A gender fura jószág. Tulajdonképpen senki sem tudja, hogy mi az, ezért minden megbecsülésünk azoké a derék embereké, akik nem tudják, és mégsem nyilatkoznak róla.
A többiek sem tudják, viszont ők nyilatkoznak, szerintük valami melegizé, és ha az, akkor már tuti közel jár a pedofiliához, ugye Józsikám! A mondás is úgy szól, hogy aki hazudik, az lop. aki lop, az rabol, aki rabol, az gyilkol is, így aztán jobb, ha rögtön kicsináljuk a homit, mielőtt megrontja a gyereket.
Az Úr is azt üzente, hogy egyrészt férfival ne hálj úgy, ahogyan asszonnyal hálnak, mert utálatosság az, másrészt azt, hogy aki csak egyet is elkövet az ott felsorolt felsorolt utálatosságok közül, azt ki kell irtani. Mózes harmadik könyve, tizennyolc:huszonkettő, meg tizennyolc:huszonkilenc, ahogy a tisztelendő dörögte a minap.
Kormányzatunk tagjai és egyéb fideszes potentátok versengve bizonygatják megszólalásaikkal, hogy a gendert illetően ők sem tudják micsoda (ez valami jópont lehet arrafelé a főnöknél), és láthatóan nem is akarják tudni, mert ha bármilyen módon vagy formában találkoznak vele, „Apage satanas!” kiáltással rohannak onnan el. Nem írnak alá semmit, amelyben a szó megtalálható, mert egyrészt szigorú utasítás van rá, meg hát maguktól se tennék, nem tudnának tükörbe nézni másnap, hogyha mégis.
A gender egyébként tényleg bonyolult. Úgy is hívják, társadalmi nem, amely a biológiai nemhez kapcsolódik. Egy adott társadalom törvények és szokások garmadája által határozza meg, hogy a ránézésre IQ 65-tel is megismerhető, kétfajta biológiai nem egyedeitől milyen viselkedést vár el nemenként, és mit tesz vele, ha a látszatra hímek vagy látszatra nőstények valamelyike a társadalom fenti, hímekre, illetve nőstényekre vonatkozó követelményeinek nem tesz eleget.
A követelmények és a nemteljesítésért kiosztott büntetések együttese, azaz a gender időben és országonként is változik, így sok fajtája van.
Közbenső, azaz szivárványos változat a két nem között az ősi, Bibliára alapozó, ún. „konzervatív” gender szerint nincs, illetve, ha van is, úgy kell mindenkinek tenni, mintha nem lenne (Mindent tagadni, Baldrick!).
Eddig még érthető. A probléma az, hogy egyrészt az Úr gondatlan volt, mert a teremtéskor Ádám meg Éva esetében az agyműködést és a magzatfejlődést nem rendelte hozzá szigorúan a látható biológiai nemhez, másrészt a társadalmak sem egyformák, így az egyik Alaptörvényében benne van, hogy az apa férfi, az anya nő, másoknál meg nincsen benne. Tessen most már elképzelni azt az összevisszaságot, ahogy mindenféle biológiai nemek születnek mindenféle aggyal, mindenféle társadalomba csak úgy bele!
Jó-jó, persze kilencvenöt százalékkal nem lesz semmi baj, a lányok hosszú hajat és szoknyát viselnek, miközben babáznak, a fiúk meg lövöldöznek gyerekkorukban, nadrágot hordanak, és felnőve, ahogy az ősi gender előírja, leteperik a lányokat, akik szelíden hagyják magukat leteperni, miközben eszébe sem jut egyiknek sem, hogy ők a másik nemhez tartoznának.
Ezekkel hát nincs gond, na de a maradék! A fiúk babáznak, a lányok lövöldöznek, néhányuknak sűrűn eszébe jut, a másik nemhez tartozás, sőt ez az agy parancsa náluk, plusz máshogy öltözködnek, máshogy viselkednek, és felnőve másokat szeretnek, mint akiket az ősi gender szerint kellene. Velük mi legyen?
A gendert tekintve kétfajta társadalom létezik.
Az egyik a liberális. Ez a társadalom azt mondja, az az öt százalék is ember, és nálunk hasznos tag lehet. Az, hogy másképp öltözködnek, másképp viselkednek, és másokat szeretnek érdektelen, mert ezzel nem okoznak semmiféle kárt a többieknek (kivéve azokat, akik direkt odajárnak felháborodni). Hogy mit ír elő az ősi gender vagy bármilyen egyéb gender, az az ilyen engedékeny társadalmat nem hatja meg. Nincsenek elvárásai, és nem akar ennek alapján büntetni sem. Tudják, hogy a melegség nem nevelési vagy pláne „népszerűsítési” kérdés (mindenki belegondolhat saját magába, hogy őt rá lehetne-e nevelni, ha nem olyan, illetve ki lehetne-e gyógyítani, ha olyan).
Az ilyen társadalomban a gyerekeknek éppúgy természetes a két királylányos vagy két királyfis mese, mint a királylány plusz királyfis, és kicsi koruktól fogva tudják, vannak ilyenek is, meg olyanok is (szexről persze egy árva szó sincs a meséikben, hiszen gyerekek).
Ezért a másság pont olyan nekik, akár a hatos villamos, a kezdetektől tudják, hogy van, de sem nem zavarja, sem nem érdekli őket, és mikor bakfissá meg kamasszá serdülve ténylegesen találkoznak vele, rájuk nézve immár semmilyen hatása nincs. Sem félelem, sem gyűlölet, sem megvetés, sem kiröhögés (azoknál, akik nem „olyanok”), sem riadalom, sem pánik, sem összeomlás (azoknál, akik igen). „Érzékenyíteni”, azaz a másság elfogadására nevelni egyiküket sem kell, hiszen nekik a másság eleve természetes. A szülők az ősi gendert nem kényszerítik rá egyik gyermekükre sem, kilencvenöt százalék úgyis a többséghez akar és fog tartozni, öt százalék meg biztosan mást akar, akárhogy is próbálnák beleverni a „normalitást”.
A nemváltást, ha valaki azt igényli, a megfelelő életkor elérése után pszichológusok segítik, és mindenki úgy gondolja, ez a magánélet tartozéka, amihez másnak semmi köze sincs.
Az ilyen társadalom tudja, és minden tagjával megérteti, hogy a másságnak pont annyi köze van a pedofíliához, mint a társadalom úgynevezett „normális” részének, azaz mindkettő ugyanolyan valószínűséggel és arányban pedofil, ergo a másság pedofíliához kapcsolása ritka nagy hülyeség, lehet mondani. Ha meg célzatosan kapcsolják össze, hazudva így a népnek, az már egy még lejjebbi kategória.
A másik társadalomfajta a keresztény konzervatív. Nekik minden másság biblikusan természetellenes (A „Hogy lehet a természetben bármi természetellenes?” kérdés a sátán műve, nem szabad még feltenni sem!).
Ilyen 2k például kies hazánk, melynek többségi reprezentánsa könyvdarálással mutatja be, mennyire fogalma sincsen arról, hogy az ő többséghez tartozása pusztán szerencse dolga, azaz a történések kedvezőtlen összjátéka folytán lehetne akár ő is ledarált. Az ilyen társadalom hangsúlyozottan „a szülőknek tartja fönn” a szexualitásra és a nemi identitásra vonatkozó nevelést, azaz törvényileg írja elő, hogy a társadalom véleménye egy fikarcnyit se változzon soha, és nemzedékről nemzedékre legyen minden másság pont ugyanúgy visszataszító, megvetendő, kigúnyolásra méltó, ahogy a derék szülőknek, nagyszülőknek, dédszülőknek ésígytovább az. Mint a 2k Láthatatlan Alaptörvény mondja: „Legyen utálkozás, röhögés és titkolás”. A vélemény aztán szülőkről gyerekekre, majd az unokákra száll, így rögzül a változásra való képtelenség, azaz a társadalmi begyöpösödés.
Láthatóan ez is a cél. Ugyanakkor igen kellemetlen lehet a fideszes csapatnak, hogy hoztak ugyan egy törvényt a még jobb begyöpösödés érdekében, de a törvény pont azt nem garantálja, ami állítólag a célja volt:
6/A. § E törvényben foglalt célok és gyermeki jogok biztosítása érdekében tilos tizennyolc éven aluliak számára pornográf, valamint olyan tartalmat elérhetővé tenni, amely a szexualitást öncélúan ábrázolja, illetve a születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérést, a nem megváltoztatását, valamint a homoszexualitást népszerűsíti, jeleníti meg.
Azon lehet vitatkozni, hogy ha maga a szülő beszél a tiltottakról gyermekének, akkor az „tartalom”-e, az viszont kétségtelen, hogy ha a szülő beszélhet (mert, tegyük föl, a jogalkotó úgy nyilatkozik, hogy az ismeretterjesztő szöveg „nem kifejezetten tartalom”, tehát engedélyezi), akkor bárki más is beszélhet erről neki, mert a szülő nem lett a jogszabályban nevesítve. Ha viszont eltérő jogértelmezés miatt más nem beszélhet a gyermeknek erről, akkor a törvény szerint a szülőnek is tiltva van.
Ebből következően az a kijelentés, hogy a jogszabály célja a szülő kizárólagos jogosulttá tétele a témáról való felvilágosítás tárgyában, szimpla mellébeszélés, precízebben: a nép átverése. Valami jobbat kéne kitalálni.
A sok jogász közt láthatóan elveszett a lényeg, ráadásul ezt a szerencsétlen paragrafust a pedofíliáról szóló törvénybe tették, emiatt az EU támadásra készül, és hogy ostobáék juszt is körömszakadtáig védik, az a Nemsikerült Művön csak egy összefirkált papírkorona.
