. Igazuk volt.)

Ezzel indult be 1996-tól a kiegyensúlyozott gazdasági növekedés. Az viszont, hogy az Orbán-kormányok hatalmas összegeket fordítanak nagy cégek visszavásárlására, sőt a Vodafone esetében már olyasmit is megvásárolnak, amit a magyar piacra belépő befektető hozott itt létre, nem más történik, minthogy

tőkét vonnak ki a magyar gazdaságból.

Milyen célból?

Egyetlen célja van ennek: az önkényuralmi rendszer kiterjesztése a magyar gazdaság mind több szektorára. A magyar kézbe – sokszor enyves magyar kézbe – került bankok azt finanszírozzák, amit Orbán Viktor elvár tőlük, a magyar kézbe került energetikai cégek olyan kondíciókkal szolgáltatnak, amilyet Orbán Viktor előír nekik, a magyar kézbe – sokszor enyves kézbe – került médiacégek azt íratják meg a lapjaikban, amit Orbán Viktor elvár tőlük, a magyar infokommunikációs cégek azt sugározzák és kommunikálják majd, amit Orbán Viktor elvár tőlük.

Mindezt úgy, hogy a forrás a polgárok adója, amit sok-sok értelmesebb célra is lehetne és kellene fordítani.

Vagy ha nem fordítanának erre ezermilliárdokat, kevesebb adót kellene szedni. Akkor esetleg valóban csökkenthető lenne az áfa anélkül, hogy felborulna ettől az államháztartás.

Vajon miért nem hívják fel a figyelmet a parlamenti ellenzék politikusai arra, hogy amivel Orbán sikerként büszkélkedik, az az országnak nem előnyös, hanem hátrányos?

Koestler és Sztálin

0

70 évvel ezelőtt halt meg Joszif Visszarionovics Sztálin, akinek rendszeréről az egyik legtalálóbb könyvet – Sötétség délben – a 40 éve öngyilkosságot elkövető Artur Koestler írta.

Kösztler Artúr 1905-ben született Budapesten. Bécsben tanult, majd 1926-ban kivándorolt Palesztinába. 1931-ben belépett a német kommunista pártba, a Szovjetunióban is járt, de gyorsan kiábrándult.

Sötétség délben című könyvét Angliában írta Sztálin terrorjáról. Halj meg némán! – javasolták a veterán bolsevik vezetőnek a börtönben társai, akik arra várakoztak, hogy Sztálin terror gépezete leszámoljon velük. A vádlottaktól a vallatók újabb neveket követeltek, mert a terror gépezetének mindig új áldozatokra volt szüksége. A nagy terror lényegében Sztálin haláláig tartott. 1953-ban már nagy antiszemita perre készülődtek a Szovjetunióban, de a diktátor halála miatt ez elmaradt.

Sztálin a Sötétség délben megírásának idején az Egyesült Államok és Nagy Britannia szövetségese volt, aki jelentős szerepet játszott a náci Németország elleni győzelemben, ezért Koestler könyve kezdetben nem aratott nagy sikert. A hidegháború idején azonban az egész nyugati világban elterjedt mint a szovjet terror világának egyik legjobb ábrázolása.

Miért indította el a tömegterrort Sztálin 1934-ben?

Egyrészt azért, mert a teljhatalmú bolsevik párt vezetőinek jórésze meg akart szabadulni tőle. A pártkongresszuson Kirov, Leningrád kommunista párttitkára több szavazatot kapott mint Sztálin. Nem sokkal később Kirov halott volt, és megkezdte munkáját a terror gépezete, amely a bolsevik elitet sem kímélte.

Mindez felkeltette a külvilág figyelmét is miközben a népet érintő tömeges terror jóval kevésbé vált közismertté. Nemcsak a megfélemlítés volt a terror célja hanem az is, hogy ingyen munkaerőt teremtsen a lágerek népéből a Szovjetunió iparának és főként hadiiparának fejlesztésére. A CSEKA keretszámokat kapott: hány olyan “nép ellenségét” kell produkálnia a saját körzetében, akiket lágerbe lehet küldeni mondvacsinált ürüggyel. Korábban Trockij, Sztálin fő ellenfele a bolsevik pártban, munkahadsereg  megteremtését javasolta a militarizált szovjet gazdaság megteremtésére. Sztálin ezt a lágerekkel oldotta meg. Az atombombát is egy lágerben fedezték fel a szovjet tudósok. Az atomprogram felelős vezetője Lavrentyij Pavlovics Berija volt, a titkosrendőrség vezetője egészen Sztálin haláláig.

Hruscsov, Sztálin utóda megölette Beriját, és megszüntette a diktátor személyi kultuszát. Sztálingrád városát Volgográdnak nevezték el.

A sztálingrádi csata 80-ik évfordulóján Sztálin mellszobrot avattak a városban, ahol a náci Németország katasztrofális vereséget szenvedett. Putyin Oroszországában egyfajta Sztálin kultusz van újra kialakulóban, amely felerősödött azóta, hogy az orosz csapatok megtámadták Ukrajnát tavaly február 24-én.

Per Putyin pénzéről Svájcban

Azzal vádolják a Gazprombank négy vezetőjét, hogy több millió svájci frankot helyeztek el Putyin számláira.

“Közismert, hogy hivatalosan Putyin elnök nem gazdag ember mindössze 100 ezer svájci frank a jövedelme. A valóságban viszont hozzá közelálló emberek számláin hatalmas vagyont halmozott fel. Szergej Roldugin volt az egyik ilyen stróman” – írja a vádirat Zürichben, ahol a Gazprombank négy svájci vezetőjének kell felelnie azért, mert Putyin pénzét kezelték. Szergej Roldugin ugyanis amellett, hogy híres cselló művész, Putyin egyik lányának a keresztapja.

A londoni Financial Times tudósítója megkérdezte a Svájcban működő Gazprombankot is a perről, és azt a választ kapta, hogy a négy vádlott, köztük a leánybank igazgatója ártatlannak vallja magát, de az orosz bank beszüntette a működését a szankciók miatt.

A Tages Anzeiger című svájci lap megírta, hogy egészen pontosan azzal vádolják a négy bankárt, hogy elmulasztották a kötelező óvatosságot amikor nem nézték utána, hogy kicsoda is Roldugin valójában. Nyilvánvaló, hogy a Gazprombank nagyon is jól tudta, hogy kiről van szó.

50 millió dollár

Ennyit találtak Roldugin számláin, melyekre évente körülbelül 10 millió dolláros utalás érkezett.

A svájci ügyész ezzel kapcsolatban megállapította:

“elképzelhetetlen, hogy ez a pénz valóban Rolduginé lett volna”.

A Bank Rossiya-n keresztül intézték Roldugin pénzügyeit.

A vádirat szerint a “Bank Rossiya” az orosz elit házi bankja, melyet Jurij Kovalcsuk irányít. Ő jelenleg Putyin pénztárnoka.”

Ahogy korábban a hvg.hu is megírta (Putyin oligarchái…): a Kovalcsuk fivérek Putyin legbenső köréhez tartoznak, akik a leningrádi-szentpétervári idők óta támogatják a KGB egykori alezredesét. Jurij Kovalcsuk 1996-ban Szentpéterváron egy dácsában futott össze Putyinnal, aki akkoriban az FSZB – a titkosszolgálat átszervezésére készülődött.

2016-ban már lebukott Roldugin a Panama papírok botrány idején amikor kiderült, hogy rengeteg off-shore számlája van, és a rajta levő pénz nem az övé hanem minden valószínűség szerint Vlagyimir Vlagyimirovics Putyiné. A pénzügyi felügyelet Svájcban erre a leleplezésre hivatkozva kezdte meg a vizsgálatot ebben az ügyben még 2018-ban tehát jóval a szankciók előtt. A Gazprombank svájci leánybankját keményen megbüntették “pénzmosás és a kötelező gondosság elmulasztása miatt.”  Ezekután kezdte meg a vizsgálatot a svájci rendőrség.

Az ügyész mind a négy vádlottra börtönbüntetést kér. A Gazprom per március 8-án kezdődik meg Zürichben.

Mások vére árán a béke pártján

Mint az igencsak emlékezetes, a FIDESZ a múlt év márciusában azzal emelte több, mint duplájára addig elért szavazatelőnyét, hogy „az ellenzék háborúba sodorna minket”. Akkora lármát csapott hazugságával, hogy a végén még saját maga is elhitte. A temetőkben nem járt ugyan körbe hangszórós kocsi, de ennek is csak nagyon kevés híja volt.

A NER érvelés egyszerű: Márki-Zay a kampány során kijelentette, küldene katonát Ukrajnába, egyértelmű hát, hogy fiainkat vágóhídra szánja, az országot meg belesodorná a háborúba. Azt a kormány harsonái kifelejtették zengeni, hogy ez abban az egyetlen esetben történhetne meg, ha NATO felkérésnek kellene eleget tenni.

Kétségtelen, hogy ha a NATO katonák küldését kéri, azt jelenti, a NATO hadban áll. Ilyen esetben mindegy, ki a miniszterelnök, mindenképpen küldené a katonákat (Orbán éppúgy, mint Márki-Zay), különben országostól rögtön kirúgnák a szervezetből szerződésszegés miatt. Azt pedig még Orbán is tudja, sok jó abból nem sülne ki, ha nem egy NATO és EU tag ország képviselőjeként utazna Moszkvába gázártárgyalásra, hanem mint pimf miniszterelnök, ugyanis az orosz stílus eléggé kellemetlen. Csak addig vagyunk fontosak az oroszoknak, amíg NATO és EU tagként belső zavart keltve segítjük Putyint, anélkül Orbán csak egy Lukasenka light, vagy tán még annyi sem, mert nem tudnak használni minket semmire. Még oroszul sem beszélünk.

Nagy szerencséje miniszterelnökúrnak, hogy a NATO nem állt hadban, és ma sem áll, így bátran harsoghatja azóta is, ő aztán nem küld katonát! Igaz, nem is kérte tőle senki. A többi jelentéktelen hatású látszatintézkedését, például hogy „hazánkon át nem szállíthatnak fegyvert Ukrajnának”, inkább fedje mély homály.

A jól megkomponált hazugság úgy ment át a köztudatba, ahogy magától értetődőn zöld a fű és kék az ég. A NER sajtó teljes erővel terjesztette (MTVA inkluzíve évi 130 milliárdjába belefér), a függetlenek viszont eltartott kisujjal figyelték, ahogy Márki-Zay rohangál mindenfelé, és kétségbeesetten kiáltozza, de hát ő nem is!

Függetlenék nem cáfoltak semmit, legfeljebb ismertették az eseményeket, hogy ha valakihez nem jutott volna el információként az ellenzék vérgőzös mivolta, az is értesüljön róla. A nép közben fejcsóválva nézte, ahogy Márki-Zay „tagadni próbálja a nyilvánvalót”. Nem is hittek neki, hiszen „katonákat küldene!”.

A választás eredménye ettől kezdve egyértelmű volt.

Jellemző miniszterelnökúrra, hogy ha valamiben egyszer megkapaszkodott, sokáig képes lógni rajta. Ma is ott buzgólkodik a békén, hiába akarják sötét erők háborúba kényszeríteni. Hogy kik azok a sötét erők, egyelőre rejtély, hacsak az ukránok morgását (dühét) nem tekintjük annak, akik azt szeretnék, hogy Magyarország szavakban is támogassa őket. A morgás értehető, mivel Oroszország minden keze ügyébe került hadigéppel támad, és olyankor nincs érzéke a célpontként használtaknak sem a finom pávatánchoz, sem az orbáni kettősbeszédhez. Az ukránok ehelyett elvárják a mellettük történő konkrét és egyértelmű kiállást. A magyar kormánytól is.

Azt ugyan várhatják. Olyan úgyse lesz.

A világ demokratikus része szintén békét szeretne, de nem mindenáron. Aki ezt követeli, az belenyugszik, hogy Oroszország az elrabolt területeket megtarthassa, és ezzel megadja az esélyt a jövő minden agresszorának, hogy elindítsa csapatait, mivel azok úgy gondolhatják, a demokratikus országok a területrablást nem fogják megakadályozni. Oroszország már bemutatta annak példáját, hogy nincs ellenállás (amint a Krím annektálásakor úgy is láthatta), tovább fog lépni, például Donyeck és Luhanszk annektálása érdekében, mert a korábbiakból arra következtet, gond nélkül teheti.

Ha azokat is megszerezte, az ismételt továbblépés magától értetődő, ahogy néhányan az orosz vezetésből már beszéltek párszor erről.

Az agresszori mohóságot illetően: mikor Chamberlain a Hitlerrel való tárgyalás után kijelentette, hogy Csehszlovákia feldarabolása és a Szudétavidék Németországnak való átengedése árán meghozta a békét, Churchill azt mondta neki a Parlamentben:

„Ön választhatott a becstelenség és a háború között. A becstelenséget választotta, és meg fogja kapni a háborút.”

Igaza lett.

Azért nagy hiba az azonnali béke követelése, mert nem csak az Oroszország jelenlegi területnyereségét fagyasztaná be, anélkül, hogy garanciát kapna a világ arra: az oroszok nem folytatják gyilkos terjeszkedésüket. Siker esetén „folyt. köv.” jöhetne, hiszen az agresszorok így szokták.  Az ellenzék is a fenti elvet vallja, mert józan ítélőképesség esetén mást nem is tehet.

Orbánt viszont a ráció nem nagyon zavarja, ő aztán rendíthetetlen békepárti tűzön-vízen át.

Mint derék népének elmondotta volt, „…ütnek, vernek, rúgnak, harapnak, minden eszközt bevetnek, hogy belerángassanak minket a háborúba.” Minden eszköz alatt nyilván a demokrácia hiánya meg az alapítványok közbeszerzés mentessége (= közpénzkiáramoltató képesség) miatt visszatartott EU pénzeket érti. Az eljárásokat, noha az EU már számtalanszor megindokolta, fura módon nem tartja jogosnak, viszont ha figyelünk rá, világos lesz a kép:

Mások számára követhetetlen észjárással navigáljuk hazánkat az európai hullámverésben”.

Aha. Hát, ha csak úgy nem…

A primitív észjárású Németország Orbán szerint már belesodródott a háborúba, de sokak meglepetésére pont úgy néz ki, mint aki nem sodródott bele.

Mi is pont úgy nézünk ki, ám ez nem a német típusú vakvéletlennek, hanem kizárólag miniszterelnökúrnak köszönhető, mert ő, míg ott lesz a vártán, nem enged a sodródásnak semmiképp!

Azon az áron sem, hogy közben szép lassan kisodródunk a demokratikus Európából.

Élelmiszer-ársapka – francia módra

Antiinflációs élelmiszerkosarat szeretne a kormány Franciaországban. Egy évvel ezelőtt a gyártók és a forgalmazók  körülbelül 3,5%-os átlagos áremelésről tárgyaltak. A hónapok során a valók emelkedés folyamatosan felmászott a szupermarketek polcaira ami mára elérte 14,5%-os szintet. 

Bruno LeMaire, aki elnök szeretne lenni Macron után, felkereste a mezőgazdasági vásárt Párizsban, ahol elmondta: meg kell védeni a fogyasztókat az élelmiszerárak gyors emelkedésétől.

14%-os volt az éves élelmiszer infláció februárban Franciaországban vagyis jóval elmaradt a magyartól, de a vásárlók ezt is sokallják.

“Olyan megoldást akarok, amely minden honfitársunkat érinti, az egész középosztályt “ – hangsúlyozta a pénzügyminiszter, aki ki is tűzte a határidőt az élelmiszer infláció elleni akció kezdetére: az érintett feleknek március 15-ig kellene egyetértésre jutniuk valamiféle ársapka rendszerről. Bruno LeMaire őszintén megmondta, hogy az államnak nincs elég pénze ahhoz, hogy teljes mértékben magára vállalja az élelmiszer-áremelkedés kompenzálását. A pénzügyminiszter abban bízik, hogy a nagy agrár termelők és kereskedők megértőek lesznek.

“A nagykereskedők hajlandók lépni ebben az ügyben, a termelők is megértik a problémát. Meg vagyok győződve arról, hogy együtt megtaláljuk a megoldást az élelmiszer-infláció megfékezésére.”

Infláció ellenes kosár

Ezt javasolja a kereskedelmi miniszter. Olivia Grégoire szerint ebbe a kosárba kerülnének bele a legfontosabb élelmiszerek, melyeket ársapka védene az infláció ellen. A  miniszterasszony hangsúlyozta, hogy nem arról van szó: befagyasztják az élelmiszerárakat. Sokkal inkább arról, hogy a szegényebb társadalmi csoportok, amelyek kasszájában jelentős tételt képeznek az élelmiszerek, találjanak maguknak olcsó árut a piacokon és  a boltokban. A baj az, hogy újabb élelmiszer-áremelkedés várható, mert a termelők és a nagykereskedők ebben állapodtak meg szerda este – írja a párizsi Le Point.

Az élelmiszer-infláció egyre gyorsul

A kormány lépéskényszerben van, mert az  élelmiszer infláció januárban még “csak” 13,3% volt, februárban már 14,5%-ot mértek miközben a kormány  népszerűsége a mélyponton a népszerűtlen nyugdíj reform miatt.

Mi kerüljön az infláció ellenes kosárba? Még vita van a kormányon belül is, de körülbelül 50 terméket szeretne a többség. Ebben nemcsak élelmiszerek lennének hanem higiénához szükséges szerek is.

Mit szólnak mindehhez a nagy kereskedelmi láncok?

A Lidl és a Système U elfogadja az infláció ellenes kosár ötletet, de a Carrefour nem.

“Ez egy technokrata elképzelés. Mi már megtettük az infláció ellen, amit lehetett, és ezt jeleztük is a polcokon”

– mondta Alexandre Bompard, a Carrefour elnök – vezérigazgatója  a Le Figaro tudósítójának pár nappal ezelőtt amikor Macron elnök felszólította a nagykereskedőket, hogy mondjanak le a profit egy részéről annak érdekében, hogy a vásárlókat megkíméljék az inflációtól.

A szerdán véget ért tárgyalás a nagykereskedők és a termelők között 10%-os áremelésről szólt. A három hónapig tartó tárgyalások késhegyre menő vitákat hoztak, mert a termelők arra hivatkoztak, hogy nagyon megnőttek a költségeik az ukrajnai háború miatt. Nemcsak az energia lett drágább hanem a műtrágya is, amelyből mind Ukrajna mind pedig Oroszország jelentős exportőr volt.

Ezért azután Bruno LeMaire pénzügyminiszter óvakodott attól, hogy konkrét számokat mondjon a tervezett infláció ellenes kosárról a mezőgazdasági vásáron Párizsban.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK