Featured

Európában is fentanil hullám várható

Az Egyesült Államok után Európát is letarolhatja a szintetikus kábítószer, amely oly sok halálesetet okoz – figyelmeztette az Európai Unió belügyi biztosát Blinken amerikai külügyminiszter Washingtonban.

Ötvenszer erősebb mint a heroin, és eddig már több tízezer ember halálát okozta a szintetikus kábítószer az Egyesült Államokban. Antony Blinken külügyminiszter ezt mondta erről az Európai Unió belügyi biztosának:

”Vagy arról van szó, hogy máris megvan ez a gondjuk, de nem vesznek róla tudomást vagy pedig hamarosan meglesz.”

Ylva Johansson asszony így reagált erre amikor a brüsszeli Politiconak nyilatkozott:

”Az USA a kanári madár szerepét akarja játszani a fentanil ügyében. Fel akarja hívni mindenkinek a figyelmét arra, hogy milyen nagy veszélyről van szó.”

A belügyi biztos szerint a fentanil egyelőre még nem komoly probléma az Európai Unióban, ahol még a marihuána a legnépszerűbb drog, és a kokain, amelynek a fogyasztása a legdinamikusabban növekszik.

“Az Egyesült Államok elsősorban Mexikóból importálja a fentanilt, de Európában megvannak az előállításhoz szükséges laboratóriumok vagyis hogyha felmerül az igény, akkor megkezdődhet a tömeggyártás. 2021-ben 431 drog labort fedezett fel a rendőrség az Európai Unió tagállamaiban. Brüsszel figyelmeztette a tagállamokat, hogy a tálibok megkezdték a harcukat a heroin ellen, és ennek következtében drámai mértékben csökkenhet ez a kábítószer az európai piacon. A szerepét pedig átveheti a fentanil, amely sokkal veszélyesebb mint a heroin.

Ylva Johansson biztos elmondta a Politiconak, hogy úgy akarják megelőzni a veszélyt, hogy jelentősen növelik a pénzt és a személyi állományt a kábítószer ellenes ügynökségnél. Ursula von der Leyen már beszélt erről amikor felvázolta az Európai Unió helyzetét. Ennek megfelelően az év végéig átfogó kábítószer ellenes akciótervet terjesztünk elő – mondta az Európai Unió belügyi biztosa.

Az USA-ban overdose (túladagolás) rekordot hozott a fentanil

Az igazságügyi miniszter ennek tudatában úgy rendelkezett, hogy jövőre 345 millió dollárt szánjanak a megelőzésre. Az AP hírügynökség arról számolt be, hogy a DEA, a kábítószer ellenes ügynökség rendszeresen fogad olyan családokat, ahol az iskolás gyerek fentanil túladagolás áldozata lett.

“Tudjuk, hogy a fentanil a láthatatlan méreg, melyet sokan úgy vesznek be, hogy nem is tudnak róla. Épp ezért ezt egyedül nem lehet legyőzni“

– hangsúlyozta Merrick Garland amerikai igazságügyi miniszter. Aki elmondta, hogy egyéves kisgyerek is a fentanil áldozata lett egy bölcsődében.

Régebben Kínából jött a szintetikus kábítószer az Egyesült Államokba, emiatt reklamált is Trump akkori elnök Hszi Csin ping kínai államfőnél. A kínaiak le is álltak a fentanillal, de szerepüket átvették a mexikói kábítószerkartellek.

“A fentanil elsősorban Mexikóból érkezik: a Sinaloa kartell 23 tagját ezért vád alá helyezték az Egyesült Államokban. Mexikó kiadta a kartell vezetőjét Ovidio Guzman Lopezt, aki ártatlannak vallotta magát a bíróság előtt” – közölte az USA igazságügyi minisztere.

A baj az, hogy nagyon olcsón elő lehet állítani a fentanilt:

“halálos adagot lehet készíteni olyan vegyszerből, amelyből egy pirulához csak egy cent értékű nyersanyag kell”

– mondta az igazságügyi minisztérium szakértője.

2020 óta minden évben több mint százezren halnak bele kábítószer túladagolásba,  és ezek kétharmada fentanilt fogyasztott, sokszor tudtán kívül, mert a kábítószert gyakran más szerekbe keverik, melyeket gyógyszerként árulnak az Egyesült Államokban.

Oroszországnak és az Egyesült Államoknak egyaránt érdeke az energiaválság

“Németországban konszenzus volt abban, hogy kell az olcsó orosz energia, mert ez alapozza meg a gazdaság növekedését“ – nyilatkozta Merkel ex kancellár gazdasági tanácsadója a londoni Financial Times-nak.

A gazdasági szakember Lars Hendrik Röller elmondta, hogy az olcsó orosz földgáz tette lehetővé a német gazdaság fejlődését 2005 és 2020 között. Ezért ragaszkodott Merkel kancellár az Északi Áramlat orosz gázvezetékhez, és ezért akarta azt lehetetlenné tenni az Egyesült Államok.

A fejlett országok közül Norvégián kívül kizárólag az USA az, amely energiatöbblettel rendelkezik, vagyis miközben otthon olcsó energiát használ fel közben még exportra is jut belőle. Miután az Északi Áramlat 1 és 2 vezetéken leállt a földgáz szállítás, pontosabban az utóbbin el sem indult, az Egyesült Államok lehetőséget kapott arra, hogy a drága cseppfolyósított földgázt eladja Európában miközben a német ipar elveszíti nemzetközi versenyképességét.

Az egy főre jutó GDP az Egyesült Államokban 80 ezer dollár míg Németországban  csak 51 ezer dollár és Japánban 35 ezer dollár. Kínában, amely az USA legnagyobb vetélytársává vált, ez mindössze 13 ezer dollár.

Az energia válság az Egyesült Államok kezére játszik Kínával szemben: 2028-ra sem csökken a két óriást elválasztó szakadék, mert az USA GDP-je 32 ezer milliárd dollárra növekszik míg Kínáé csak 27 ezer dollárra. Kína is nettó energia importőr éppúgy mint Németország vagy Japán.

Putyin utolsó reménye a magas energia ár

“Ha magas lett volna a kőolaj és a földgáz ára, akkor a Szovjetunió még mindig fennmaradt volna”

– nyilatkozta Mihail Szergejevics Gorbacsov a Szovjetunió bukása után 15 évvel 2006-ban.

Putyin elnök ma ugyanebbe a reménybe kapaszkodik bele hiszen még 2023-ben is ez a fő exportcikke Oroszországnak. A magas ár érdekében Oroszország napi 300 ezer hordóval csökkentette az olajkitermelését éppúgy mint Szaúd Arábia, mely több mint napi egymillió hordóval szállít kevesebbet a világpiacra. Putyinnak ma az okoz gondot, hogy a kínaiak 40%-kal olcsóbban veszik a földgázt mint az európaiak kihasználva Moszkva nehéz helyzetét. India ugyanígy tesz az orosz kőolajjal, melyet rúpiáért vásárol meg Oroszországtól, majd finomított formában tovább exportál Nyugatra dollárért vagy euróért, elsősorban Németországba.

Csakhogy így már drága az orosz energia miközben Németország ipara az olcsó földgázra és olajra volt beállítva. A Merkel – Putyin duó ennek az együttműködésnek a szimbóluma volt, a kancellár asszony és az orosz elnök felváltva beszélgettek egymással németül és oroszul. Merkel ex kancellár gazdasági főtanácsadója ma is védelmezte ezt az együttműködést Oroszországgal, rámutatva arra, hogy nehéz lesz megtalálni az alternatívát ehhez a modellhez. Kína is kihasználja Németország nehézségeit, és olcsó elektromos autókkal akarja elárasztani egész Európát. Macron francia elnök emiatt kereskedelmi háborúval fenyegetőzik, de Scholz német kancellár leintette őt:

“Szó sem lehet kereskedelmi háborúról Kínával, mert ahhoz túlságosan is fontos a kínai piac Németország és az egész Európai Unió számára.”

Beavatkozás

Közismert, hogy a demokráciákban a nép a hatalmat leginkább választott képviselői által gyakorolja. A képviselők tehát a nép alkalmazottjai (minister = szolga), akik fizetést kapnak azért, hogy a kormányzás súlyos gondját a nép válláról levegyék.

A demokratikus Parlamentekben a többség dönt, amely döntést aztán a hivatalnoksereg hajtja végre. A kormányzó párt által benyújtott javaslatokat az ellenzék nyilvánosan és érvekkel kritizálja, aminek alapján (ha a többség úgy véli) módosíthatók, és a parlamenti döntést pártoktól független szervek sok szempont alapján vigyázzák, hogy az minden tekintetben megfelelő legyen.

A választásokon sokfajta párt küzd a hatalomért, de általában van két nagyobb csoport, melyek váltógazdálkodást folytatnak – kivéve, ha történik valami, mint például Magyarországon, ahol 17 éve egy (vagy több) átkozott személy kicsempészett egy belső használatra készült beszédet, amelynek nyilvánosságra hozása után elszabadult a pokol. Kellett hozzá persze az akkori ellenzék, azaz a mai hatalom befeketítő és lázító tehetsége is, így a következő választásra sikerült nekik összehozni a kétharmados fölényt. Ez a fölény immár 13 éve határozza meg az ország sorsát, és ahogy most kinéz, fogja is még egy darabig. Lévén a fölényben lévők pártja egyszemélyes, az az egy személy immár sok éve Magyarország demokratikus módon megválasztott diktátora.

Megjegyzendő, hogy a párt korábban kétszemélyesként működött, lásd pl. XIII. Lajos és Richelieu, de pár évvel a nagy győzelem után a sokkal népszerűbb simán kinyírta a sokkal okosabbat, akinek belső hatalmát köszönheti.

A diktátorság nagy előnye, hogy az ember saját országát illető elképzeléseit akadálytalanul valósíthatja meg, és ha az ország arculatát és berendezkedését tekintve a XX. század első felére, azaz a kormányzóval sújtott királyságra, erkölcsiségét tekintve meg a középkori merev vallásosságra akarja formálni, hát akkor arra. A diktátori hatalommal minden ellenállás letörhető. Ezért ilyesféle most az államunk.

Diktátor regnálása esetén a hepciáskodók összes pénzét le lehet nyúlni, minden kommunikációs eszköztől meg lehet őket fosztani, rájuk lehet uszítani a kormányzó párt által elfoglalt fékeket és az ellensúlyokat (NAV, ÁSZ, Ügyészség, stb.). Hogy nem jön értük a fekete autó, csak annak köszönhető, hogy az EU-ba ugyan sokfajta módon belerúgtunk már, de teljes erőből és célzottan kényes helyre mégsem javasolt. Persze még öt-hat év diktátorkodás, vagy pláne az ország EU-ból való kiléptetése változtathat a helyzeten: mondjuk, hogy ha a fontos döntési mechanizmusokból ki tudna pöckölni minket. Akkor lenne az, hogy a diktátor nemzeti öntudatával sértődötten kilépne, és a 93 ezer négyzetkilométeren korláttalanná válhatna hatalma.

Mint az a fentiekből látható, a diktátorságnak országon belül nincsenek határai.

Ez az értelmisége által jól tájékoztatott magyar népnek köszönhető, mert ő biztosítja a kétharmadot választásról választásra derék és megbecsült diktátorának. Abszolúte demokratikusan.

Sajnos külföldiekkel szemben a diktátor nem tehet meg mindent, de azért a miénk megpróbálja. Ő még akkor is küzdött a szovjet csapatok távozásáért, mikor már két hónapja folyamatban volt kivonulásuk. Nyilván az általa később eltaposott okosember mondta neki, hogy ezt tegye, mert így majd azt hiszik, hogy ő zavarta ki a ruszkikat – és valóban, így is lett. Ez pont olyan, mint az infláció nyakon ragadása, és annak fejszével való csapdosása, míg össze nem megy kicsire a nyomorult. Ebben annyi igazság van, hogy a mi inflációcskánkat döntő részben Orbán növesztette hatalmasra, tehát van miből csökkennie. Mármint magától. Nem kell ahhoz semmiféle diktátori közreműködés.

A nagy győzelmek után az itthoni sikerekre alapozva kezdett szkanderozásba később a miniszterelnök külföldön is. Először a Néppárttal (sima vereség, még ha a 85. percben ő vonult is le a pályáról, hogy ne látszódjon annak), a norvégokkal (6:0 oda, egy vasat sem kaptunk, és nem is fogunk kapni), a V4-et sikerült szétrobbantani, az Egyesült Államok kormányával rossz viszonyban vagyunk. Jelenleg folyik a svédeket szívatása, a svédek nem átallnak rólunk hazudni.

Még szerencse, hogy a diktátor úr csapata keményen megmondta nekik, hogy nálunk nincsen semmiféle diktatúra.

A sor folytatható. Legfőbb szövetségesünket illetően annyi vétóval fenyegetőzött, meg annyit cselezgetett (ezeket pávatáncnak hívja), hogy az EU-t tekintve oda a pénz és a tisztelet, mivel pedig a magyar nép szabad akarata szerint Magyarország személyesen ő maga, ezért a miénknek is annyi. Mind a pénzünknek, mind a tiszteletnek.

A szövetségesek közt sokan azt szeretnék, ha mások kormányoznák az országot, ugyanis a Nyugat egy ilyen rút szibarita váz, imád nyugodtan és simán működni, józan kompromisszumokkal, mindenfajta gáncsoskodás nélkül.

Természetesen csak rajtunk kívül szeretnék azt. Mi ugyanis sokadszor választjuk meg kedvenc diktátorunkat, akár a Mindenség ellenében is. Meg is lett az eredménye, megint az egész világ minket bánt, ahogy a besenyők óta szinte folyamatosan, én nem is tudom, mi lenne velünk, ha a miniszterelnök úr nem védené a magyar érdekeket éjt nappallá téve.

Most például a beavatkozástól fog megvédeni. Eddig a tudjukkik bármikor küldhettek ide hatalmas összeget, például Márki-Zay részére négymilliárdot, ami kiteszi a kormány által FIDESZ propagandára fordított közpénznek tán még a 2 (kettő) százalékát is! Hoppá! Kettő százalék! Az már aztán valami!

Ebből a két százalékból a dollárbaloldalt megválasztva és azt manipulálva söpörhették volna félre a Magyar Érdeket!

Persze csak volna, mert a magyar nép tudta, mi a kötelessége és újból kétharmadot adott kedvenc diktátorának, így aztán nem is érkeznek Luhanszkból rossz hírek halálba küldött fiainkról, gyermekeink genderügyben továbbra is a teljes tudatlanság biztonságát élvezik egészen 18 éves korig, és nem jön ide egy migráns sem, maximum annyi időre, amígIMF átszeli az országot. A többi legyen az osztrákok gondja, akik szerint a migránsok 80 százaléka tőlünk érkezik.

Igaz, az EU által demokráciaügyben megküldött, 27 pontba foglalt követelményrendszerről nagy a csönd, de biztosak lehetünk benne, hogy ha ez van, akkor ez a csönd a magyar érdek, és hogy ez a miniszterelnök úr érdekével száz százalékban egyezik, az nem a véletlen műve, miután ő Magyarország. És a magyarok is. Személyesen.

Általánosságban még elmondható, hogy a külföldi beavatkozásnak nagy hagyományai vannak minálunk, emlékezhetünk például az IMF beavatkozásra, mikor cselesen kedvező kölcsönt adtak nekünk, amelynek egyharmadát korábban felvett magasabb kamatú kölcsönök kiváltására fordítottuk, így a költségvetés terhelése csökkent, egyharmadát az MNB-be tettük devizatartaléknak, egyharmadát meg fel sem vettük. Ez még az átkozott gyurcsányi korszakban történt, könnyen elképzelhető, miket kértek ezért cserébe! Tudni nem tudjuk ugyan, de elképzelhető. Szerencsére a diktátor… illetve hát a miniszterelnök úr a győzelem után gyorsan észrevette, hogy ez a magyar érdek arculcsapása, és úgy kirúgta innen őket, mint a sicc. Alacsony kamatok? Még csak az kéne! Ott van aztán az a beavatkozás, hogy külföldi, nem itt élő emberek tömegesen vehetnek részt a magyarországi szavazásokon… illetve bocs, az nem az. Az jó beavatkozás.

A fentiek fényében nem csoda, hogy a miniszterelnök úrnak ébernek kell lennie. Ezért készítenek elő most egy törvényt, hogy külföldről semmilyen szervezet ne kaphasson egy vasat se, mert még a végén az ellenzéket támogatná, ami megengedhetetlen. Legyen elég, hogy a magyar államkincstár a százmilliárdokkal a FIDESZ-t támogatja, az ugyanis magyar érdek, és különben is nem a külföld avatkozik be propagandisztikus, elfogult hangvételben a választásokba, hanem az MTVA, a Rogán féle levelező és plakát egylet, a CÖF, a Megafon meg a komplett NER sajtó, melyek tisztán magyar érdekeltségek ugyebár. Így már minden rendben, gondolhatja derék népünk, mert más információja nincs, így a diktátor úr 2026-ban remélhetőleg újabb kétharmadot kap.

A jelenlegi ellenzéknek a zemútnyócéves időszakban, mikor még ők kormányoztak, nem volt hatalma a fékek és ellensúlyok felett, nem állította saját szolgálatába a közmédiát, nem veszett össze minden szövetségesünkkel, és ha ők lennének hatalmon, már rég itt lenne a Norvég Alap pénze meg az EU pénz is, a többiről nem is beszélve. De az nem volt jó nekünk. És ma sem az.

Karakán egy nép vagyunk. Vagy dafke?

Gigantikus veszteség a Nemzeti Bankban

999 milliárd forint veszteséget hozott össze egy félév alatt a Magyar Nemzeti Bank, és ezzel minden eddigi rekordot megdöntött. Ennek alapján nagyon is érthető, hogy Matolcsy György miért bírálta oly elszántan a kormányt a közgazdász vándorgyűlésen.

Elvben a magyar államnak kellene pótolnia a Nemzeti Bank veszteségét, de ez teljesen felborítaná a költségvetés amúgyis törékeny egyensúlyát. Ezért módosítják a jegybank törvényt, hogy lehessen mínuszban a Magyar Nemzeti Bank akár hosszú időre is. Jelenleg ez mínusz 1511 milliárd. Ekkora veszteség láttán felmerülhet a kérdés: nem rúgja-e ki Orbán Viktor egykori jobbkezét? Ez annál is könnyebben mehetne, mert csak meg kellen kérdeznie, hogy mi lett a Nemzeti Bank korábbi nyereségével, amelyből például a Pallas Athéné alapítványokat létrehozták? 266 milliárdot kaptak ezek az alapítványok mondván “ez már nem közpénz.” Emiatt hosszú vita bontakozott ki a nemzeti együttműködés rendszere és Brüsszel között. Végül az alapítványokat bezárták. Az európai statisztikai hivatal nem fogadta el az érvelést: a nyereség már nem közpénz.

A veszteség ugyanis mindenképpen az: azért a magyar államnak kell jótállnia.

Mi lesz ezután?

Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter még nem is oly rég Matolcsy György jobbkeze volt, aki kulcsszerepet játszott a devizaadósság-rendszer felszámolásában. Emiatt Orbán Viktor miniszterelnök azt mondta neki, hogy “ezért egyszer majd kérhetsz tőlem valamit.” Nagy Márton azon melegében kérte is a főnöke posztját, de ezt akkor a miniszterelnök megtagadta tőle. Matolcsy György sietett megszabadulni ambiciózus alelnökétől, aki előbb Orbán Viktor gazdasági tanácsadója lett, majd a kormányban kapott szerepet mint gazdaságfejlesztési miniszter. Most ő számít Orbán Viktor elsőszámú gazdasági válságmenedzserének.

Hol a kiút a reménytelennek látszó helyzetből?

Ezt kellene megmutatnia Nagy Mártonnak, ha megkapja a Nemzeti Bank irányítását. A számok kiábrándítóak: a gazdaság stagnál, az infláció magas marad. Ez bizony stagfláció, amelynek a következményei politikailag nehezen kezelhetőek. Mindeközben nem jönnek az uniós pénzek, az energia számla pedig olyan magas, hogy azt nehezen viseli a költségvetés. A rezsicsökkentés düledező rendszerét viszont politikai okból nem lehet megszüntetni. A nyugdíjak kapcsán Orbán Viktor el is ismerte a dilemmát: bár nincs rá fedezet, de a kormány kifizeti az inflációs pótlékot.

Orbán tudja: szavazó tábora csak addig biztos  ameddig nem csökken drasztikusan az életszínvonala. Csakhogy most ez fenyeget: az infláció a szegények adója. Éppen azé a szegény kétharmadé, amely zömében Orbánra szavaz.

Az olcsó pénznek és az olcsó energiának vége, de Orbán Viktor épp erre alapozta a nemzeti együttműködés rendszerét, no meg a Brüsszelből érkező eurómilliárdokra. Ebben a helyzetben kellene Nagy Mártonnak pénzügyi varázslónak lennie. Orbán Viktor átadhatja neki a Nemzeti Bankot abban a tudatban, hogy bűnbaknak után Matolcsy  majd ő is jó lesz…

Szerb lőszer az ukrán hadseregnek

A nyugati szövetségesek nem tudnak elég lőszert szállítani Ukrajnának, de rávették Szerbiát, hogy álljon be a szállítók közé. Igaz, hogy titokban, mert Szerbia közvéleménye oroszbarát, és Vucsics elnök Putyin barátjaként szerepel a nyilvánosság előtt.

Szerbia szeretne bejutni az Európai Unióba miközben Vucsics elnök nagy magyar barátja, Orbán Viktor  épp a kijáratot keresi. Mind Orbán mind Vucsics egyensúlyozni próbál a Kelet és Nyugat között, de könnyen két szék közt a pad alatt találhatják magukat. Szerbia – Magyarországhoz hasonlóan – azt állítja, hogy nem szállít fegyvereket és lőszert Ukrajnának, ezért a szerb lőszerek jelzését meghamisítják, hogy ne derüljön ki róluk azonnal, hogy Made in Serbia.

Belgrád és az USA katonai kapcsolatai évtizedekre nyúlnak vissza hiszen Tito marsall idején a jugoszláv tisztikar elitjét nem Oroszországban képezték ki mint a többi kelet-európai szocialista országban hanem az Egyesült Államokban.

Amikor Milosevics titkosszolgálatának vezetőjét Hágában bíróság elé állították, akkor előkapta CIA igazolványát, és közölte: ő mindenről tájékoztatta Washingtont a délszláv háborúk idején.

Orbán – Vucsics – Fico: oroszbarát trió?

Ez Putyin reménye a hétvégi szlovákiai választásokon, ahol a nacionalista szociáldemokrata Robert Fico oroszbarát húrokat penget. Az USA és az Európai Unió emiatt mindent meg is tesz annak érdekében, hogy ne Robert Ficonak hívják Szlovákia új miniszterelnökét. Azt a forgatókönyvet szeretnék megismételni, amely Csehországban bevált: az oroszbarát Babis megnyerte ugyan a választásokat, de nem talált koalíciós partnert, ezért ellenzékbe szorult. A nyugati világ a liberálisokat támogatja, de ők sem képesek egyedül kormányt alakítani. Pellegrini, Fico egykori helyettese és utóda, aki új pártot alakított, lehet a királycsináló. Ezért fogadta őt Olaf Scholz német kancellár is.

Pellegrini letette a nagyesküt: nem paktál Robert Ficóval.

Csakhogy Fico az életéért küzd: ha nem ő lesz a miniszterelnök, akkor könnyen börtönbe kerülhet hatalommal való visszaélés vádjával. Szlovákiában az elmúlt években 40 magasrangú politikust és államhivatalnokot csuktak börtönbe emiatt. Eljárás indult Fico ellen is, de ezt a főügyész leállította arra hivatkozva, hogy nincs elég bizonyíték. Ha Fico nem lesz miniszterelnök, akkor a főügyész könnyen változtathat álláspontján illetve új főügyész kerülhet az ügyészség élére, aki majd úgy látja: bőségesen van bizonyíték arra, hogy hatalommal való visszaéléssel megvádolják Robert Ficot, aki azért bukott meg, mert kormányzása idején meggyilkoltak egy oknyomozó újságírót, aki épp a miniszterelnök gyanús ügyeiről tudott meg túl sokat.

Ismétlés (a tudás anyja)

Amit az ellenzékről tudunk, az sokak szerint kevés. Az ellenzék a bírálói szerint nem eléggé aktív, egyesek szerint ezt nem csinálja, pedig csinálni kellene, mások szerint azt csinálja, holott másra lenne szükség, sokak szerint hitele nincs, még többek szerint elképzelése sincs, és hát ezeket, kérem, szakemberek mondják, azaz az ország értelmisége, ők meg csak értenek hozzá! A nevükben is benne van.

A fenti kijelentések sajnos (függetlenül attól, hogy igazak, vagy sem) nagymértékben erodálják az ellenzéki győzelem esélyét avval, hogy erősítik  „A másik sem lenne jobb” mondat rendkívül negatív hatását.

Hiába csinál tehát Orbán bármit, és hiába írják, mondják, kiabálják sokan, hogy az rossz, nagyon rossz, rettentően rossz, a nagyközönség csak megvonja a vállát, és azt dünnyögi, hogy tudom, tudom, persze, hogy tudom, már hogyne tudnám, de a másik sem lenne jobb. Hogy ezt kitől tanulta meg a nép, és hogyan, azon mindenki gondolkodjon el, mielőtt megint valami dehonesztálót mondana az ellenzékre (akár a legkisebbet is).

Az Orbán-regnálás 13 éve, mely ráadásul nem csak hogy kétharmadokat, de a miniszterelnök számára egyre javuló kétharmadokat eredményezett, egyértelműen bizonyítja, hogy

ha bárki kormányt akar váltani, ahhoz az „Orbán rossz,” szövegű, ismételgetős technika kevés, pláne az ellenzék kritikájával vegyítve.

Ezt valahogy meg kellene értetni azokkal, akik a 13 orbáni év alatt még nem jöttek rá. Nem lesz egyszerű, mert az értelmiség nem csak hogy tud (hajjaj, de mennyire), hanem még nagyon bízik is abban, amit tud (elvégre ő maga kombinálta össze magamagának a mindenhonnan ömlő információkból), és tapasztalataim szerint szinte soha nem érez indíttatást arra, hogy ezen a tudáson módosítson. Néha még érvek hatására sem.

A leírtak alapján mondható, hogy ha valaki le akarja váltani a jelenleg regnálókat, vagyis azt szándékozik bebizonyítani a választóknak, hogy az ellenzék igenis jobb lenne, így Vállalkozóvá válik, annak sok problémával kell szembenéznie.

Követelmények

  1. A Vállalkozónak bele kell nyugodnia, hogy kis ország vagyunk, csak egy ellenzékünk van, így kizárólag ezzel tudjuk Orbánt leváltani. Úgy kell rá vigyáznunk, mint egy filigrán üveg dísztárgyra, ezért a győzelemig ne nagyon kritizáljuk őket. Lehetőleg sehogy se. Ha nem tetszene valami, ne újságba írjuk összekacsintva az olvasóval, hanem személyesen mondjuk el nekik. Ez persze nincsen kőbe vésve, ha például a független média óriásai a DK és az MSZP nélkül is le tudják váltani Orbánt, hatalmas szellemi fölényük birtokában nyugodtan gúnyolódhatnak rajtuk. Ha nem, akkor a gúnyolódás ellenjavallt.
  2. A Vállalkozónak tudnia kell, hogy az ellenzéki pártok összefogása Orbán menesztésének elengedhetetlen feltétele, ezért mindent meg kell tenni érte, de nem úgy hogy nyilvánosan szidja őket, mert még nem fogtak össze. Az ugyanis a cél szempontjából kontraproduktív viselkedés.
  3. A Vállalkozónak el kell fogadnia, hogy az ellenzéknek se pénze, se embere, se hitele (és ezek egyikén sem tud saját erőből változtatni!), ezért az agitációt azoknak kell elvégezni, akiket az emberek hitelesnek tartanak.
  4. A Vállalkozónak tudomásul kell vennie, hogy Gyurcsány többet hoz, mint amennyit visz. Nem elzavarni kell tehát, hanem elfogadtatni a néppel. Ez elkezdhető például azzal a közléssel, hogy Orbán rendőreinek a keze között több ember halt meg (ráadásul nem harci cselekmények során), mint ahánynak „Gyurcsány kilövette a szemét”, mégsem hívjuk Orbánt agyonveretőnek. Vagy feltenni a kérdést, hogy Gyurcsány mikor hazudott olyanokat a népnek, mint például „A TAO nem közpénz”, „A cafeteriához nem nyúlunk”, „Mi sohasem vetemednénk arra, hogy elhallgattassuk azokat, akik más véleményen vannak”, „Minden családot havi 181.000 forinttal támogatunk”, esetleg „Ne azt nézzék, amit mondok, hanem amit csinálok” (= hazudtam, és még fogok is), és konkrétan melyek is voltak azok a nyilvános gyurcsányi hazugságok? Természetesen ez csak javaslat, az Összefogás dönthet úgy, hogy erről nem beszél, inkább a háttérbe vonja a kampányban a volt miniszterelnököt.
  5. A Vállalkozónak rá kell jönnie, hogy az ellenzéknek, még ha konkrétan egyelőre nincs is, akkor is van közös programja, mert mindenki biztos lehet abban, hogy az alábbiak szerepelni fognak benne:
    1. az ellenzék, ha hatalomra jut, rövid időn belül teljesíti az EU demokráciára vonatkozó kívánságait és azonnal csatlakozik az Európai Ügyészséghez, azaz a jelenleg visszatartott EU támogatási pénzeket és kedvező hitellehetőségeket az ország villámgyorsan meg fogja kapni,
    2. az ellenzék nem csak szinten fogja tartani a nyugdíjakat, hanem azok az ellenzék által bevezetett, és a FIDESZ által eltörölt svájci indexálás visszavezetésével a gazdasággal együtt fognak növekedni,
    3. az ellenzék nem fogja megszüntetni a 13. havi nyugdíj folyósítását, hiába hazudozza azt a FIDESZ, hiszen Medgyessy vezette be, miközben a FIDESZ nem szavazta meg, a Medgyessy és Gyurcsány kormányok végig fizették, és Bajnai ugyan a világválság miatt szüneteltetni rendelte, de azt mondta, ahogy jobb idők jönnek, ismét fizethető. Orbán tíz évig, azaz Magyarország „legjobb tíz éve” alatt (ők mondták!) úgy látta, nem jöttek jobb idők, és nem fizette, ám aztán a választások előtt megrémülve végre abbahagyta a 13. havi nyugdíj saját célra való ellopását.
    4. az ellenzék a jelenlegi GDP aránynál jelentősen többet fog fordítani az oktatásra (nem munka, hanem tudás alapú társadalmat épít) és az egészségügyre, így egyik területnek sem kell tovább rendőri felügyelet alatt, kemény hierarchiában, parancsokkal működtetettnek lenni,
    5. az ellenzék jóval kevésbé fogja gazdaságilag az uralma alá hajtani az önkormányzatokat, és jóval nagyobb mértékben alkalmazza majd a szubszidiaritási elvet,
    6. az ellenzék nem a rezsit, a benzint meg a tejet fogja támogatni, hanem a rászorulókat, így a támogatások legtöbbjét nem a leggazdagabbak kapják,
    7. az MTVA-t kivonják a pártirányítás alól.
    8. az ukránokat jóval inkább fogják segíteni a harcukban, így könnyebben is fognak tárgyalni velük a nemzetiségi kérdéseket illetően.

A részletes közös programot majd az összefogott pártok együtt készítik, de a fentiek biztosan megtalálhatók lesznek benne, azaz erről már ma is lehet beszélni, és bemutatni velük, hogy az ellenzék lényegesen jobb lenne, mint a jelenlegiek.

  1. Ha van a Vállalkozónak hozzáférhető médiafelülete, akkor azon minél többször kell az olvasóknak a fenti pontok szerint világossá tennie, hogy az ellenzék miben és hogyan lenne jobb. Ennek elkezdésével késlekedni nem szabad!
  2. A Vállalkozónak meg kell értenie, hogy a NER sajtó, akár még hazugságokat is fölhasználva fog megtenni mindent azért, hogy a Fidesz győzzön. A rágalmakat és a hazugságokat természetesen egy pillanatig sem szabad annyiban hagyni (ahogy most a médiumok teszik), keményen és minden lehetséges sajtófelületen sokszor, illetve inkább folyamatosan cáfolni kell, mert a Fidesz féle hazug vádaskodás is folyamatos lesz.
  3. A Vállalkozónak kötelessége, hogy elmagyarázza a választópolgároknak, ha bármelyikük egy, az összefogásban részt nem vevő ellenzéki pártra szavaz (még ha annak jelképe egy aranyos kisállat lenne is), azzal Orbánnak és a FIDESZ-nek segít.

A győzelemhez természetesen szükség van arra, hogy a bizonytalanok, akik a választást majd el fogják dönteni, megértsék a hallottakat/olvasottakat. Ebben az agitációban az ellenzék egyszerű szavazóinak is részt kell venniük, nem csak az értelmiségi holdudvarnak.

A hiányolt elképzeléseket illetően mondható, hogy az ellenzéknek már nagyon régen vannak elképzelései, ezek alapján dolgoztak korábban is, mikor hatalmon voltak, és ezt fogják folytatni, ha hatalomra kerülnek. Sokkal jobb kormány lesz tehát, mint a mai, és reméljük, az ellenzékkel visszajutunk oda, hogy nem Romániával és Bulgáriával fogunk vetélkedni az utolsó helyről való elkerülésért, hanem visszatérünk a saját csoportunkba, Lengyelország és Szlovákia mellé.

Ehhez a magyar értelmiség tagjainak (remélem, sok Vállalkozó lesz köztük) sokat kell dolgoznia, és végig fegyelmezetten, a saját kritikus természetének előtérbe tolakodását (elvégre értelmiségi) visszafogva viselkedni.

Sajnos egyik sem úszható meg. Főleg az utóbbi nem.

80 éve gyilkolták le Kijev zsidó lakosságát

A náci hadsereg, amely 1941 júniusában támadta meg a Szovjetuniót, szeptemberben foglalta el Kijevet. A város szinte teljes zsidó lakosságát szeptember utolsó napjaiban Babij Jarba vitték, ahol az SS legéppuskázta őket: jórészt nőket, gyerekeket és öregeket. Több mint 30 ezer ember vált a tömeggyilkosság áldozatává.

Ekkor még nem létezett az Endlösung terv, de Himmler úgy gondolta, hogy a keleti fronton példát kell statuálni: a zsidókat meg kell semmisíteni!

Himmler helyettese, Heydrich azután hirdette ki az Endlösung tervet, hogy 1941 őszén kiderült: a Szovjetunió lerohanása nem sikerült. A rendszer nem omlott össze, sőt Moszkva alól visszaverték a támadókat.

Babij Jar emlékezete

Sztálin életében nem fordítottak figyelmet a zsidók kiirtására a Szovjetunióban noha az amerikai propaganda utakon a szovjet zsidókból álló küldöttségek felhívták erre a figyelmet. Miután a Szovjetunió szakított a Nyugattal 1947-ben, a szovjet zsidók szervezetei gyanússá váltak: vezetőiket megölték vagy lágerbe csukták.

Sztálin maga Teheránban így mutatta be Lavrenytyij Beriját a megdöbbent Roosewelt amerikai elnöknek, hogy ő a mi Heinrich Himmlerünk.

Életének záró szakaszában Sztálin zsidó összesküvéstől tartott – minden alap nélkül. Cionista orvos pert készítettek elő, a diktátor orvosait is megkínozták. Csehszlovákiában Slanskyt és a kommunista párt több más vezetőjét cionista összeesküvéssel vádolták, és kivégezték.

Facebook

Történészek szerint csakis Sztálin halála miatt nem került sor antiszemita kampányra a Szovjetunióban és a „szövetséges” országokban.

Jevgenyij Jevtusenko írt először megrendítő költeményt Babij Jarról, amelyről a szovjet közvélemény hivatalosan addig egyáltalán nem értesült.

Ukrajnában már állami megemlékezést tartottak a 82-ik évfordulón. Az ukrán elnök ukrajnai rabbikkal együtt vett részt a Babij Jar-i megemlékezésen. Az ukrán elnök koszorúzott az áldozatok emlékművénél. Ukrajnában valaha több millió zsidó élt, de a náci megszállás százezreket pusztított el. A Szovjetunió bukása után a zsidók nagy számban hagyták el az országot, a döntő többségük Izraelbe és az Egyesült Államokba vándorolt ki.

Oroszország még 2025-ben is háborúzni akar

Elhúzódó háborúra készül Sojgu orosz hadügyminiszter, és erről tanúskodik az a költségvetés, melyet pénteken terjesztenek elő az orosz parlamentben. A hivatalos adatok szerint 68%-kal nő jövőre a katonai költségvetés. 

Moszkvában régi szokás, hogy a hadikiadások egy részét elbújtatják: a szovjet időkben a középgépipari minisztérium irányította a hadiipart. Amióta Putyin megtámadta Ukrajnát, a szakértők kétkedve fogadják a moszkvai statisztikai adatokat, de így is megdöbbentő a 68%-os emelés hiszen már idén sem költenek keveset katonai célokra Moszkvában.

106 milliárd eurónak megfelelő rubelt költ jövőre Oroszország katonai célokra, de ezenkívül lesznek bevallottan titkos hadikiadások is. Már csak azért is, mert a háború menetét senki sem tudja megjósolni.

“Hibrid háborúban állunk, melyet ránk kényszerítettek. Emiatt magas katonai kiadások váltak szükségessé”

– jelentette ki Putyin szóvivője, Dmitrij Peszkov.

A katonai kiadások a költségvetés csaknem egyharmadát jelentik

Hihetetlen mértékben megterheli a költségvetést a háború: a katonai kiadások éppúgy 30%-ot jelentenek mint az egészségügy, az oktatás, a szociális hálózat és a környezetvédelem. Jövőre választásokat rendeznek Oroszországban, és ilyenkor Putyin növelni szokta a jóléti kiadásokat, de most erre nem telik Oroszországban. Épp ezért a központi propaganda nemigen beszél arról, hogy a katonai költségvetés miatt minden valószínűség szerint életszínvonal csökkenés várható Oroszországban.

Persze nagyon sok függ attól, hogy Oroszország fő export cikkeinek az ára hogy alakul a világpiacon: a legtöbb pénzt, a kőolaj, a földgáz és az élelmiszer kivitele hozza az államkincstárnak. Moszkva Szaúd Arábiával együtt csökkenti kőolaj kitermelését, hogy ily módon növelje az árat, amely közelíti a 100 dollárt hordónként. Ez biztosítja az ukrajnai háború fedezetét elsősorban Oroszországban.

És Ukrajnában?

A hivatalos adatok nagyon hasonlóak: a költségvetés 34%-át viszi el a háború, de Ukrajna GDP-je még Magyarországét sem éri el.

Oroszország GDP-je körülbelül 2000 milliárd dollár, Ukrajna esetében ez ennek tizede!

“Az oroszok saját erőforrásaikból háborúznak, mi azonban nyugati segítségből”

– foglalta össze a helyzetet Kirillo Budanov tábornok, a titkosszolgálat főnöke, aki Washingtonba is elkísérte Zelenszkij elnököt.

Az USA finanszírozza a hadsereget Ukrajnában, az Európai Unió pedig elsősorban a civil szférára koncentrál – ez a munkamegosztás alakult ki a NATO-ban. Jelenleg mind Washingtonban mind az európai fővárosok döntő többségében az a hivatalos álláspont, hogy a függetlenségért küzdő Ukrajnának meg kell kapnia minden segítséget, hogy hatékonyan tudjon védekezni az orosz agresszió ellen.

Másképp látja ezt Orbán Viktor, aki szokásos pénteki rádió beszélgetésében ezt mondta:

”Ez nem a mi háborúnk, ez egy szláv testvér háború két ország között bár az kétségtelen, hogy egyik megtámadta a másikat.”

A magyar kormány lokalizálná a háborút, a Nyugat viszont globalizálná azt – fejtegette a magyar miniszterelnök, aki többé kevésbé nyíltan arra utalt, hogy Ukrajnának el kellene fogadnia a területért békét elvet. Pénteken Ukrajna esetleges uniós tagságáról is beszélt a  mondván: „kérdés, hogy szabad-e egy olyan országról tárgyalni a tagságról, mely háborúban áll méghozzá területi háborúban amikor azt sem tudjuk, hogy mekkora a területe hiszen a háború még mindig tart.”

Akkumulátor

Az elektromos energia nehezen tárolható. Van ugyan sokfajta megoldás, de az igazit még nem sikerült föltalálni, ezért mindegyik valamiben gyenge, másban meg erős, mely tulajdonságok aztán el is döntik, hogy leginkább hol használható az egyik, és hol a másik. Akit a műszaki részletek érdekelnek, a hálón rengeteg információt találhat erről, például itt.

Az akkumulátorokat általában ott használják, ahol nem áll rendelkezésre sok hely, és nem kell nagy kapacitás, ezért elsősorban a járműiparban, valamint a kis, egyedi napelemes rendszerek kiegyenlítő tartozékaként jöhetnek szóba. Létezik ugyan nagyobb méretben, de csak olyan helyeken, ahol kicsi a népsűrűség, ebből következően az áramfogyasztás is, és távoli vidék, azaz az országos hálózat nagyon hosszú és költséges távvezetékkel érhető el. Ilyen például Dél-Ausztrália. A világ jelenlegi legnagyobb lítium-ionos akkumulátortelepe itt található, 50 millió dollárba került, és 100 MWh a tárolóképessége, azaz annyi villamos energiát tárol, amennyit Paks I. teljes terhelésen 3 perc alatt termel meg. Az ottani lakosságot tekintve nekik ez pont elég.

A klímavédelem (illetve hát az Emberiség védelme a klímaváltozástól) és a városok levegőjének szennyezőanyag csökkentése végett a járműgyártás kezd egyre inkább áttérni az elektromos hajtású járművekre. Ezek kétfajta áramforrást használhatnak: egyrészt az üzemanyag cellát, másrészt az akkumulátorokat. Az üzemanyag cella valamilyen éghető gázból és a levegő oxigénjéből állít elő elektromosságot. A jövő napelemei és szélkerekei  fölös áramtermelésével vizet lehet bontani hidrogénre és oxigénre, melyből az előbbi éghető gáz. Jelenleg a hidrogénre alapozó  társadalom tűnik legvalószínűbbnek. Az energiát hidrogéngáz tárolókban sokkal egyszerűbb és olcsóbb tárolni, mint akkumulátorokban, ezzel nem csak a rövid idejű, hanem az évszakos kiegyenlítések is könnyen megoldhatók. A hidrogén előállítására, tárolására és továbbítására persze a tartályrendszereket és a csővezetéki rendszereket meg kell építeni, ám az olcsóbb és gyorsabb rendszer lesz, mint az akkumulátoros – megjegyzendő sajnos, hogy a jóslás okkult tudomány.

A jelenlegi akkumulátor fölénynek az az oka, hogy az akkumulátor, mint készülék, fejlesztésben előbbre tart az üzemanyag cellánál. Kína hamar észrevette a Toyota Yarist meg a Teslát, és miután náluk a központi akarat érvényesül, azaz villámgyorsan érkezik a parancs, hogy mit kell fejleszteni, ráadásul rengeteg pénz is hozzá, hamar fölénybe kerültek (ahogy Dél-Korea szintén, bár ott nem állami a rendszer, de szintén gyors, és az a pénz sem kevés). Kína tehát jelenleg vezet, pláne a lítiumbányái révén. Ez most változni fog, mert a németek nyertek egy bolíviai lítiumbánya kiaknázási tenderen, az Egyesült Államokban pedig felfedezték a világ legnagyobb lítiumlelőhelyét Oregon és Nevada határán, amely még a Chile-Argentína-Bolívia lítiumháromszögben találhatónál is nagyobb. A változáshoz viszont idő kell, és azalatt Kína nem fog ülni tétlenül, pláne, hogy a EU Parlamentje megszavazta, 2035-től csak elektromos autókat lehet üzembe helyezni az EU-ban.

Az EU kínai akkumulátorokkal való elárasztása két módon történhet. Az egyik, hogy otthon építenek egy gyárat, ott történik a gyártás, aztán ideszállítják, megfizetik a vámot, és megpróbálják az így megdrágult készülékeiket eladni. A másik, hogy itt építenek egy gyárat, akkor nem kell szállítani, elvámoltatni is csak a lítiumot, melyet nyilván otthonról hoznak. Az előbbi esetben számolniuk kell még azzal is, hogy az EU bármikor akármekkorára növelheti a vámot, vagy akár meg is tilthatja a kínai akkumulátorok behozatalát. Nem véletlen hát, hogy az európai gyártásra fókuszálnak szívesebben, különösen, hogy nem magánvállalati kell összekuporgatni a pénzt a haszonból a gyárépítésre, hanem csak beszólnak a pekingi minisztériumba, hogy ennyi lesz, és kész. A Központi Bizottság a terjeszkedést szívesen támogatja.

Az akkumulátorgyárak köztudomásúlag rengeteg vizet fogyasztanak, ezért általában folyók mellé telepítik őket, mert a víz döntő hányada hűtővíz, a technológiával nem érintkezik, minőségi követelményei sem szigorúak, nem kell ivóvíznek lennie, általában elég a szűrt folyóvíz is. Sajnos,

ha folyótól távol épülnek (pl. Debrecen), ahol nincs folyó, más megoldás szükséges, mert a talajvízkészlet ilyen fogyasztásnál hamar kimerül.

Jelenleg tisztított szennyvízben gondolkodnak (mármint a város tisztított szennyvizét használnák akkugyári hűtővíznek), ami jó megoldás lehet, ha a gyár részére a vízminőség elfogadható. A gyár természetesen azért épül Debrecen mellett, hogy a várhatóan nem kicsi iparűzési adót a FIDESZ kedvenc városa söpörhesse be (lásd még BMW gyár). A fentiekből látható, hogy ha a vízigény probléma is, némi plusz költség árán műszakilag uralni lehet.

Az ilyen gyárak nem csak vízből igényelnek sokat, hanem villamos energiából is. Csak a debreceni ipari park igénye főleg az akkumulátor üzem miatt kb. 800 MW lesz. A BMW üzemei ennek csak kis részére tart igényt. Több épülő akkumulátorgyárat is figyelembe véve a magyarországi villamosenergia igény lényegesen megnövekszik, mivel pedig jelenleg az ország amúgy is áramimportra szorul, Paks II. meg csúszik, új, gyorsan megvalósítható, és aránylag nagy teljesítményű erőműveket kell építeni. Ilyen erőműtípus létezik, mondhatjuk tehát, hogy

az épülő gyárak energiaigénye komoly hátrányokkal ugyan, de biztosítható.

A fentiek alapján egyértelmű, hogy az akkumulátorgyártásnak vannak lényeges hátrányai, ráadásul azt is figyelembe kellene venni, hogy nagyobb baleseteknél könnyen előfordulhat, hogy nagy mennyiségű lítium kerül a környezetbe (normál működésnél vagy üzemi meghibásodások esetén nincs ilyen, azaz sok mindennek kell összejönnie, hogy megtörténjen, de tagadhatatlan, hogy bár nagyon kicsi az esélye, de nem nulla – mindenesetre sokkal kisebb, mint az autóbaleseteké). Ezen hátrányok miatt az európai országok nagy része nem fogadja szívesen a kínaiak jelentkezését, hogy akkugyárat építenének náluk, sőt kifejezetten elzárkóznak az ajánlattól, viszont vannak országok, melyeknek az elhibázott politikai és gazdasági döntéseik miatt más esélyük a növekedésre nincs. Ilyen például Magyarország, mely ezért nagy örömmel fogadja az ázsiai akkugyártók jelentkezését.

  • A gyáraknak a kívánt villamos energiát biztosítani kell. A felhasznált energia árát kifizetik ugyan, de olyan helyre nem mennek, ahol importból kell a villanyt a fogadó ország által nekik biztosítani, mert az a kutya vacsorája szerű valami, ami a fogadó országon kívül senkinek nem érdeke. Az áramexportőröknek sem.
  • A Gyurcsány kormány által 2009-ben megszavazott „Új atomerőmű előkészítő program” nem tartalmazta sem azt, hogy az oroszok fogják építeni, sem azt, hogy orosz hitelből finanszírozzuk.
  • Az Orbán kormány 2010-ben vette át a hatalmat, és 2014 januárjában írta alá titokban Putyinnal a Paks II.-re vonatkozó szerződést. Orbánéknak négy éve volt rá, hogy meggyőződjön róla, a Roszatom műszaki gárdája képes aránylag rövid idő alatt egy EU mércével is elfogadható engedélyezési dokumentációt elkészíteni. Mint az azóta eltelt 9 ½ év mutatja, nem volt képes. Ezért Paks II. áramtermelésre még sokáig nem lesz használható.
  • A helyettesítő erőmű a feltételeket tekintve nem lehet más, mint kombi ciklusú, gáztüzelésű erőmű, melyből kettőt terveznek, egy 1600 és egy 1000 MW teljesítményűt. Orosz gázra, mert más nincs. Ebből következően sokáig kell még Putyin cárnak és Kirill pátriárkának hajlongani, és az EU egyhangú döntéseit orosz érdekből mondvacsinált ürügyekkel gáncsolgatni, hogy az erőművek (esetleg a tőzsdeinél magasabb áron vett gázzal működtetve) üzemeljenek, és ellássák árammal az akkugyárakat, kiváltsák az importot és képesek legyenek kompenzálni a folyamatosan bővülő magyar napelem park hektikus működését.
  • Lehetne persze Magyarország fejlődését akkumulátor gyárak idecsábítása helyett magyar oligarchák beruházásaival is biztosítani, ha azok nem mesterségesen felfújt gömböcök lennének.
  • Lehetnének persze igazi magyar oligarchák is, ha a számolatlanul ömlő EU pénzeket nem térkövezésre, lombkorona sétányra, a polgármesternek átjátszott közösségi házra, meg ilyenekre fordítottuk volna, hanem innovatív cégek innovatív beruházásainak támogatására. De Orbánék nem arra fordították.
  • Jönnének ide persze kevésbé igényes gyárak is, ha nem tudnák, hogy nálunk minden egyetlen ember kényétől-kedvétől függ, és ha úgy ébred, egy nap alatt hozhat olyan törvényt, amelyik bárkitől az összes eddigi és jövőbeni hasznát elvonhatja. Ezt a kellemetlen kockázatot csak a nagyon Európába igyekvő cégek vállalják fel. Másfajta cégek inkább otthon maradnak.

A fentiek alapján szomorúan kell megállapítanunk, hogy noha a jelenlegi helyzetet nem ők idézték elő, azt az ellenzéknek is tudomásul kell venni, hogy az akkumulátor gyárakat célszerű békében hagyni, hogy ne Bulgáriával vetélkedjünk az utolsó előtti helyért.

Ha majd az ellenzék kormányra kerül, és hosszadalmas, szívós munkával lehetővé teszi az ország normális, azaz demokratikus és gazdaságilag jó irányba vivő működését, a helyzet megváltozhat.

Ehhez persze előbb egységes és választható alternatívát kínáló ellenzékre lenne szükség.

Matolcsy lázadása Orbán ellen az Új Selyemúton kezdődött el

0

Amikor a magyar miniszterelnök rájött arra, hogy a nemzeti együttműködés rendszere megszorításokra kényszerül a magas energiaárak miatt, és mert olyan államadósság lejáratai vannak mindjárt 2025-ben, hogy azokat még akkor sem lenne könnyű kifizetni, ha jönnének az uniós eurómilliárdok – melyek nem jönnek -, ezért Pekingbe menesztette kínai kapcsolattartóját, Matolcsy Györgyöt, hogy pénzt kérjen “kínai barátainktól.

Orbán Viktor gyakran nyilatkozott úgy, hogy “amennyiben az Európai Unió nem ad pénzt, akkor kapunk majd a kínaiaktól. ”A nemzeti bank elnöke lesújtóan egyértelmű választ kapott: “átértékeljük az egész Új Selyemút programot, mely 2013-ban kezdődött el, kevesebb pénzt teszünk bele, és új prioritásaink vannak: Afrika le, az ázsiai szomszédság felértékelődik.

”És Európa? Ott nem támogatunk kormányokat csak egyedi nagyberuházásokat”

– hangzott az egyértelmű válasz, melynek nyomán nemcsak Matolcsy, de Orbán Viktor is elfelejtheti nagyratörő álmait.

Jubileumi csúcs Kínában

Tíz évvel ezelőtt Kazahsztánban hirdette meg az Új Selyemút programját Hszi Csin ping elnök, aki az évfordulóra nagyszabású konferenciát tervez. A China Daily szerint több mint 150 állam képviselteti majd magát. Meghívták Orbán Viktort is, aki minden bizonnyal el is megy abban a reményben, hogy neki talán mást mond Hszi Csin ping elnök. Csakhogy a kínai elnök is bajban van: tíz éve még dübörgött a gazdaság és jó volt az együttműködés a Nyugattal. Az USA 2021-ben első számú stratégiai ellenfelének nyilvánította Kínát. A legutóbbi EU – Kína kereskedelmi csúcstalálkozón az uniós biztos közölte: Brüsszel tartja magát a derisking politikához vagyis csökkenteni akarja a függést Kínától. Az USA-nak már sikerül: Kína elveszítette korábbi első helyét a kereskedelmi partnerek között, ahol immár Mexikó az első és Kanada a második, Peking kénytelen beérni a bronzéremmel. Az Európai Unió még nem tart itt: Kína még az első helyen a kereskedelmi kapcsolatokban, de Giorgia Meloni miniszterelnök már jelezte: elhagyják az Új Selyemút programot. Kína számára a fejlett világban Olaszország volt a zászlóshajó az Új Selyemút programban.

Ki finanszírozza ezekután a nemzeti együttműködés rendszerét?

Erre az egyszerű kérdésre nincsen válasza sem Orbán Viktornak sem pedig Matolcsy Györgynek. Varga Mihály pénzügyminiszter óvatosan megpendítette: megszorításokra lenne szükség, ha költségvetési egyensúlyt akarunk. Csakhogy a hatalom köreiben a megszorítás emlegetése kiátkozást von maga után. Csinálni persze csinálja az Orbán kormány is, már 2010-ben ezzel kezdte működését: 500 milliárd forintos megszorító csomaggal. Minthogy azonban erről soha senki sem beszélt politikailag sikerült megúszni, sőt 2014-ben újra kétharmados többséget szerzett Orbán Viktor a rezsicsökkentéssel. Most sokan javasolják a miniszterelnöknek a rezsicsökkentés rendszerének a megszüntetését és a tizenharmadik havi nyugdíj visszavonását. Csakhogy ezzel kockára tennék Orbán Viktor rendszerének politikai stabilitását.

Orbán Viktornak vagy pálfordulásra lenne szüksége, és valamiféle kompromisszumra Washingtonnal és Brüsszellel vagy pedig nagyon sürgősen új szponzort kell találnia.

A probléma az, hogy “a jóbarátok” is bajban vannak: sem Hszi Csin ping, sem Putyin sem pedig Erdogan nem ég a vágytól, hogy több milliárd dolláros kölcsönnel siessen Orbán Viktor segítségére, ha a magyar miniszterelnök megszorul.

Mit tesz szorult helyzetében Orbán: időhúzásra játszik. Abban bízik, hogy Donald Trump újra bekerül a Fehér Házba, és akkor majd lehet tőle kérni pár milliárd dolláros szívességet vagy legalább valamiféle garanciát. Csakhogy a pénzpiacok Trumpban sem bíznak, annyiszor átverte már őket az USA ex elnöke. Aki ígéreteiben óriás, de teljesítésben törpe: mit kapott Nagy Britannia, melynek fűt-fát ígért a Brexit idején Donald Trump? Egyáltalán látott már valaki olyan embert, aki pénzt kapott Trumptól? Orbán Viktor lenne az első ebben a valószínűtlen műfajban: úgy pénzt szerezni Donald Trumptól, hogy a barátságán kívül nemigen tud mást felkínálni. Trump nagy mondása különben is így hangzik:

“Nem szeretem a lúzereket !”

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK